A “Bátran élni” egy olyan kötet, amit időről időre újra elolvasok. A könyv, amit pár évvel ezelőtt kaptam, mostanra gyűrött, koszos és megviselt, a kedvenc oldalaimnál pedig behajtottam a lap sarkát, hogy bármikor könnyen megtaláljam őket. Egy fekete cica mosolyog a borítóján, piros kismadárral a feje tetején. A rajz rögtön megfogott, végül emiatt döntöttem úgy, hogy elolvasom a kötetet. Már az előszóban nyilvánvaló lett számomra, hogy a könyv egy nagy kihívás elé fog állítani: szembe kellett néznem azzal, hogy sok esetben mennyire nincs igazam.
Egyikünk sem szeret szembesülni a ténnyel, hogy rendszerint önmagunkat szabotáljuk. Persze legtöbbször tudat alatt tesszük, magunktól pedig rá sem jövünk erre. Mindenki kicsit a saját világában él, a saját valóságában létezik. Más fényben látjuk a világot, hiszen mindannyian mások vagyunk. Más a személyiségünk, a beállítottságunk, más volt a gyerekkorunk, egyediek a tapasztalataink és traumáink, amiket hordozunk magunkkal. Természetes, hogy egy adott helyzetről különböző lesz a véleményünk, máshogyan állunk hozzá és végül máshogyan cselekszünk.
A probléma az, hogy sokszor torz képet látunk a valóságról, ez pedig előbb-utóbb gátolni fog minket a céljaink elérésében. A saját határainkat szabjuk meg, olykor pedig kicsit szűkre sikerül a korlátaink beállítása. Egy jó példa erre az önbizalomhiány. Az adott személy nem hiszi el magáról, hogy képes helytállni a kívánt munkahelyén, abban a pozícióban, amiben szívesen dolgozna. Alábecsüli magát, emiatt nem is jelentkezik, vagy éppen úgy jelenik meg az állásinterjún, mint aki nem is szeretne ott lenni. Azzal, hogy nem próbálkozunk és bebeszéljük magunknak, hogy úgy sem fog menni, rengeteg lehetőségtől fosztjuk meg magunkat, ahol jobban helyt tudnánk állni, mint azt először gondolnánk.
Az elutasítástól és negatív tapasztalatoktól való félelem teljesen indokolt. A múltbeli kellemetlen élményeink tesznek arról, hogy a jövőben okosabb döntéseket hozzunk és ne kövessük el ugyanazokat a hibákat. Azonban sok esetben ez a félelem irracionálissá válik és megbénít minket. Senki sem akarja ugyanazokat a kínos vagy éppen frusztráló szituációkat újraélni, de nagy eséllyel erre nem kerül sor. A nemkívánatos, de ismerős helyzetekben előnyünkre válik a tapasztalat és a tudás, amire szert tettünk a legutóbbi alkalom óta. Azóta nagy eséllyel már más emberekké váltunk és sokat fejlődtünk.
Félelmeink és gátlásaink leküzdése az egyik legijesztőbb dolog, amit megteszünk az életünk során, viszont szerintem ennél van félelmetesebb is. Nincsen borzalmasabb annál, amikor nem merünk cselekedni és hónapokon vagy akár éveken keresztül egy helyben állunk, teljesen lefagyva. Kényelmetlen érzés kimozdulni a komfortzónádból, de az még rosszabb, ha nem haladsz semelyik irányba. Egyfajta hamis biztonságérzetbe kapaszkodunk, mert ijesztő a gondolat, hogy újra megbánthatnak. Az agyunk persze szeret a negatívra fókuszálni és azt alig veszi figyelembe, hogy mennyi jó dologból kimaradunk ugyanakkor.
A “Bátran élni” című kötetben nagyon szeretem, hogy sok személyes történetet olvashatunk benne. Ezáltal jobban átjön a könyv üzenete. Természetesen találkoztam számomra ismerős helyzettel is. Kicsit bizarr érzés volt a papíron látni ugyanazt a gondolatmenetet, ami gyakran lejátszódik a fejemben, de ez igazolta, hogy nem csak nekem vannak hasonló gondolataim. Mások problémáira is nagyobb empátiával tekintek, hiszen mindenki előtt állnak mások számára láthatatlan akadályok. Ezt a könyvet egy szemüveghez tudnám hasonlítani, ami segít tisztán látni a helyzeteket, amiket magunktól homályosan látnánk.
Mindenkinek ajánlani tudom ezt a könyvet, aki szeretne egy kicsit bátrabb lenni. Mindannyiunk számára szükséges olykor egy kis löket, hogy megtegyük a következő lépést és nyissunk mások felé, vagy éppen önmagunk irányába. Almási Kitti írása biztosan segíteni fog abban, hogy kicsit más fényben lássuk a valóságot és merjünk cselekedni.
Pápai Liza
