Utoljára tíz évvel ezelőtt ültem repülőgépen. Amikor elfoglaltam a helyet az ablak mellett és felhúztam a sötétítőt az ablakon, akkor realizáltam, hogy két és fél óra múlva már Spanyolországban leszek. Soha nem vonzott magához a forró nyár és melegebb éghajlatú országok hangulata, azonban már az égben tudtam, hogy ez a nyaralás különleges lesz. Nem tudtam levenni a szemem a bolyhos felhőkről és a tájról, de akkor öntött el igazán a boldogság, amikor a sűrű felhőréteg szépen lassan feloszlott, és megpillantottam a tengert.
Barcelona látképe gyönyörű volt már a repülőből is, alig vártam, hogy végre testközelből lássak mindent. Alig vártam, hogy lássam az itteni embereket, megkóstoljam a jellegzetes ételeket, hogy bejárjam a barcelonai piacot és a tengerpartot. A Spanyolországig vezető út igazán kimerítő volt, de amint kiléptem a repülőtér ajtaján, teljesen feltöltődtem. Hátrahagytam minden stresszforrást, aggodalmat és problémát. Santa Susanna felé vettük az irányt, de így is sikerült egy kis részletet elcsípni Barcelonából. A kocsi bal oldalán láttam a város sokszínű épületeit, jobb oldalt pedig a végtelenül kék tengert. A domboldal és a vízpart kombinációja elsőre szürreálisan hatott, mintha az egyik álmomból szedték volna ki a tájképet. Nem akartam, hogy a kocsiút véget érjen, annyira elkápráztatott minden, amit láttam.
Santa Susanna első benyomásra úgy nézett ki, mint egy üdülőövezet. Egymás mellett sorakoztak a nagyobbnál nagyobb hotelek, nem messze a tengertől. Már nem kellett sok ahhoz, hogy megérkezzünk a szállásra, én pedig csak egy dologra tudtam gondolni, a tengerparta. Két évvel ezelőtt a kedvenc dalom emlékére magamra tetováltattam egy kis tengerpartos rajzot. Amíg anyukám meg nem lepett az utazással, addig nem is realizáltam, hogy mennyit jelent nekem a tenger. Három hónapig vártam a pillanatot, hogy végre betehessem a lábam a vízbe, és ott álljak a végtelen kékség küszöbén. Az autóban pedig tudtam, hogy már csak pár óra kérdése, és valóban ott leszek.
Miután elfoglaltuk a szállást, nagy örömömre rögtön a vízpart felé vettük az irányt. Közben teljesen elvarázsolt Santa Susanna sétálóutcája. Rengeteg étterem, bazár és sok más szórakozási lehetőség tárult elénk, de mégsem tűnt zsúfoltnak a hely. Kora júniusban mondhatni kevesen nyaraltak, nem indult be a szezon, így sehol sem volt tömeg. A sétálóutcától pár perce volt a strand, én pedig egyre közelebb kerültem ahhoz, hogy valóra váljon az álmom. Amikor megpillantottam a tengert, minden megszűnt létezni egy perc erejéig. Az emberek körülöttem eltűntek, nem lehetett hozzám szólni. Csak a hullámok sodrását és a lágy szellő susogását hallgattam. A kavicsos part besüppedt a lábam alatt, egyensúlyoztam amíg el nem értem a vizet. Csak ez járt a fejemben: “Megérkeztem.”
Még sétálgattunk egy kicsit és megvacsoráztunk, majd ismét visszatértünk a partra. Éreztem, hogy be kell mennem a tengerbe, annak ellenére, hogy megy le a nap és hűl le a levegő. A víz nagyon hideg volt, de nem tudtam más tenni, csak egyre beljebb menni. A hullámok felcsaptak rám, én pedig csak nevettem. Most már tudom, az ilyen pillanatokért szeretnék élni. Amikor kijöttem a vízből, még egy jó ideig kavicsokat gyűjtögettem (csodálkozom, hogy felengedték ezek után a bőröndöm a gépre). A napot pedig egy vízparti sétával zártuk, gyönyörködve a tengerben.
Másnap felültünk a santa susannai városnéző buszra, ami egy óra alatt körbevitt minket az övezetben, és láthattunk minden nevezetességet. Nagyon élveztem a körutat, kifejezetten hálás voltam, hogy nem gyalog kellett felsétálnunk a hegyre. Számtalan fényűző nyaraló és villa mellett haladtunk el, fejben kiválasztottam egy párat magamnak, ahol szívesen laknék. A kilátás gyönyörű volt a tengerre onnan fentről. A körút után a nap hátralévő részét a szálloda medencéjében, a sétálóutcán, illetve a parton töltöttük. Jó érzés volt egy kicsit kikapcsolódni és kiengedni a gőzt. Még a santa susannai cicakolóniát is sikerült megtalálnunk, aminek nagyon örültem.
A harmadik napon búcsút intettünk a szállodának és Santa Susannának, Barcelona volt a következő úticél. A tengert leszámítva, emiatt voltam a legizgatottabb. Keveset tudtam Barcelonáról mielőtt idejöttünk volna, így szinte majdnem teljes meglepetésként ért engem. Első benyomásként azt vettem észre, hogy kicsit hasonlít Pécsre a város hangulata, talán ezért éreztem rögtön otthonosnak. Egy városnéző busz vitt minket körül, érintve jópár nevezetességet, mint például La Sagrada Familia, Güell Park és a barcelonai stadion. Végig gyönyörködtem a változatos építészetben, és a színkavalkádban, amit a város tárt elénk. Elképzeltem, hogy talán egy nap majd én is itt fogok lakni, egy ilyen befogadó városban, közel a tengerhez.
A buszozás után a sétálóutca felé vettük az irányt, ahol már kicsit nagyobb volt a tömeg, mint Santa Susannában. Rengeteg üzletet megnéztünk, a bazár kínálata teljesen lenyűgözött, akkor még hátra volt a piac. Még életemben nem láttam ennyire sok árust, ilyen sok termékkel. Szívem szerint az egész helyet felvásároltam volna, annyira jól nézett ki minden termék. A sonkától elkezdve a gyümölcsökön át, egészen az édességekig minden volt. Sok pénzt el tudtam volna költeni a piacon, de visszafogtam magam.
Még volt pár óránk Barcelonában mielőtt el kellett indulnunk a reptérre. Nagyon örültem neki, hogy egy kicsit tudtunk csavarogni a szűk utcákban is, az épületek között. Majdnem eltévedtünk Barcelona útvesztőjében. Egy cseppet sem akartam hazamenni, hiszen annyira elvarázsolt a város. A repülőtéren már teljesen elöntött a fáradtság, el tudtam volna aludni, amíg vártunk a beszállásra. Az elmúlt három nap emlékei újra és újra lejátszódtak a fejemben, meleg érzéssel töltött el a mellkasomban. Barcelona és a tengerpart mindig egy olyan menedék lesz a szívemben, ahova bármikor visszatérnék.
Pápai Liza
Olvasd el ezt is!
