Manapság nehéz belegondolni milyen lehetett, amikor nem volt a közelben gyógyszertár, vagy éppen nem a modern orvoslás eszközeivel gyógyítottak. Igaz, a városokban voltak gyógyszertárak, ám az embereknek sokszor egyszerűbb volt abból megoldani a gyógyítást és az egészségmegőrzést, ami a ház körül megtalálható volt. Ezek a módszerek anyáról lányra szálltak, így biztosan a családodban is van olyan, amit még édesanyátok is megtanult felmenőiktől. Ilyen népi praktikákból hoztam nektek egy kis ízelítőt, hogy visszautazhassunk a múltba, a cikk erejéig!
A falusi nép legerősebb fegyvere a gyógynövények felhasználása volt – nézzük először a teákat!
- A klasszikus kamillatea: alkalmazták megfázás kezelésére, gyomorbántalmak csökkentésére, gyulladások gyógyítására.
- Női gondokra: cickafark. Általában a menstruációs fájdalmak enyhítésére, a vérkeringés javítására alkalmazták.
- Depressziós vagy? Igyál orbáncfű teát! Igaz, akkoriban még melankóliának hívták a depressziót, ám az orbáncfű tagadhatatlanul kedélyállapot javító hatással bír és mai napig gyakran felhasználják homeopátiás szereknél.
- A kevésbé ismert hagymácska tea: a hagymából főzött tea ideális volt megfázásra, ha pedig még fokhagymát is tettek bele, vértisztító és fertőtlenítő hatása volt. Igaz, íze és szaga miatt sokan utálták. Például anyukám már attól is rosszul van, ha látja, hogy a mama elkezdi készíteni.
- A hársfavirág nem csak szép! A belőle készített teát influenza kezelésére alkalmazták izzasztó teaként.
A gyógynövényekből nem csak teát lehetett készíteni, hanem szirupokat is. Ehhez friss vagy szárított gyógynövényeket adtak a vízhez, mintha csak teát készítenének, majd felforralták. Egy liter vízhez egy kilogramm cukrot adtak, aminek alacsony lángon való lassú kevergetése nem csak besűrítette, de tartósította is. Utána már csak bepalackozták és már készen is volt.
Ilyen például a lándzsás útifű szirup, amit torokfájásra, köhögésre alkalmaztak. Mézzel és fokhagymával is készítettek szirupot immunerősítésre, ennek modern változatában adunk hozzá gyömbért.
Azonban a teáknál és szirupoknál voltak érdekesebb, furcsább praktikák is. Nézzünk meg néhányat!
- Pálinka minden mennyiségben: bedörzsölték vele a fájó végtagokat, izomfájdalmakat csökkentve vele. Immunerősítésre is használták orális fogyasztással.
- Pálinkás kenyér: ha a gyermekek nem tudtak elaludni, vagy gyakran felébredtek, pálinkába áztatott kenyeret adtak nekik a jobb alvás érdekében. Ma ez elég kiakasztóan hangzik, de biztos hatásos volt.
- Benőtt körömre paradicsom: ha benő a köröm, az nagy fájdalmat tud okozni. Gennyesedik, sebes és megkeseríti a mindennapokat. A paradicsom gazdag antioxidánsokban, ezzel csillapítva a gyulladást. Hűsítő és nyugtató érzést biztosított, savtartalma miatt antiszeptikus hatású. Éppen ezért apróra összevágták vagy pépesítették, textilbe tették és a fájdalmas részre tették. Nem csak benőtt körömre, bármilyen sebre alkalmazták, bár a köröm benövés kezelése volt a legnépszerűbb.
- Sertészsír a mellkasra: megfázás, torokfájdalom, légzési nehézség esetén, gyakran kentek meleg sertészsírt a mellkasra. A zsír egy hőszigetelő réteget képzett a mellkason, ezzel melegen tartva azt. Hideg, huzatos házakban ez nagyon fontos volt. Keverték még fokhagymával, zsályával, így az illóolajok bőrön keresztül felszívódtak és párologtak is, ezzel könnyítve a légzést. Persze veszélyeket is hordozott magában: a túl forró zsír égési sérüléseket okozhatott, csecsemők esetében pedig a túl erős illóanyagok légúti irritációt válthattak ki.
- Tejföl az égési sérülésekre: fontos már az elején leszögezni, hogy senki ne próbálja ki otthon. Az égési sérüléseket kezelték tejföllel. A lényege a hűtés volt és úgy tartották, hogy a tejfölben található zsír védőréteget képez a sérült bőrfelszínen. A tejsav miatt fertőtlenítő hatást is tulajdonítottak neki. Az égést követő percekben ez valóban ideiglenes megkönnyebbülést okozott, azonban ma már tudjuk veszélyeit: a tejföl nem steril. Még ha hűtött is, baktériumokat tartalmazhat (pl. Listeria, Salmonella, Staphylococcus), amelyek fertőzést okozhatnak a nyílt vagy sérült bőrön. Ha valaki később orvosi segítséget kér, a tejföl jelenléte megnehezíti a seb tisztítását és a diagnózist.
A népi gyógyászat főleg próbálgatásra alapult. Panaszok esetén kísérleteztek, hogy mivel lehet a fájdalmat enyhíteni, ezeket a megoldásokat adták tovább szomszédjaiknak, családtagjaiknak. Vannak, amiket mai napig használunk vagy eredeti formában, vagy módosításokkal. Mindenesetre, nagyszerű kiindulási alapja volt a modern orvoslásnak!
Nagy Viktória Virág
Képek forrása: Pinterest
Ha tetszett a cikk és olvasnál más gyógyhatású növényekről, figyelmedbe ajánlom ezt az írást is:
