1992-ben az ENSZ Rio de Janeiroban megrendezett globális környezetvédelmi csúcstalálkozóján jelölték ki június 8-át óceánjaink világnapjának. Idén immár 30. alkalommal ez a nap a figyelemfelhívásról szól. Igyekeznek még inkább kihangsúlyozni a Földön élő emberek számára óceánjaink és tengerink felbecsülhetetlen mértékű jelentőségét, az ökoszisztéma sebezhetőségét és a vízi élőlények sokszínűségét.
Bolygónk felületének 70,8%- át víz borítja. A világóceán vagy globális óceán a Föld óceánjainak összkapcsolat rendszerét jelenti, melyeket a kontinensek és más oceanográfiai tulajdonságok határolnak el egymástól.
Ez a hatalmas kék paca a földgömbön 5 nagy óceánra választható szét. Közülük a legnagyobb a Csendes–óceán, ami Földünk több, mint harmadát lefedi. Nem csak nagysága, de mélysége is páratlan, az 11034 méter mély Marianna árok, a világ legmélyebb pontja is itt található. Őt követi a sorban az Atlanti–óceán, az Indiai-óceán, ami mind közül a legmelegebb, a Jeges-tenger és végül az Antarktiszt körülölelő víztömeg, a Déli-óceán.
A „kék bolygó” elnevezés nem véletlen. Amennyire elkápráztató a végeláthatatlan kékség, legalább annyira létfontosságú is. Az élővilág organizmusainak 95%-a a tengerekben és óceánokban él. Oxigénkészletünk 50%-át a víz mélyén élő planktonok és vízi növények állítják elő. Az emberek számára táplálékforrást, megélhetést, kőolaj, földgáz és ásványi anyag lelőhelyet jelent, valamint pótolhatatlan elemeket nyújt a szépség–és gyógyszeripar számára.
Aggodalomra ad okot, hogy a globális felmelegedés, az óriási mértékű hulladék- és olajszennyezés, a tömeges halászat és túlhasználat évről évre egyre nagyobb számú fajpusztuláshoz vezet. Ha bizonyos fajok egyszer csak végleg eltűnnek, ezáltal a tápláléklánc és a biológiai egyensúly felborul, az ökológiai katasztrófához vezet.
Egy 2016-os becslés szerint 2050-re több műanyag lesz a Föld óceánjaiban, mint hal.
De mit is tehetünk az elkeserítő számadatok ellen?
Csökkenteni kell a vízfogyasztást és a mikroműanyagok használatát (például kozmetikai készítményekben). A halfogyasztás fenntartható forrásból történjen, MSC védjeggyel ellátott halat válasszunk és olyat, ami gazdag halállománnyal rendelkezik (ilyen a szardínia, hering, makréla). Amennyire csak lehet kerüljük a nem lebomló műanyag hulladékokat és a PET palackokat.
Bár innen Közép-Európából azt gondolhatjuk, mi nem tudunk hatni rá és fordítva, ám nem is hinnénk mekkora hatással van a mi életünkre is a messzi nagy óceán.
Az elmúlt évtizedekben a korallzátonyok mennyisége a felére csökkent. A Föld felszínének csupán 0,1%-án terülnek el, ami elsőre elenyészőnek tűnik, azonban, ha hozzátesszük, hogy ez a tengeri fajok 25%-ának otthonát jelenti, máris látszik, hogy ezt sem érdemes félvállról venni. Sokat lehet olvasni arról is, hogy kihalás fenyegeti a tenger őrszemeként emlegetett emlősöket, a simabálnákat és további 13 bálnafajt tartanak veszélyeztetettként számon. Halászezközbe gabalyodva körülbelül 300 ezer cet pusztul el évente. Bármennyire is furcsa, de a bálnák sorsa is szorosan összefonódik a miénkkel. Ezek a bámulatos emlős állatok nagy mennyiségű szén- dioxidot tárolnak el (többet, mint egy fa), ezzel segítenek az éghajlatváltozás leküzdésében. Ürülékükkel serkentik a víz mélyének termékenységét, a fitoplanktonok termelődédét. Az aprócska fitoplanktonok kulcsfontosságúak, hiszen azon túl, hogy a tengeri táplálékhálózat alapját képezik, a szén-dioxid 40%-át is ők kötik meg.
A mai nap egy jó alkalom lehet arra, hogy elgondolkozzunk életmódunkkal és mindennapi tevékenységeinkkel hogyan tudunk tenni azért, hogy ez az egyedülálló, semmihez nem fogható, minket körülölelő természeti csoda megmeneküljön.
Szabó Johanna
[1]A témával kapcsolatban a következő cikket se hagyd ki:
