Az idén megrendezett 5. Irány a Kultúrfeszt esemény keretein belül rengeteg diákkal volt szerencsém beszélgetni, akik számtalan gondolatot, aggodalmat osztottak meg velem. Szerencsére érdeklődésük továbbra is töretlen maradt, viszont úgy éreztem, szükségük lenne még több történetre, tapasztalatra, mely segíthet nekik a megfelelő továbbtanulási terület kiválasztásában.
Ezen felbuzdulva kerestem fel első interjúalanyomat, Jónás Rékát, aki a Kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium tanulójaként felvételt nyert a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karára. Beszélgetésünk során elárulta, hogy számára ezzel egy nagyon régi álom vált valóra, amihez az odavezető út ugyanolyan kétségekkel, félelmekkel volt kikövezve, mint bármelyik iskolás diáké.
Egyeztetések sorozata után kényelmesen elhelyezkedtünk, felvázoltam neki alapgondolatomat, amit nagyon lelkesen fogadott. Így rögtön bele is vágtunk egy kellemes beszélgetésbe.
- Egy tipikus vasárnapi ebédlő asztalos kérdéssel kezdenék, amit már bizonyára te is rengetegszer hallottál. Tulajdonképpen miért szerettél volna orvos lenni?
Réka: Ezt a szerelemhez tudnám hasonlítani. Éreztem egy elköteleződést egy hivatás iránt, ami mélyen, a lelkemből jött.
- Ehhez volt valami jó motivációd, ami segített kitartani az álmod mellett?
Réka: Sokat tett hozzá a szüleim értékrendje, akik bármikor segítettek és segítenek mindenkin, akin csak lehet. Ilyen szeretnék lenni én is. Ezek adják a motivációt a mindennapokban ahhoz, hogy leüljek és megtanuljam, amit kell.
- Szerintem csodálatos, hogy a szüleidből merítesz ennyi energiát. Nekem nagyon erőteljesnek, pulzálónak hat ez a motiváció. Itt az utolsó mondatnál már elkalandoztunk picit a tanulmányok felé. Erről esetleg tudsz egy kicsit mesélni, hogy milyen is volt az élet a Táncsicsban?
Réka: A középiskolában biológia-kémia specializációt választottam, ami azt jelentette, hogy 9.-től emelt óraszámban tanulhattam ezeket a tárgyakat. Szerettem a középiskolát! Úgy gondolom, nagy mértékben hozzájárult a mostani személyiségem kialakulásához. Persze, ettől függetlenül azért akadtak nehézségek, akár a tanulnivalóban, akár a kamaszkor nagy kérdéseiben.
- A kamaszkor rettentően meghatározó, és nem is könnyű időszak. Így bőven jut mindenkinek a korszak örömeiből és nehézségeiből. Pláne, mikor egyre jobban közeleg a pályaválasztás. Hogy élted meg ezt az időszakot?
Réka: Tanulmányilag 4 év munkája volt benne. Főleg a márciustól májusig tartó időszak volt nagyon húzós végzősként. Lelkileg volt bennem egy természetes drukk, de tudatosítottam magamban, ha esetleg nem úgy sikerül, ahogy szeretném, megpróbálhatom majd pár hónap múlva. Az új esély gondolata valamelyest levette rólam a nyomást, viszont ettől függetlenül is nagyon fárasztó időszak volt ez az életemben.
- Volt, amikor esetleg úgy érezted, másfelé vinne a szíved?
Az egyetem választás előtt sokszor „csábultam el” más szakmák iránt. Akár kutató, vagy a biológia világától távol álló jogász szakma iránt. Viszont akkor mindig jött egy olyan esemény az életemben, ami megerősítette abban, hogy mi is az én utam. Végsősoron, kisebb-nagyobb megingásokkal, kisgyermekkorom óta szerettem volna orvos lenni.
- Ez teljes mértékben érthető! Szükségesek is ezek a kis „kitekingetések”. Tökéletes arra, hogy megerősítse a hited abban, hogy jó helyen vagy. Illetve jelzi, ha az utad másfelé vezet, ahogy ezt te is mondtad.
Itt megütötte a fülemet a „kisgyermekkor”. El se tudom képzelni hirtelen ez mekkora extázisba hozhatott, hogy egy régen dédelgetett álmot valósítasz meg éppen.
Réka: Leírhatatlan érzés volt, amikor felvettek! Ugyanakkor rengeteg félelem is volt bennem. Akár azzal kapcsolatban, hogy hogyan illeszkedjek be egy új közösségbe, vagy hogyan állom meg a helyem egy ilyen neves egyetemen, mint a Semmelweis.
- Teljesen természetes, hogy az emberekbe ilyenkor csak úgy hemzsegnek a megválaszolatlan kérdések, a kétségek. Mondhatni véget sem ér a stressz a középiskola után, hanem szinte folytatódik egy új élethelyzetben. Egy kis megnyugvás talán akkor érkezik, mikor az ember végre belecsöppen az egyetemi élet újdonságaiba, megérzi azt a bizonyos hallgatói életérzést. Mit gondolsz erről? Hogy érzed magadat az egyetemen?
Réka: Az első lépések sosem könnyűek, így tényleg bele kell szokni ebbe az új helyzetbe, hogy megtalálja benne magát az ember. Részemről ezt még nehéz összefoglalni, főleg ilyen kevés idő távlatából. A tantárgyak nagyon érdekesek és örömömet lelem bennük. Ugyanakkor meg kell szoknom még a fővárosi életet.
- Viszont, ha már ennyit beszéltünk a stresszről, akkor természetes módon az is érdekelne, hogy te hogy birkóztál meg ennyi stresszel? Magában a biosz-kémia specializáció már hatalmas teherrel képes egy ember vállára nehezedni. Aztán még ez mellett ott volt az érettségi, a pályaválasztás, az egyetemi pontszámítás előtti hetek… Szóval rengeteg minden, és akkor még az új helyzet, amiről az előbb beszéltünk.
Réka: A stressz egy fontos tényező ebben a szakmában. Nekem a mai napig nehéz vele megbirkóznom, azonban mindig vannak nehezebb és jobb időszakok is, hiszen a stresszkezelés egy igen összetett folyamat. Viszont nagyon sokat segít a szaktársaimmal való beszélgetés, akik hasonló helyzetben vannak.
- A csoporthatás rengeteget tud segíteni, és mellette új embereket ismersz meg! Abszolút „win-win szituációt” sikerült kihoznod egy stresszes helyzetből. A jó problémamegoldás pedig bármikor és bárhol jól jön. Akár szakmán belül is, hiszen ti is bőven el lesztek látva nehéz helyzetekkel. Mit gondolsz, mitől lesz valaki jó egészségügyi szakember?
Réka: Ez egy nagyon komplex kérdés. Sok minden múlik a lexikális tudáson, hiszen az emberi szervezet nagyon sokrétű. Egy bizonyos szintű megértéshez rengeteg tanulásra van szükség. Személyiség szempontjából a talpraesettség, az empátia és a hivatástudat az a 3 tulajdonság, amit én kiemelnék.
- Esetleg arról már van elképzelésed, hogy az általános orvosi után mire szeretnél specializálódni?
Réka: Igen van! Szeretnék oxyológiával foglalkozni az orvosi egyetem elvégzése után.
- Nagyon sok sikert és erőt kívánok ezekhez a szép célokhoz! Remélem minden teljesülni fog, amit szeretnél! Illetve még egyszer nagyon szépen köszönöm, hogy megejthettük ezt a kellemes beszélgetést! Zárszóképpen – így mint újdonsült egyetemista – mit tanácsolnál, mit üzennél a jövendőbeli hallgatóknak?
Réka: Nagyon szépen köszönöm én is a lehetőséget! Nekem az lenne a tanácsom, hogy sokszor tudatosítani kell azt, hogy ennek a szakmának a szépségei lemondásokkal járnak. Ezekben a helyzetekben erőt kell meríteni a sikerekből, vagy akár az orvoslás nagy felfedezéseiből.
„Egyetlen módja van annak, hogy megtudd, képes vagy-e valamire: ha megpróbálod.” (Leo Vardiashvili)
Plessek Marcell
Ha szeretnél hasonló tartalmakat olvasni lesd meg ezt is:
