Az emberi szervezet a legkitartóbb és legszívósabb rendszer, amivel volt szerencsém megismerkedni a tanulmányaim során. Elképesztő végletekig képes elmenni a testünk, ha a körülmények megkövetelik. Hetekig életben tudunk maradni étel nélkül, átlagosan 24km/órás sebességgel futunk, ha üldöznek, és több tízezer éve folyamatosan bebizonyosodik, hogy milyen jól alkalmazkodunk az elviselhetetlen helyzetekhez.
Ha ennyire csodálatos az emberi test, akkor mégis miért a legnagyobb jólétben szenved egyre több ember krónikus, autoimmun és mentális betegségekben? Dr. Máté Gábor nem félt attól, hogy feltegye ezt a kérdést önmagának. A test lázadása című könyvének borítóján ez a mondat szerepel: “Ismerd meg a stresszbetegségeket.” Ez a felszólítás előre sejteti a választ, amit a könyvben megkapunk. Egy nagyon fontos összeköttetésre hívja fel a figyelmünket, hogy miként működik együtt a testünk és a lelkünk. A könyvben központi szerepet kap a betegek lelkivilága és a stressz, ami mindannyiunk életében jelen van.
A modern orvostudomány igencsak fejlett, az utóbbi évtizedekben rengeteg új forradalmi eszköz került a szakemberek rendelkezésére, hogy a legsúlyosabb betegségeket is kezelni tudják. Szükség van az új gyógyszerekre és eljárásokra, szinte hihetetlen az orvostudomány felszereltsége. Azonban butaság lenne tagadni, hogy egy szemszögből nézve igenis limitált a modern orvosok eszköztára. A tradicionális kultúrák egy roppant fontos dologra mutatnak rá, a testi egészség nem független az érzelmeinktől.
A modern gyógyászatban nincs idő arra, hogy a beteg mélyen el tudjon beszélgetni az orvosával, pedig rengetegszer szükség lenne rá. Sokszor minden egy húsz perces időpont alatt dől el, ahol a szakember jobb esetben annyit tud meg a betegről személyesen, hogy mi a foglalkozása. A könyv több olyan páciensről számol be, akinek már az is jól esett, hogy valaki igazán érdeklődött a hogylétük felől. Az autoimmun betegségben szenvedő emberek hajlamosak arra, hogy elfojtsák a nemkívánatos érzelmeiket. A harag eltemetése egy nagyon gyakori közös vonás, ez legtöbbször egy gyerekkorból származó séma.
Egy visszatérő téma a könyvben a gyerekkori, illetve fiatalkori traumák jelentősége. Rengeteg minden dől el az első éveinkben, életre szóló hagyatékként visszük magunkkal a mintázatot, ami gyerekként berögzült. Dr. Máté Gábor nem csak ebben a könyvben, hanem a Normális vagy című kötetében is ír erről a jelenségről. Mindkét olvasmányban lehetőségünk akad arra, hogy több ember történetét megismerhessük. Gyorsan világossá vált számomra egy részlet, ami egyszerre rémisztő és nyugtató. A könyv “szereplői” ugyanolyan emberek, mint én.
Sorban olvastam páciensek történeteit, ahogyan haladtam a könyvvel; mikor kezdődött a betegségük, milyen élethelyzetben voltak akkor éppen, milyen a személyiségük. Nagyon érdekes volt számomra látni, hogy a legtöbb esetben a test valóban fellázadt az adott helyzet ellen. Ekkor új értelmet nyert számomra a tény, amivel a cikket indítottam, hogy mennyire erős az emberi szervezet. A testünk igenis tudja, hogy mikor nem vagyunk jól lelkileg. Ha sokáig elhanyagoljuk az érzelmi szükségleteinket, elrejtjük az igazi személyiségünket és másokért éljük az életünket, akkor a test szólni fog.
Sajnos nehéz felismerni, hogy folyamatos stresszforrást jelent, ha elfojtjuk az érzelmeinket. Amikor a stresszről van szó, akkor általában a hétköznapi stresszhatásokra gondolunk, mint a munka vagy az egyetem. Azonban annál nincsen stresszesebb, amikor valaki megragad egy pusztító élethelyzetben, és szépen lassan elhagyja önmagát. A test minden erejével küzdeni fog ez ellen.
A könyvben rengeteg értékes gondolatot olvastam, sok új dolgot tanultam, ami hasznomra fog válni, amikor én is betegekkel foglalkozom majd pár év múlva. Véleményem szerint azonban nem a tudományos része a legfontosabb ennek az olvasmánynak. Dr. Máté Gábor megfoghatóvá teszi ezeket a krónikus betegségeket. Nem egy tünetegyüttesként írja le az adott kórképet, hanem emberivé teszi, így azok számára is érdekes a könyv, akik még nem találkoztak hasonló betegségekkel. Mindenki számára nagyon ajánlom ezt könyvet, nem csak az egészségügyben dolgozóknak.
Pápai Liza
Olvasd el ezt is:
