A kergemarhakórral való első találkozásom nem volt kellemetlen élmény. Na jó, talán nem is volt igazán közvetlen ez a találkozás. Nagyjából 5-6 éves lehettem, amikor mama, aki, mint mindig, ezen a forró nyári délutánon is fáradhatatlanul próbált unokája kedvében járni. Bár jó egészségi állapotnak örvendett, az augusztusi nap őt sem kímélte, így a sokadik kör fogócska után kimerülten huppant le a nyári konyha sarkában álldogáló, poros hokedlire, majd megszólalt: „No, kincsem elég volt már, ülj ide le, úgy futkosunk egész nap, mint a kerge marhák!”. Szót fogadtam. Persze, nem azért, mert nem volt kedvem tovább játszani, hanem mert nem teljesen értettem mamát, aki hirtelen állatokról kezdett beszélni, mikor mi éppen rendőröset játszottunk. Egyáltalán mi az, hogy kerge? Hogy jönnek ide a marhák? Leültem mellé egy apró, sárga műanyag székre és kértem, mesélje el, milyen az a kerge marha. Az első, nem túl pontos, leginkább őrült tempóban vágtázó tehenekről szóló képem tehát ekkor alakult ki. Azóta többször kerestem a témára, nemrég pedig a prionok kapcsán újra előkerült, így született meg ez a cikk.
Akkor tehát, mi is ez pontosan?
Ami a legfontosabb: a kergemarhakór, szakszerűbben „Bovine Spongiform Encephalopathy” (BSE), tehát szarvasmarha szivacsos agyvelőgyulladás, egy súlyos, sőt halálos betegség, amely az érintett állat agyát és idegrendszerét támadja meg. A kór az állatok viselkedését és fizikai állapotát is fokozatosan változtatja meg.A betegséget egyébként először az 1980-as években az Egyesült Királyságban azonosították, ami aztán világszerte keltett komoly aggodalmat az állat-egészségügy, illetve az emberi egészség vonatkozásában. A BSE ugyanis a variáns Creutzfeldt–Jakob-szindróma (CJD) okozója lehet az emberekben.
Mi történik az állattal?
A megbetegedést prionok okozzák, amelyek lényegében fertőző fehérjék. Ezek aztán a szervezetbe jutva képesek más, normál fehérjéket is kóros formává alakítani, ezzel láncreakciót indítva el az agyban. Az eredmény pedig a már említett szivacsos agyvelőgyulladás, amikor is az agyszövet szivacsos szerkezetűvé válik a mikroszkopikus lyukak miatt. Ez a folyamat vezet előbb súlyos neurológiai tünetekhez, végül halálhoz.
A tünetek közé tartozik például az állat fokozott ingerlékenysége, a mozgáskoordinációs zavarok és izomrángások, valamint a hirtelen súlycsökkenés, illetve a tejhozam csökkenése. Később, az állatok az utolsó stádiumhoz közeledve képtelenné válnak a mozgásra és a táplálkozásra, aminek következtében rövidesen elpusztulnak.
Hogyan terjed?
A BSE főként az állati eredetű takarmányok útján terjedt el, amelyek fertőzött állatokból készült húslisztet tartalmaztak. Ez a fajta táplálás sajnos lehetővé tette, hogy a prionok bejussanak a szervezetbe és további állatokat fertőzzenek meg. A jó hír, hogy az élelmiszerbiztonsági szabályozások szigorítása és a húsliszt alapú takarmányok betiltása óta jelentősen csökkent fertőzések száma.
Veszélyes az emberekre nézve?
Ami azt illeti, a betegséget okozó prionokkal fertőzött hús fogyasztása az emberben „variáns Creutzfeldt–Jakob-szindrómát” (vCJD) okozhat. A nyavalya a szarvasmarhákhoz hasonlóan az emberi agyat és idegrendszert érinti, szintén súlyos neurológiai tünetekkel és halállal jár.
Sajnos jelenleg gyógyíthatatlan kórképként tartjuk számon. A BSE és a vCJD közötti kapcsolat felfedezése nem meglepő módon világméretű válságot váltott ki az 1990-es években, többek közt ez vezetett szigorúbb élelmiszerbiztonsági előírások bevezetéséhez.
A vCJD
A tünetek fejlődése lassú, lappangási ideje pedig kifejezetten elnyúló. A bélből a felvett prionok bekerülnek a bélfodri nyirokcsomókba, a lépbe, majd az idegek mentén az agy- és gerincvelőbe jutnak. A betegség láztalan, fokozatosan súlyosbodik és 14-15 hónap hónapon át tart. A kezdeti tünetek pszichiátriai jellegűek (pl. üldözési mánia), később pedig gyorsan súlyosbodó elbutulás, remegés, mozgászavar jellemzi. Éppen emiatt nagyon hasonlít az időskori demenciára, azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben a fertőzöttek gyakran 40-45 év körüliek. Bár a fertőzés emberről emberre átvihető, ez csak vértranszfúzió vagy transzplantáció során lehetséges. Zárásként szeretnék megnyugtatni minden olvasót, hogy Magyarországon ez a kórkép még nem fordult elő.
Kovács Krisztián
Ha érdekelnek a hasonló témák, kukkants rá erre is:
