Megvan az az érzés, amikor embereket borító alapján ítélsz meg először? Ez belénk kódolt tulajdonság, amin lehet változtatni. Ahogyan ezt, sok más dolgot is felülírhatunk. Így esett a döntésem egy riport elkészítésére, aminek alanya egy szenvedélybetegséggel küzdő személy. B. Geri volna a már említett fél, aki segít bemutatni a szexfüggőség velejáróit.
Kicsit róla:
Szociális szférában tevékenykedik, immár húsz éve, melyről tavaly igen nagy lelkesedéssel mesélt nekem. Segítő szándékát nem csupán munkahelyén, hanem szabadidejében is kibontakoztatja: „Több millió forintot sikerült magánszemélyektől magánszemélyekhez, ritkábban intézményekhez eljuttatni.” Szabadidejét jelenleg az írás, fotózás és brandépítés tölti ki. Ám régebben rúdsportolt, légtornázott és növények megszállott gyűjtője és gondozója volt. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a politika és a magyarság kérdésköre is foglalkoztatja, mely témákat belefoglalja az interneten publikált írásaiba. Az utóbbit, avagy a határon túli magyarokkal kapcsolatos nézeteit a Vajdasági Szabadegyetem táborának is köszönhetjük, hiszen betekintést kapott a külhoni magyar ajkúak közösségébe. Ott ismertük meg egymást, és akkor ugyan még nem voltak újságírással kapcsolatos ambícióim, de ahogyan egyéniségét felvállalta, egészen inspirálónak tartottam személyét. Jelen esetben komfortzóna-feszegetés számomra ez a projekt, így csak remélni tudom, hogy Geri egyéniségével és az általam leírt sorokkal több egyénhez is eljut az üzenet, miszerint a változásra való törekvések nem mindig egyenes úton történnek, így eleshetsz. Ami a lényeg, hogy az esést követően mi lesz a következő lépésed!
Addikciójáról:
Szexfüggőség. Ez önmagában egy negatívan ható bélyeg. Ennek tüneteit már iskolás korában is tapasztalta, bár akkor még ennek nem volt tudatában: „Nálam az iskolába járással nem zárult be a kapu, ami a szexuális érés korai időszakának végét jelöli. Folyamatosan fokozott érdeklődést mutattam a szex iránt, de erről nem mertem beszélni, és jelentős bűntudatom volt miatta.” Jelentős korkülönbség van köztünk, így a szexuális edukáció hiánya tévhitekbe kergette őt saját bevallása szerint: „Az orgazmust sokáig infarktusnak hittem, az ejakulációról pedig azt gondoltam, valamilyen halálos betegségem van.” Így itt kiemelném a kamaszkori szexuális felvilágosítások jelentőségét, amelyek még mai napig fejlődhetnének, hogy ez a korosztály szégyenérzet nélkül tapasztalhassa meg a testi vágyak örömét és felelősségteljesen élhesse meg azt. Vissza interjúalanyomhoz: nehezítő körülménynek számított szexuális irányultságának elfogadása, hiszen azonos nemű társai iránt érzett már akkor vonzalmat: „Már korán vonzalmat éreztem a fiúk iránt, amire tagadással és elfojtással reagáltam. Emiatt rettenetes szégyenérzet gyötört.”
Párhuzam az elmondottak és a függőség között:
A felgyűlt feszültséget, bűntudatot és szégyenérzetet önkielégítéssel és szexszel kezelte. Ehhez a kérdéskörhöz megfogalmazódott bennem még egy kérdés: mikortól tapasztalható egy egyénnél függő magatartás? Erre is kaptam választ: „Már nagyon korán voltak függő mintázataim, pl. második osztályos koromban lopkodni kezdtem édességet, játékot, pénzt, akármit. Ez serdülőkorral (kb. a „megvilágosodással”) lezárult.”
Felismerés
Már húszéves korában járt pszichológusnál, ahol sajnos még nem kapta meg a benne megfogalmazódott kérdésekre a választ az állapotával kapcsolatban. Ami felnyitotta a szemét pár évre rá, az egy internetes oldal által publikált poszt volt, melyben tizenkét jellemzőt tüntettek fel, amik által felismerte saját addiktív viselkedését. Vajon milyen érzés lehet ilyen hosszú idő után rájönni, mi is lehet a probléma okozója? „Megkönnyebbültem, mert végre tudtam, hogy mi a bajom.” Ám sokáig halogatta a gyűléseken való részvételt.
Változtatni akarás:
Kérdeztem az interjúalanyomat, mi volt az a pont, amikor eldöntötte, hogy egy jobb útra tér, erre így felelt: „A párkapcsolataimban hűtlen voltam, és több nemi betegséget is elkaptam. Ezek motiváltak a változtatásra.” Eleinte csak alkalmi jelleggel járt Pestre gyűlésekre, majd saját lakhelyén talált egy csoportot, mely ugyan kicsit másként közelítette meg a problémát, ám hozzáadott a gyógyulásához: „AI-Anon csoportokba jártam, ahová alkoholisták hozzátartozói, illetve problémás családban felnőtt gyerekek jártak.” Azt is megosztotta, hogy családjának igen nagy része küzdött alkoholproblémákkal, és ez a fajta terápia közelebb állt hozzá, mint addig bármelyik. SLAA-csoport szervezőjeként is részt vett Pesten, ami számára dinamikus fejlődést eredményezett.
A fejlődés nem egyoldalú!
Legbiztonságosabb árnyalatok a fekete és a fehér. No de mi van a többivel? Metaforikus értelemben Geri helyzete sokkal inkább árnyaltabb, mint a színskálán beállított standard paletta. Voltak visszaesései, ám elégedett az elért eredménnyel.
Visszaemlékezett arra, hogy a társas kapcsolataira is rányomta az állapota a bélyegét: „A függőségem olyannyira eltorzította a személyiségemet és a viselkedésemet, hogy tíz hónap alatt nyolc barátom mutatott nekem ajtót. Ebből a későbbiekben hetet rendeztem.”
Kardinális pont:
Az alcímben feltüntetett szerepet Geri életében a terapeutája, K. Máté tölti be. Azt kérdeztem tőle, ki az a személy, aki a legtöbbet segített neki, és akinek bármikor számíthatott értő figyelmére. 2019-ben vette kezdetét közös útjuk, a Nyírő Gyula járóbeteg-ellátás keretein belül, csoportos terápiák mellett az imént említett személyhez is járt. „A határokat nem kell meghúznia, mert helyette is kényesen ügyelek rájuk. Nem barátkozom, ha valamilyen eseményen ritkán összefutunk, a köszönésen kívül nem beszélgetek vele, mert számomra fontos, hogy ez a terápiás kapcsolat ne mozduljon el haverkodás irányába. Hozzáteszem, hogy ezt bizonyára ő is így gondolja.” Azt is megtudhattam, miben nyilvánul meg a különbség a többi szakmabeli segítsége és Máté segítsége között: „Nem tudnám meghatározni, hogy mivel és hogyan segít a legtöbbet, de talán a hozzáállása lehet az, ami megkülönbözteti másoktól. Kedves, tisztelettel beszél velem, nem manipulál és csak olyan mértékben vállal értem felelősséget, amennyire szükséges. Mellérendeltnek érzem a kapcsolatot, minimális hierarchikus jelleget legfeljebb az intézményi környezet ad hozzá, s az, hogy én fordultam segítségért hozzá.”
Addiktológia:
Pár éve volt alkalmam zárt osztályon gyakorlatozni, amiben kiderült nem ez lesz az én szakmai utam. Ám ez nem zárja ki érdeklődésemet ezen rehabilitációs részleg felé. Így megkérdeztem az interjúalanyomat, hogy volt -e része nyílt vagy akár zárt osztályos tercier prevencióban, amit hosszasan kifejtett nagy örömömre: „2024-ben Máté javaslatára az intézmény bentlakásos, pszichoterápiás részlegére kerültem, ahol május hatodikától augusztus végéig tartózkodtam, s ezt a kezdeti nehézségek ellenére eddigi életem legboldogabb időszakaként jellemezném. A sok-sok hasonló helyzetben lévő társsal való együttélés és kapcsolódás hatására ugyanis részem lett egy afféle családélményben. Szeretet, figyelem, tisztelet, méltóság. Ezekből a vérszerinti családomban csak morzsákat kaptam meg. A társakkal félszavakból megértettük egymást, támogattuk azokat, akiknek szükségük volt rá, máskor engem, minket támogattak.”
Élet a rehab után:
Vajon hogyan éli meg az ember a közel három hónapos elszeparálódás után a való világot? „Dacára annak, hogy a rehab után nagyon hamar visszaestem és pokoljárásként éltem meg a kinti létet, ma már elmondhatom, hogy bár vannak kiéléseim, de sikeres volt a terápia. Már nem spirálozódom be a borderline személyiségzavarom miatt…”
Borderline:
Nem titok, hogy a cikkjeim megírásához mindig használok szakirodalmat mankóként, mert hiteles forrásokat használni nem bűn. Így Gerivel való interjúm elkészítéséhez az SLAA által közzétett forrásokban olvastam, hogy a szexfüggők nagy többsége egyéb problémával is küzdhet. Általánosságban véve a borderline személyiségzavar a leggyakoribb társa az imént említett addikciónak. „Ha magányos vagyok, nem jutok el három perc alatt oda, hogy »mert a szemétláda szüleim«. A borderline diagnózis ma már nem stigma, hanem egy kapaszkodó, mert megtanultam, hogyan működöm. Ha elkezdek csúszni, egyszerűen csak nem hozok döntéseket, hanem várom, hogy néhány óra vagy pár nap alatt elmúljon a letargia. Elvonulok, de nem izolálódom és nem bántom magam olyan mértékben, mint korábban.” Fontos hangsúlyozni, hogy attól, hogy valaki borderline személyiségzavarral él, még nem feltétlenül viselkedik felelőtlenül a szexuális kapcsolataiban, és a diagnózis önmagában nem jelent szexfüggőséget. Csupán a komorbiditás lehetőségére szerettem volna rávilágítani, vagyis arra, hogy a két állapot együttesen is jelen lehet.
Jelenlegi státusz:
Jelenleg csak egyéni terápiákon vesz részt a Nyírőben, kiéléseiről és a függőségéről pedig így vallott: „A kiéléseim fluktálnak, s ciklikusak, mint amilyen anyám alkoholizmusa volt (havonta egy-két alkalommal ivott, olyankor 3-4 napig gépszíjasan, többször rosszul is lett). Nem bántom és nem is szégyellem magam miattuk. Elkezdtem a függő énemet megszólítani, hogy vegyen vissza. Ez újdonság, mert eddig el akartam pusztítani. Néha viszont jól jönnek azok a készségek, amelyekkel rendelkezik: gyors reakcióidő, jó helyzetfelismerő-készség, azonnali intervenció. Ez a szakmámban vagy krízishelyzetben nagyon hasznos. Ergo oktalanság lenne kiradírozni a személyiségemnek ezt a részét. Érdemesebb megszelídíteni és kontroll alatt tartani. A szexualitással sem az a cél, hogy ne csináljam, hanem hogy valamilyen korlátok közt tartsam, ami nem veszélyezteti az életemet.”
Záró gondolatok:
Azt kérdeztem utoljára tőle, hogy mit tanult a felsorolt terápiák alatt és üzenne -e másoknak: „Az SLAA-csoport abban segített nagyon sokat, hogy tudatosítsam: függő vagyok és még akkor is az leszek, ha a józanság útjára lépek. Az egyéni terápia azt mutatta meg, hogy mi más vagyok még a függőn kívül. Ugyanis abban a tudatban leélni egy életet, hogy függő vagyok, bármit teszek, nem túl vidító. Ha vannak egyéb rétegei is az identitásomnak, akkor a függő csak az egyik lesz a sok közül. Ez a felismerés kardinális fontosságú az életemben, mert a program sem azt mondja, hogy függők vagyunk és ennyi, de kellett a terápia ahhoz, hogy felismerjem és kimondjam, mi más vagyok még ezen kívül.”
Személyes véleményem szerint Geri egy motiváló, küzdeni akaró, értékes lélek, aki elé, ha gördül egy váratlan akadály, azon lesz, hogy előbb vagy utóbb találjon rá megoldást, vagy legalább egy egérutat.
Geri, köszönöm az őszinteségedet és csak remélni tudom, hogy minél több emberhez el fognak jutni ezek a mélyenszántó gondolatok.
Sebők Virág
Képek forrása: Google, Pixabay
Források: SLAA
Ha tetszett és informálódnál a borderline- ról:
