A gólyatábor minden gólya esetén az első jelentős esemény, amelyen az egyetemen belül részt vesz. Kitűnő lehetőség a leendő csoporttársak és egyéb más szakokon lévő elsőéves hallgatók megismerésére. Az interjúalanyom nevével a lila szín szinte egybeforrt, hiszen a tavalyi évben a Lila Polipok, míg idén a Lila Kecskék lelkes pásztora volt segítőjével, Godó Annával. Lovas Lilla Boglárka élményekkel teli beszámolóját olvashatjátok.
- Mesélnél egy kicsit magadról, hogy milyen tevékenységeket végzel az egyetemen?
Lovas Lilla Boglárka vagyok a Kaposvári Képzési Központ immáron negyedéves Laboranalitikus hallgatója. Számtalan tevékenységkört látok el, például a laboros évfolyamnak az évfolyamfelelőse vagyok, a Hallgatói Önkormányzatban a kommunikáció- és marketing referens pozíciót töltöm be. De a tavalyi évben Labordemonstrátorként is tevékenykedtem, ahol az oktatói munkát segítve előkészítettem a gyakorlatokhoz szükséges eszközöket.
Kiemelten fontosnak tartom social-médiásként, hogy minél több hallgató vegyen rész a szervezett eseményeken, így igyekszem munkámmal népszerűsíteni az eseményeket, amelyeket fotókkal is dokumentálok.
- Más volt ilyen formában megélni a GT-t, mint a sajátodat anno? Mivel hangolódtál a GT-re?
Én úgy gondolom, hogy nincsen kettő esemény, amely ugyanolyan lenne, így természetesen más volt, mint anno az enyém, és teljesen máshogy is éltem meg. A tavalyi, illetve az idei tábor számomra nem csak az önfeledt bulizásról és a pillanatok megéléséről szólt, hanem a felelőségvállalásról is. A helyzetet még komplexebbé tette, hogy a csapatom abszolút vegyes volt, mivel pécsi, szombathelyi és kaposvári gólyák is voltak a Lila Kecskék között. A szárnyaim alá vettem pásztorként 30 darab gólyát, akiket a hétvége alatt koordinálnom és összekovácsolnom kellett, illetve kiemelt célom volt a felejthetetlen élmények szerzése, valamint a csapat értékének felbecsülhetetlenségét megmutatni a gólyáknak. A feladatok során én is kiálltam a csapatomért és a csapatom is értem, lényegében ezek az életben az igazán felbecsülhetetlen értékek. Az idei évben is nagyon gördülékenyen tudott együttműködni a szervezői gárda és a pásztorok, valamint pásztorsegédek, még a helyszínváltozás sem tudta kizökkenti őket a minőségi programszervezés bonyolult rendszeréből.
A csapatom témájának megfelelően lila póthajas fonással érkeztem a helyszínre, kitűnve a többi pásztor közül. Ezentúl a felkészülés remek hangulatban telt a pásztorsegédemmel Godó Annával. A gólyák számára rengeteg aprósággal készültünk elő, például kitűzőkkel, maszkokkal és lila kiegészítőkkel, amelyekkel tovább és tovább tudtuk fokozni a hangulatukat és a versenyszellemüket. Ezenúl egy saját gólyacsoportot is létrehoztunk, ahol a tábor előtti időszakban már megkezdtük az ismerkedést. Iszonyatosan nagy szerencsénk volt, hogy nagyon nyitott és lelkes gólyákból állt a Lila Kecskék csapata.
- Mi volt a legjobb élményed? Milyen volt a csapatod?
Húha ez egy nehéz kérdés, hiszen azt mondaná, hogy az egész tábor egy élmény volt, mint a csapatom, mind a programok miatt. De ha ki kellene emelnem a legjobb élményt, akkor azt mondanám, hogy a Pásztor-time-ok voltak, amikor velem és a pásztorsegédemmel lehetett a csapat. Ezen időket kihasználtuk a csapatépítésre, a műsorok megtervezésére, koreográfia betanulására, kellékek készítésére és az induló tökéletesítésére.
A csapatom már a tábor elején bizalmat szavazott nekünk Annával, és nagyon elhivatottan álltak hozzá a Lila Kecske témához. Az ötletek kapcsán folyamatos összhang volt köztünk a csapattal, valamint egyes állomásokon nagyon gyakran drukkoltunk a másik csapatnak, tehát a versenyszellem egyáltalán nem ment az élmények rovására. Nyitottságukkal és kedves magatartásukkal számunkra is tovább fokozták a tábori élményeket. A saját ötletüket is megvalósították, miszerint készíttessük Lila Kecskés lemosható tetoválást, ami a tábor első napjára meg is érkezett. Annyira meghatározó élmény volt az esemény számomra is, hogy biztos vagyok benne, hogy az elkészített Messenger csoportban és személyesen is tovább tartjuk majd a kapcsolatot.
- Összességében hogyan érezted magad? Szeretnél jövőre is részt venni az eseményen?
Nagyon jól érzetem magam, és csak remélni tudom, hogy a csapatom tagjai hasonlóképpen érezték magukat. Különösen jó érzés volt, hogy bulikon is együtt mozgott és táncolt a csapatom, hiszen ritka az, amikor ilyen csapatszellem alakul ki ilyen rövid idő alatt.
Ilyen élmények után úgy gondolom kár lenne kihagyni a tábort, szóval biztosan jelentkezni fogok valamilyen pozícióra, hogy átélhessem a tábor minden csodáját. Nagyon örülnék, ha pásztorként vehetnék részt jövőre is, mert akkor már a negyedik táborom lenne az enyémmel együtt.
- Mit mondanál azoknak, akik kihagyták az eseményt valamilyen okból? Van valami kedves gondolatod a Lila kecskéknek?
Azt mondanám, hogy nagyon sajnálom, hogy nem vettek részt az eseményen, és velük nem osztozhattam érzéseket, amelyek uralták a tábori mindennapokat. Rengeteg barátság táptalaját képezi a GT, így remek lehetőség a kapcsolatok kiépítésére. Visszanézve múltba én egyáltalán nem bánom, hogy anno a sajátomat nem hagytam ki, mert azóta is fennmaradtak azok az ismeretségek, amiket ott kötöttem.
A Lila kecskék számára annyit mondanék, hogy nagyon szeretem a kis gólyáimat, akikre emellett nagyon büszke vagyok arra, amit közösen alkottunk. A visszajelzéseik is iszonyatosan jól estek számomra és kívánom, hogy a továbbiakban is maradjanak ilyen nyitottak, kedvesek és jókedvűek. A továbbiakban pedig sok sikert kívánok nekik az egyetemi életben és mellettük leszek, mert a pásztor pozícióm a tábor végeztével sem ért véget.[i]
[i] Orbán Nikolett
