Minden évben, így az idei évben is számtalan hallgató kezdte meg a tanulmányait a Kaposvári Képzési Központban, legyen szó akár nappali vagy éppenséggel levelező tagozatról. Az új hallgatók érkezése mindig jelentős esemény, hiszen a programokon és a hallgatói életben egy-egy színfoltként jelennek meg.
A novemberi hónapba lépve az elsőéves hallgatók már sok programon és jelentős eseményen vannak túl például a Gólyaavató, Gólyabál, Kutatók éjszakája, illetve a minden második héten kedden megszervezésre kerülő bulikon is. Szembesültek a félévükben teljesítendő tárgyak hadával és megkezdték a harcot az évközi számonkérésekkel. Elkezdett számukra körvonalazódni, hogy melyek azok a tárgyak, amelyek kihívásokkal teliek számukra és melyek azok, amelyeket játékos könnyedséggel sajátítanak el.
A mindennapjairól és a gólyaéletről rövid beszámolót Dózsa Petronella adott számomra, amit ezúton is köszönök neki.
Bevezetőként arra lennék kíváncsi, hogy miért éppen Kaposvárra esett a választásod és azon belül miért pont az Orvosdiagnosztikai analitika szakot választottad?
A döntésemet több tényező is befolyásolta, például elsősorban számomra imponálóak voltak a lakóhelyemtől messzebbre elhelyezkedő képzési központok, mert kiemelt célom az egyetemi évek alatti önállósodás és függetlenedés. Emiatt is választottam a kollégiumi életet, hiszen elkezdhetem felépíteni az életemet és gyakorolhatom a teendőim rendszerezését úgy, hogy tudom, hogyha baj van, a szüleim, a családom és a barátaim átsegítenek a nehézségeken.
Már kezdettektől egészségügyi pályán gondolkoztam, így emelten érettségiztem biológiából és kémiából. Első helyen a dietetikus szakot jelöltem meg és a második helyen pedig a jelenlegi szakomat. Azonban a tájékozódás után rájöttem, hogy az én utam inkább Kaposvár, de akkor már sorrendet nem tudtam módosítani. Az élet azonban segítségemre lett, hiszen pár ponttal lecsúsztam a dietetikáról, de ha ez nem így lett volna akkor is biztosan átjelentkeztem volna.
Nem éppen egyszerű tárgyakat választottál érettségire, de legalább bármelyik specializációt választod valamilyen szinten lesz alapod hozzá. A jövőt tekintve laboranalitika vagy a képalkotás vonz inkább? Lehetséges, hogy a teljesítendő tárgyak lesznek a döntőek?
Hát őszintén elég tanácstalan vagyok, mivel mindkét szakirányban van olyan, ami nagyon érdekel, de jelenleg a képalkotás felé húzok jobban. De úgy gondolom a szakirányválasztásig bármi megtörténhet.
A tárgyak esetén kellemes meglepetésben volt részem, mivel az anatómiától kicsit tartottam, hogyan fogom megtanulni, de amennyire tartottam tőle most éppen annyira élvezem a tanulását. Ezzel szemben például sejtbiosszal az érettségim ellenére kicsit meggyűlik a bajom, mert kicsit száraznak tartom, de emellett magát a tárgyat szeretem és csak remélni tudom, hogy találom majd azt a tanulási módszert, amellyel ezt is könnyedén abszolválhatom. A készülésben és a tárggyal kapcsolatos nehézségeken történő átlendülésben nagy segítségemre van Stromájer Tanárnő, aki segít óráról-órára elsajátítani a tárgyat. Szóval igen lehetséges, hogy a tárgyak befolyásolni fogják a döntésem.
Mesélnél arról, hogy hogyan érzed magad a mindennapok során? Milyen a viszony az oktatókkal, hallgató társaiddal vagy éppenséggel a felsőbb évfolyammal?
Az épületnek hatalmas előnye, hogy az egyetem épülete megegyezik a kollégium épületével. Ezért családias környezetben tölthetem el az előadásokat és a kollégista életet egyaránt. Úgy gondolom és azt tapasztalom, hogy az oktatókkal és a többi hallgatóval is nagyon jó a kapcsolat és rendkívül segítőkészek. Ezek miatt nagyon jól érzem magam itt és örülök, hogy itt lehetek.
Végül, de nem utolsó sorban milyen terveid vannak a jövőt illetően? Mit mondanál azoknak, akik ide szeretnének majd felvételizni?
A szakirányválasztás után jobban körvonalazódnának a terveim, de egy biztos minimum Msc-re szeretnék menni bármelyik szakirányt is választom. az is biztos, hogy egy állami kórházban szeretnék majd dolgozni, hiszen ezáltal újabb és újabb kihívásokkal találkozhatok és ezzel együtt fejlődhetek tovább.
Ha érdekli őket a szak akkor mindenképpen ide jöjjenek, mert itt sosem fognak egyedül maradni, mivel egy összetartó családias közösség tagjai lesznek, ahol mindig kapnak segítséget, ha igénylik. Akinek olyan kifogása van, hogy nem elég jó vagy nem tudja megcsinálni az önmagának hazudik és megfosztja magát egy örök élménytől.
Remélem továbbra is ilyen lendülettel és pozitív szemlélettel állsz majd hozzá a kihívásokhoz és az egyetemi élethez. Köszönöm ezt a tartalmas beszámolót.[i]
[i] Orbán Nikolett
