Bettivel először a szakkollégium által ismerkedtem meg, rá fél évre pedig már munkatársakká. Kollégákon felül sokszor beszélgettünk nemcsak az egyetemi dolgokról, azonban pár dologra nem tértünk ki a beszélgetéseink során. Fogadjátok szeretettel, Bettivel készült interjúmat!
Kedves Betti! Hálásan köszönöm szépen az InfoZió Magazin nevében, hogy elfogadtad a felkérést! Tudnál mesélni egy kicsit magadról? Hova jártál BSC-re, MSC-re, mióta vagy doktori képzésen? Honnan jött az egészségügyi vonal?
Először is szeretném megköszönni a felkérést és a lehetőséget, hogy megoszthatom gondolataimat az érdeklődőkkel.
Alapszakos tanulmányaimat 2015-ben Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen kezdtem meg, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karon tanultam szomatopedagógia és autizmus spektrum pedagógia szakirányokon. A 4 éves képzés alatt természetesen minden fogyatékossági csoportról tanultunk, gyakorlataink során pedig számtalan pedagógiai, egészségügyi és szociális intézményben megfordultunk. Ekkor már érzékeltük a rendszer hiányosságait olyan tekintetben, hogy az egyén adottágait, tulajdonságait, képességeit, érintettségét elszeparálva kezelik az egyes területeken és korlátozottan valósul meg az együttműködés és limitáltak a kommunikációs lehetőségek a rendszer szereplői között. Ez okból jelentkeztem a Pécsi Tudományegyetem, Egészségtudományi Karára, az Egészségbiztosítási Intézet által szervezett egészségügyi menedzser 2 éves mesterképzésre 2019-ben. Lassan 2 éve pedig az Egészségtudományi Doktori Iskolában vizsgálom az egészségügyi ellátás jellemzőit a fogyatékossággal élő személyek hozzátartozóinak tapasztalatai alapján. Az egyetem megkezdése óta számos tanfolyamot is elvégeztem, a kereskedelmi vonatkozású tréningektől kezdve a mesterséges intelligencia megismerését célzó kurzusokig, hiszen egy érintett személy és családja szükségletei és ellátása nem merül ki kizárólag az egészségügyi ellátórendszerben. Messzemenőkig szélesíteni kell a látóterem ahhoz, hogy próbáljam megérteni azt, milyen nehézségekkel küzdenek az érintettek a mindennapi szükségleteik vonatkozásában és mi biztosíthat kedvezőbb életkörülményeket. Ezt pedig úgy lehet a leginkább megérteni, ha a szakmák által nyújtott hiteles információk megismerésére, megértésére törekszem. Hiszem, hogy mindennemű tudás és ennek integrálása kimondottan szolgálni tudja személyes fejlődésünket is.
A doktori képzés alatt muszáj oktania a hallgatónak. Mi a menete ennek a folyamatnak?
A doktori képzés során valóban felkérhetik oktatni a hallgatókat a kutatásunk tudományterületéhez illeszkedő tárgyak esetében. Azt gondolom, ez mindenképpen előnyünkre válik, még ha hosszútávon nem is illeszkedik közvetlenül az elképzeléseinkhez. Rengeteg hallgatóval találkozunk; meg kell tanulnunk megfelelően reagálni aktuális szükségleteikre, ehhez igazítani a tananyag oktatását, tanítani és támogatóan lépni fel kéréseik, kérdéseik esetén, még többet tájékozódni, olvasni, gyakorolni, tervezni stb… ez egy végeláthatatlan folyamat. Az oktatásra történő felkérést követően hozzárendelnek a tárgyakhoz a Neptunban és a Teams felületen, majd egyeztetünk konzulensünkkel a tananyagról, az oktatásszervezőkkel pedig az oktatási időpontokról, feltételekről, körülményekről. Ezután általában a kurzusokkal kapcsolatban számtalan kérdés érkezik a hallgatóság részéről is, így pillanatok alatt belevetjük magunkat az oktatásba, mely rengeteg háttérmunkát feltételez. Jelen félév is megannyi kihívást tartogatott számunkra, így kiváltképp hálás vagyok azon támogatóimnak, akik minden erejükkel segítettek a szervezésben a lehető legrövidebb időn belül, illetve a hallgatóságnak is köszönettel tartozom, hogy együttműködtek velem ezekben a kiszámíthatatlan helyzetekben, nyitottak, alkalmazkodóak és lelkiismeretesek voltak.
Hallgatóként milyen érzés oktatni? Könnyebben tudsz kapcsolatot teremteni a hallgatókkal?
Nagyon sok oktatással kapcsolatos élményt tudnék mesélni: felemelő pillanatokat, kifejezetten embert próbáló helyzeteket is. Sokszor lefekvés után is azon szoktam gondolkodni, hiteles oktató vagyok e, tudok e valami maradandót adni, hozzátenni mások fejlődéséhez, eleget tudok e tenni az elvárásoknak mindamellett, hogy önazonos maradok. Én magam is egy fejlődési, önismereti folyamat kellős közepén tartok, sokat kell még tanulnom és tapasztalnom ahhoz, hogy azt a színvonalat tudjam biztosítani a hallgatóimnak, amit megérdemelnek, elvárnak és amit magamból is igazán szeretnék megmutatni. Gyakorlatilag ha belegondolok, nem is tudnék olyan dolgot mondani, ami ne jelentett volna valamilyen mértékű kihívást. Ha fiatalabbakat oktatok azért, ha nálam tapasztaltabbakat, akkor azért, ha velem egykorúakat, akkor pedig azért. Bár tudom, hogy lehetetlen mindenkinek megfelelni, mégis próbáltam törekedni rá, átadni egy életszemléletet, attitűdöt, az ösztönző, bátorító környezet megteremtése mellett. Sokrétű az oktatói szerepkör, még nehezen definiálom magam ekképp. Bízom abban, hogy valahol, valamikor, valamilyen formában hasznosítani tudják majd az órán elhangzottakat, ami közelebb viszi őket céljaik eléréséhez. Azt viszont kifejezetten furcsa megélni, hogy egyrészt hallgató vagyok, másrészt oktatói szerepkörrel is felruháztak. Most érzem azt igazán, hogy mennyire elszaladt az a sok tanulással töltött év és már más minőségben lehetek jelen a rendszerben. Amit a leginkább kiemelnék az oktatói tevékenységből az az, hogy rengeteget tanultam és fejlődtem én is a hallgatóság által. Ez nem egyirányú folyamat, permanens jelleggel hatunk egymásra, ez a sokszínűség eredményezhet élmény alapú tanulást, alakítja felelősségvállalásunk, fejleszti az érveléstechnikát. Óráimon nem kizárólag a lexikális tudás fokozására építettünk, inkább egymás tisztelete, meghallgatása, a hivatástudat és a szeretet állt a középpontban. Úgy vélem, prioritást kell kapnia annak, hogy megismerjük egymást, kapcsolatokat alakítsunk ki, a tudásmegosztás által támogassuk egymást: ezáltal növeljük munkánk hatékonyságát. Próbálok közvetlen módon állni mindenkihez, segíteni, amiben csak tudok, de erről nyilván az általam oktatottak tudnának hitelesebben nyilatkozni, hogyan vélekednek minderről, hogyan értékelnek engem.
Az OMHV a hallgatók számára néha ismeretlen fogalom. Milyen fontos visszajelzéseket tudnak leszűrni az oktatók?
Az oktatói munka hallgatói véleményezése rendkívül fontos tapasztalatokkal bír. Maga a kérdőív anonim kitöltést biztosít. Az, hogy van lehetőség visszajelzéseket kapni és leszűrni a konzekvenciákat azt biztosítja, hogy az oktatás egyre színvonalasabb legyen és a hallgatók igényeire reagálva minél aktuálisabb és célravezetőbb legyen. Ezáltal lehetőségünk nyílik átértékelni önmagunkat, kijelölni fejlődési utakat, célokat, tanulni a vélemények által. Az összesített eredmények által érthetjük meg igényeiket és ezen észrevételek alapján lesz lehetőség újra gondolni, átértékelni a folyamatokat. Az, hogy egy keresztmetszeti képet kapok teljesítményemről, engem egyenesen motivál arra, hogy még jobb legyek. Az idő nyilván telik, a világ változik, más hatások érnek bennünket és ez készségeinkre is módosítóan hathat. Ezért is tartom fontosnak megismerni azokat a sarkalatos pontokat, melyek által akár a generációs különbségek tisztázása is átértékelődhet, adaptívabb oktatást eredményezhet.
Te is kaptál már visszajelzést?
Bár még eddig nem találkoztam az engem érintő kérdőívek kiértékelt változatával, nagyon szívesen fogadom a véleményeket. Mindemellett rendkívül szerencsésnek mondhatom magam, hogy a hallgatók akár személyesen, akár írásban is megosztották velem véleményüket a félévek során, névvel együtt. Örülök és hálás vagyok azért is, hogy nyíltan merik kommunikálni álláspontjukat, ez számomra a bizalom egy formáját jelenti. El kell fogadni azt, hogy mindannyian képesek vagyunk értéket adni a másik fél számára. Illetve egy cselekedetemmel akár minden jelenlévőnek más-más információt közvetíthetek magamból, ezen eltérő értelmezések pedig feszültséget generálhatnak, tehát nagy jelentősége van tisztázni minden hasonló megnyilvánulást. A befogadó közönség minden tekintetben széles skálán mozog, így rajtuk is múlik, milyen gondolatokat engednek közel a szívükhöz, mi fog később megnyilvánulni cselekedeteikben.
Kíváncsi vagyok, hogy vajon létezik-e egy kérdőív kiértékeléses megbeszélés az oktatók között? Találkoztál már bármilyen problémával?
Sok esetben hallottam, hogy a kiértékelt eredmények megismerésére nem feltétlenül adódik lehetőség. Erről személy szerint nem tudok nyilatkozni, hiszen lehetséges, hogy velem kapcsolatban még nem érkezett a kérdőíveken keresztül véleményezés és ezért nem tudtam megismerni annak tartalmát. Szerintem a jövőre vonatkozóan mindenképpen egy előremutató irány, ha markánsabb szerephez jut a visszajelzések megismerését célzó kiértékelő megbeszélés, hiszen a véleményüket megfogalmazók ismerik leginkább igényeiket, részemről kevésbé valid feltételezések is megfogalmazódhatnak az érintettek preferenciáival kapcsolatban. Azon kell tehát munkálkodnunk, hogy kreatív megoldásokat találjunk azok tananyagba integrálását illetően. A konstruktív, bizalmi helyzetek kialakításával, az együttműködés erősítésével egyetemben érhető el, hogy a tanulás ne kizárólag egy szükséges feladat legyen a diploma megszerzéséhez, hanem jelentse az önkifejezést, a produktivitást és támogassa azon értékes kapcsolatok kialakítását, melyek a jövőben segítséget, támogatást hivatottak nyújtani a lehető legtöbb élethelyzetben. Nemcsak hivatalos keretek közé szorítható ezek kiértékelése, úgy vélem, aki nyitott a vélemények megismerésére, maga is talál módot és alkalmat rá. Ugyanakkor- egyetemi kereteken túlmutatóan-, számtalan értékelő felület létezik az interneten is, ami az informálódást biztosíthathatja számunkra. Én mindenesetre kérek szépen minden hallgatót, hogy érdekeiket képviselve töltsék ki a rendelkezésre álló kérdőíveket, hogy közös nevezőre tudjuk hozni szándékainkat. Nagyon szépen köszönöm!
A határ a csillagos ég, amit hallgatóként elérhetünk. Kezdve az MSc-s tanulmányainktól. Legyetek kitartóak!
Goszpodinov Emese
Interjúsorozatunk előző részéért kattints ide!
