Decemberben hiába volt pontosan ugyanennyire hideg az idő, rövidek, komorak és borúsak a nappalok, az adventi várakozás, az ünnepi hangulat, a készülődés és a fények mégis melegséggel árasztották el a téli sötétséget.
Aztán egyik pillanatról a másikra beköszöntött a január, egy szempillantás alatt hátra hagyva az égboltra rajzolt, reményekkel teli tűzijáték fényeit, a konfetti esőt, a trombitaszót, a pezsgést. Ami szilveszter után velünk marad, az a színtelenség, monoton, végtelen hosszúnak tűnő napok sokasága, amik alatt sokszor ürességet érzünk a szívünkben. Kicsit olyan ez, mint egy örökkévalóságig tartó hétfő…
Az év eleje talán kicsit a befelé fordulás, a lelki erőgyűjtés időszaka, amikor a mozdulatlan, látszólag szinte alvó külső világ arra ösztönöz minket, hogy a decemberi rohanás, az év végi hajtás után lelassuljunk és belső világunkra fókuszáljunk.
Most van idő egy finom forró csokival a kezünkben, pokrócba burkolózva, illatgyertyát gyújtva visszaemlékezni az előző évünk történéseire. Feleleveníteni a legemlékezetesebb pillanatokat, azokat a dolgokat, amikre a legbüszkébbek vagyunk, és bizony a múlt esztendő nehézségeit is. Ha ezek megvannak, szenteljünk néhány percet a tervezgetésnek. Nem arra gondolok, hogy bocsátkozzunk hangzatos fogadalmakba és nem hiszek az „új év, új én” gondolatában sem… de azért mégis van egy kis új kezdet érzés, amikor másik szám kerül a naptár elejére. Ha vannak céljaink, vágyaink, elvárásaink magunkkal szemben, az visz minket előre.
Valahogy az év első időszaka mindig lassabban telik el, január mind a 31 napja olykor úgy kullog egymás után, mintha szinte megállna az idő. A nappalok hiába lesznek innentől már egyre hosszabbak, érezzük, hogy messze vannak még a felfrissülést hozó tavasz első sugarai.
Ha a szívünkre tesszük a kezünket, a legtöbbünkkel bizonyára előfordult már, hogy motiválatlanabb, vagy borúsabbnak látja a világot az év ezen időszakában. Ez teljesen normális és senki ne érezzen bűntudatot, ha a hosszú sötét délutánokat legszívesebben a Netflix előtt heverészve, a külvilágtól elzárkózva töltené.
Na de mi a helyzet akkor, ha ez az állapot tartósan fennáll és egyszerűen nem tudjuk magunkat felrázni a téli kedvetlenségből?
Az SAD mozaikszó a Seasonal Affective Disorder-t takarja, ami magyarul az úgynevezett szezonális hangulatzavart jelenti. Azért szezonális, mert az állapot általában ciklikusan, mindig az évnek ugyan azon szakaszában áll fenn. Leggyakrabban késő ősszel vagy kora télen kezdődik, és a tavasz megjelenésével múlik. Legszembetűnőbb velejárói lehetnek a reményvesztettség érzése, fokozott ingerlékenység, tartós rossz hangulat, csökkent energiaszint, szociális elszigetelődés, a társas események és kapcsolatok tudatos kerülése, fokozott alvásigény és aluszékonyság, érdeklődés alábbhagyása addig kedvelt dolgok iránt, éhség, kifejezett vágyakozás a szénhidrátban gazdag ételekért, valamint nehézségek a koncentrációban és a döntéshozatalban. Természetesen az még abszolút belefér, ha egyszer- egyszer előfordul velünk a fent felsoroltak valamelyike, azonban, ha az előzőeket olvasva többször magunkra ismertünk és ha már nem csupán egyetlen télen küzdünk hosszasan, ezekkel a problémákkal, hanem akár évek óta vissza- visszatér, azt bizony komolyan kell venni!
A hangulatzavar hátterében biológiai magyarázatokat is fel tudnak sorakoztatni. Ezek mindegyikének alapja, hogy a téli évszakokban sokkal kevesebb nagyfény éri a szervezetünket. Ez kihat az úgynevezett biológia óránkra, a cirkadián ritmusra, mely 24 órás ciklus olyan fiziológiai folyamatainkat befolyásol, mint a testhőmérséklet, az alvás- ébrenlét és a hormonváltozások. A melatonin szint megnövekedhet, a melatoninról pedig tudni kell, hogy ez az alvást irányító hormon, így ő a felelős az levertségért, fáradtságért és az aluszékonyságért. A szerotonin egy ingerület átvivő anyag, mely üzeneteket szállít a testünk bizonyos sejtjei között, ha kevés van belőle, az szerepet játszhat a depresszió kialakulásában.
Van néhány evidensnek tűnő apróság, amit tegyünk meg magunkért, ha el szeretnénk kerülni, hogy a januári sötétséggel járó melankólia túlságosan a hatalmába kerítsen.
Először is együnk sok gyümölcsöt és zöldséget, tápláljuk a szervezetünket elegendő vitaminnal! Töltsünk minden nap időt a friss levegőn! Bármennyire is nem kívánkozunk ki olykor a meleg lakásból a hideg, ködös utcára, de fél óra a szabadban csodákra képes. Mozogjunk! Ez nem csak az év ezen időszakában zsúfoltságig teli konditermekben tud kimerülni, ha ettől esetleg óckodnánk. Akár otthon is végezhetünk meditációt, nyújtást, pilatest vagy bármilyen saját testsúlyos átmozgatást. Az internetet segítségül hívva végtelen mennyiségű videó közül választhatjuk ki a nekünk leginkább tetsző mozgásformát. Olvassunk el egy jó könyvet! Nézzünk sorozatot vagy filmet! Alkossunk valamit! Kényeztessük magunkat egy forró fürdővel, arcmaszkkal és egy pihe- puha testápolóval! Találkozzunk a számunkra fontos emberekkel és figyelemmel forduljunk egymás felé, hiszen mindaz, amiről eddig szó volt nagyon gyakori és bárkit érinthet a környezetünkben. Egy kedves mosoly vagy egy jó szó semmibe sem kerül, de szebbé teheti valakinek a napját.
Szabó Johanna
[1] Ha új év, akkor bizony hangzatos fogadalmak, de hogy is van ez? Olvasd el a következő cikket:
