„Végül elért a torony aljába, fölment a csigalépcsőn, benyitott a kis kamrába, és meglátta az ágyon az alvó Csipkerózsát.
Egy pillanatig úgy állt ott, mint akit megbűvöltek, mert a királylány olyan szép volt, amilyet ő még csak elképzelni sem tudott. Nézte, nézte, és moccanni sem mert, mintha attól félne, hogy ha fölébreszti, egyszeriben eltűnik a szeme elől, mint egy tündér. Aztán halkan, lábujjhegyen odament hozzá, térdre ereszkedett az ágya mellett, és MEGCSÓKOLTA.
Ahogy az ajka hozzáért, Csipkerózsa sóhajtott egyet, arca kipirult, szeme fölpattant; mosolyogva nézett a királyfira, úgy kérdezte:
– Ki vagy te?
A királyfi pedig felelte:
– Eljöttem hozzád, hogy fölébresszelek százesztendős álmodból, és megkérjem a kezedet.”
Kislánykorunk óta az összes mesekönyv történetének végén a herceg megcsókolja a királykisasszonyt, majd boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Akár csak a neveletlen hercegnő című filmben, lányok százai álmodoznak arról a bizonyos láblibbenős első csókról, amikor az ajkakat összeérintve, szemünket lehunyva, hirtelen megszűnik körülöttünk az egész világ és a semmi máshoz nem fogható érzésbe egész testünk belebizsereg.
Ez a rózsaszín, púderes leányálom azonban nem lengi körül az egész világot. A csók a különböző országokban, különböző megítéléssel és jelentőséggel bír, kultúránként más és más. Különös például, hogy a déli Csendes- óceán területén fekvő Mangia- szigetek lakói temperamentumos természetük ellenére mindaddig nem csókolóztak, amíg a 18. században európai telepesek be nem lepték szigetüket. Ezt követően persze hamar rákaptak az ízére. De biztosan ti is adtatok már egymásnak egy kedves kis eszkimó puszit. Igen, az eszkimók és a maori kultúrában élők tényleg az orrukat dörzsölik össze az ajkuk összeolvadása helyett, számukra ez a természetes.
A csók jelentős szerepet tölt be az udvarlásban, az előjátékban és egy jól működő párkapcsolat fontos és elengedhetetlen eleme kell, hogy legyen.
Amikor egy pár az oltár előtt kimondja egymásnak a boldogító igent, házasságuk megpecsételéseként, az első hitvesi csókkel erősítik meg ezt az életre szóló köteléket.
Gyakran előfordul, hogy az idő múlásával a párok egyre ritkábban váltanak csókot egymással. Eleinte, az udvarlás időszakában még mindketten izgatottan várják, hogy a randi végén búcsúzásképpen elcsattanjon a csók vagy, hogy miközben kézen fogva andalognak meg- megálljanak egy kicsit csak úgy csókolózni. Idővel azonban a „csak úgy csókolózgatásoknak” nyoma veszik. Főleg férfiakra jellemző a célirányos csókolózás, ami azt jelenti, hogy csak akkor kezdeményezik partnerük ajkainak keresését, ha szeretnék, hogy ezt követően mindenképp „történjen valami”. Érdemes figyelmet fordítani egymásra, hiszen a csók egy érzéki történet, az intimitás kapuja. Egy harmónikus párkapcsolatban az egymásra hangolódás, az egymás iránti vágyak és érzelmek kifejezésének varázslatos eszköze.
Valószínűleg az az 50. házassági évfordulóját ünneplő 72 és 74 esztendős házaspár is ezt a köztük lévő érzelmi köteléket szerette volna kibontakoztatni, amikor 2013- ban ők is megkísérelték megdönteni Thaiföldön a csókolózás világrekordját. Bár a pár egy óra után feladta a küzdelmet gyönyörű példái voltak annak, hogy ennyi együtt töltött év után is fenn lehet tartani azt a bizonyos szikrát és igenis ér csókolózni. Rajtuk kívül még 8 pár szállt versenybe, hogy az addigi csókcsúcs túlszárnyalásával bekerüljenek a Guinness rekordok könyvébe. A csókmaraton nagyon szigorú szabályok között zajlott. Az indulók végig talpon voltak, ételt és folyadékot csak szívószállal fogyaszthattak és még a mosdóba is egymással összeforrva, ajkukat egymáshoz tapasztva mehettek ki. A győztes végül Ekkachai és Laksana Tiranarat lettek, akik 58 óra 35 perc és 58 másodpercnyi csókjukkal 8 órával teljesítették túl az előző csúcstartót. Később azt nyilatkozták: a kialvatlanságtól és a rengeteg állástól nagyon elfáradtak. Nem is csoda, két és fél napon keresztül megállás nélkül csókolni valakit még akkor is szinte elképzelhetetlennek hangzik, ha életed szerelméről van szó.
Na de ne csak elméletben fecsegjünk a témáról. A mai nap alkalmából arra szeretnélek kérni, hogy ha a mondatom olvasásának a végére érsz ne felejtsd el megcsókolni azt, akit szeretsz, hiszen kevés ennél jobb dolgot tudok elképzelni a világon.
Szabó Johanna
[1] De vajon mit jelent, amikor azt mondjuk „szeretünk valakit”? A következő cikk talán választ ad a kérdésre:
