A mai tudomány és orvoslás alapjai a régmúltban találhatóak meg, amelyek ismeretanyagai közel sem közelítették meg a jelenleg rendelkezésre álló információkat. Már akkor is tudták, hogy vannak olyan betegségek, amik károsítják a szívet és indokolttá válik a szív támogatása vagy éppenséggel transzplantációja. Ugyanakkor ezeket az elváltozásokat nem nevezték nevén úgy, mint ma például, hogy szívfejlődési rendellenesség, kardiomiopátia, koronária betegség, szívritmuszavar vagy éppenséggel billentyű betegség.
A legtöbb eseményre és műtétre elmondható volt, hogy kísérletezéseken és megfigyeléseken alapult, amelyeket csak az igazán talpraesett orvosok próbáltak meg véghez vinni. De hiába is volt kéznél egy talpraesett orvos, ha az aszepszis-antiszepszis szabályai, illetve a rendelkezésre álló eszközök sem voltak elég fejlettek a műtétek biztonságos végrehajtására.
A kezdetek kezdetén tisztában voltak az élő szív hátrányaival és kísérletezéseik közepette feltették a kérdést, hogy: Hogyan is tartsuk meg működőképes állapotában a szívet? A választ a sorozatos állatkísérletek adták, így hűtött állapotban kezdték meg a disznók szívének műtétjeit A próbálkozások statisztikai mutatóját nézve 90%-ban működőképes maradt a szív a hűtés után.
Mindezek után tört be igazán a köztudatba Christiaan Barnard, aki 1967-ben egy végrehajtotta az első szívátültetést. A tapasztalt sebész összevetette a két vércsoportot, a fehérvérsejteket és ez alapján döntött úgy, hogy él a műtét lehetőségével. Természetesen a műtéti előkészületek előtt, ahogyan napjainkban is zajlik megtette a hozzátartozói hozzájárulás lépését. A műtét körülbelül 3 óra 12 perc alatt zajlott le és a beteg 18 napot élt. Sajnálatos módon tüdőgyulladás vitte el a klienset, holott a kapott szíve kifogástalanul működött.
A sikeres műtét újabb és újabb vállalásokat eredményezett az orvostudomány történelmében. Végeztek mesterséges billentyű beültetést és sikerült mesterséges peacemakerek fejlődési útját is elindítani. Végül megszületett a zseniális orvosok fejében az ötlet, hogyha sikerült mesterséges billentyűt beültetni akkor van arra is lehetőség, hogy egy komplett mesterséges szív kerüljön az emberi szervezetbe?
A válasz az elméletben felmerülő kérdésre 1982 december 2-án született meg amikor William de Vries beültette az első mesterséges szívet. A műszív struktúrájának és működési elvének kidolgozásában fizikusok, mérnökök és orvosok vettek részt. A műszív 112 napig dobogott a beültetés után, ami hatalmas mérföldkő volt a történelemben.
Tisztában voltak az orvosok a ténnyel, hogy az immunrendszeri aktivitás idegen anyagként ismerheti fel a funkcionáló szívet ezzel is kilökődést okozva. Arra is rájöttek, hogyha bevonatot képeznek a saját szervezet szövetéből akkor csökkenthető reakció.
A továbbiakban a sikerek vagy éppen a kudarcok tovább és tovább motiválták a téma aktív résztvevőit, hogy még tovább fejlődjenek. Egyre jobb körülményekben végezték a műtéteket, jobb eszközökkel és végül, de nem utolsó sorban megtervezésre kerültek a még inkább szervezetkompatibilis szívek, billentyűk. Ezen említett tényezőkkel menthetik meg és hosszabbíthatják meg az orvosok a betegeik életét.
Ez a rövid történelemi ismertető is egy nagyon jó példa, hogy honnan indultak a műtéti ismeretek és mekkora fejlődésen mentek át az évek alatt. Én személy szerint kíváncsian várom a jövőben milyen fejlődéseket tartogat számunkra az orvostudomány.[i]
[i] Orbán Nikolett
A képek forrása: a Pixaby
