Ahogy megkezdődik egy-egy új év első napja, általában sok minden történik velünk – egyszerre próbáljuk tartani az összes babonát, regulázni a gyomrunkat az átmulatott éjszaka után, illetve kigondolni azt, hogy miket is fogadjunk meg az Új Évre. Legtöbb esetben ezek az egészségünk (majd idén többet járunk edzeni, majd jobban odafigyelünk az étkezésünkre, majd elmegyünk minden fogászati- és szemészeti kontrollvizsgálatra) és a megtakarításaink (majd most okosabban költünk, többet rakunk félre, nem szórjuk a pénzt) körül forognak. Azt gondolná az ember, hogy ezzel nincs is semmi probléma, igaz? Hiszen csak saját magunk legjobb verziójává szeretnénk válni, az év kezdete pedig nekünk is egy új kezdetet biztosít, nem? Egyáltalán ki találta ezt ki?
Nos, az újévi fogadalmak története körülbelül 4000 évvel ezelőtt kezdődött, méghozzá Babilonban. Bár itt még nem január elsején, hanem március végén, a tavaszi napéjegyenlőségkor ünnepelték az új év beköszöntét, a szokások hasonlóak voltak – az Akitu fesztivál (ami 11 napig tartott!) keretein belül az emberek vigadtak és megfogadták, hogy megpróbálnak a következő évben is isteneik kedvében járni. Bár arról semmit sem tudunk, hogy a babiloniak milyen arányban tartották be ezt a fogadalmat, remélhetőleg ők sikeresebbel voltak, mint mi, hiszen világszerte átlagosan az emberek 9,2%-a tartja magát az elsejei elhatározáshoz. Az emberek motiválására 2012-ben a Google létrehozott egy online Fogadalomtérképet, ahová fel tudjuk vinni saját céljainkat, valamint nyomon tudjuk követni másokét, de ők is belátták, hogy mindegy, hogy mennyien csatlakoznak, ha az arányok mégsem változnak.
De hogyan tudnánk ezen változtatni? Egyáltalán miért is foglalkozzunk fogadalmakkal, ha minden évben kudarcba fulladnak, sőt, utána még kapunk a nyakunkba egy adag önutálatot és szégyenérzetet, mert „idén sem sikerült”? Mi a sikeres fogadalom receptje? Először is az, hogy elérhető, reális célokat tűzzünk ki magunk elé. Például, ha adott egy olyan ember, aki szeretné beiktatni a sportot az életébe, de már 10 éve nem sportolt, sokkal nagyobb valószínűséggel fogja tudni egész éven át űzni az általa kiválasztott sportot akkor, ha a célja először csak annyi, hogy heti kétszer elmenjen edzésre, mint akkor, ha azt fogadja meg, hogy minden nap el fog járni. Ez teljesen logikus, hiszen a drasztikus változás egyfajta kiégéshez vezethet, sőt, megutáltathatja az emberrel a sportot. Ugyanez igaz a spórolásra és az egészséges étkezésre is – ha valaki rögtön januárban szeretné félrerakni az egész éves megtakarítás összegét vagy teljesen kivágni minden egészségtelen komponenst az étkezéséből, akkor ez az ember januárban valószínűleg sanyarogni fog, mert hirtelen semmit sem enged meg magának, amit eddig vígan megengedett. Természetesen ez nem minden emberre igaz, nekem is van olyan barátnőm, aki azt vallja, hogy neki csak a drasztikus változások hoznak eredményt, mégis azt tudjuk mondani, hogy az egésznek csak annyi a lényege, hogy az ember kialakítson magának egy rutint. Ehhez valószínűleg az év elején még mindenkinek tartania kell magát és kicsit küzdenie azzal, hogy be tudja tartani, de év végére (ha kitartunk az elhatározásunk mellett) már szokássá válhatnak ezek a tevékenységek.
Tehát, be kell valljuk, hogy az újévi fogadalmak nem ördögtől valók – a minden éves lelkiismeret-furdalás és szégyenérzet könnyen elkerülhető azzal, hogy nem rögtön fejest ugrunk a mély vízbe, hanem kis lépésekben igyekszünk megvalósítani a kitűzött célokat.
Varga Roxána
Képek forrása: Unsplash, Pixabay
[i] Ha szeretnél még fogadalom témában olvasgatni, katt a linkre: https://infozio.1367.hu/2022/01/04/sajat-cel-vagy-tarsadalmi-nyomas/
