A virtuális világ rohamos fejlődése egyre több lehetőséget nyújt számunkra, például játszhatunk, szórakozhatunk, újraalkothatunk szituációkat, és egyes vállalkozásoknál már dolgozhatunk is. Újraalkothatjuk a személyi paramétereinket, és ezzel a legmerészebb álmaink is reprezentálhatjuk az online közösség felé. Milyen lehet ez a ránk váró jövő? Milyen előnyei és hátrányai vannak?
A képernyő előtt töltött idő növekedése jelentősen nőtt az elmúlt időszakban, amely többnyire a pandémiának köszönhető. Egyik napról a másikra a személyes térből átkerültünk a képernyő elé, és meg kellett tanulnunk a home office minden aspektusának megfelelni. Nagyon gyorsan hatalmába kerített minden embert a személytelenség, a végtelen kékfénnyel világított órák hatalmas száma, illetve a soha véget nem érő teendők sora.
A hatalmas piacvezető cégek meg is látták a szituációban rejlő piaci rést, amelyet újabb és újabb fejlesztésekkel, lehetőségekkel és alkalmazásokkal igyekeztek betömni. A munkavállalók 100%-os kihasználásához rövid idő alatt hatalmas mennyiségű pénzt kellett beleölni ebbe az új, szinte a semmiből felkelő iparágba. Mi is volt a hatalmas álom a fejlesztők részéről? Szerették volna, ha az online világ, amiben benne kell lennünk, az egy szinte futurisztikus jellegű metaverzum lenne, ahol számunkra minden szükséges esszenciális paraméter adott.
A keletkezett világban virtuális identitásba burkolódzhatunk, amely igyekszik a személytelenség ellen szükséges lépéseket megtenni. Ehhez az első lépés az avatarok bevezetése, és a személyi speciális beállítások megalkotása. Gondoljunk csak vissza; a kezdetek kezdetén csak monogramok voltunk, ebből lettünk profilképek mögött bújó alakok.
Az általunk megalkotott avatár reprezentálja a valós énünk minden szintjét?
Egyértelműen nem, hiszen ez csak egy külsőségekre alapozott kép, ami alapján beazonosíthatóvá válunk. De egy biztos, sosem forr össze szorosan az offline és az online énünk. Pusztán a virtuális identitás az önmegvalósítás egy alaplépése, hogy szocializációs folyamatokon mehessünk át az említett térben. A szignifikáns probléma ott kezdődik amikor elveszik a realitáson alapuló megítélőképességünk, így összemosódik a valóság és az online tér.
A másik negatív befolyás ott kezdődik, hogy a virtualitásba megérkezve a felhasználót túlzott tökéletesség fogadja. Emiatt elindul egy önhiba kereső viselkedés, ami elég negatívan befolyásolja az adott egyén önbecsülését. Gyakran titulálják magukat az emberek kis szürke, szinte elhanyagolható kisegérnek, aki, ha eltűnne, senkit nem hatna meg – vagy éppenséggel észre sem vennék a hiányát. Ezek a gondolatok talaját képezik a pszichoszomatikus betegségek kialakulásának, például testönképzavarok, depresszió, mentális deviancia.
Aztán jön a másik oldal, aki nem menekül, hanem a rabja lesz a tökéletesség ideáljának, és nem tud szabadulni. A felhasználó számára a virtualitás lesz az optimális világ és minden egyéb testi és lelki szükségletét ebben a térben igyekszik kielégíteni.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy az ember társas lény, és emiatt kiemelten szüksége van a valós testi érintésre és a társas interakciókra. De emellett nem zárkózhatunk el az innovációktól és a fejlesztésektől. Legyünk tudatos és felelősségteljes felhasználók a mindennapokban! [i]
[i] Orbán Nikolett
A képek forrása: a Pixaby
Olvasd el ezt a cikket is: https://infozio.1367.hu/2022/06/30/sotet-szemelyisegek-az-online-vilagban/
