Süvít a szél a régi Wuthering Heights épülete körül. Bátor legyen az a személy, aki beteszi a lábát erre az átkozott, yorkshire-i birtokra, hiszen itt még a fuvallatok is távozásra intenek. Mr. Lockwood, aki egy hideg téli estén mégis oda merészkedett, szinte rögtön megbánta ezt a döntését. “Az üvöltő szelek dombja” nevét a viharos időjárásról kapta, ami a környéken uralkodik, viszont az úr gyorsan rájött, hogy ez az elnevezés nem csak a házra, hanem a lakóira is tökéletesen illik.
Mr. Heathcliff, a birtok tulajdonosa és egyben Mr. Lockwood bérbeadója, nem rajong a látogatók iránt. Az arcára van írva a véleménye, amit nem szokása megtartani önmagának. Bár a meglehetősen karbantartásra szoruló ház szinte kitaszította magából Mr. Lockwood-ot, ő mégis ott éjszakázott. Az uraság rátalált egy bizonyos “Catherine Earnshaw” naplóbejegyzéseire, és nekiállt olvasni. A történetek, illetve titkok, amiket benne talált, annyira megérintették, hogy álmában szellemeket látott, ezzel majdnem felébresztve az egész házat.
A bizarr és kényelmetlen látogatás, amit Mr. Lockwood az üvöltő szelek dombján tett, igen kíváncsivá tette. Az ellenséges személyzet, furcsa lakók és a goromba Mr. Heathcliff viselkedését megmagyarázni nem tudta, de nem is sejtette mekkora szerencséje van a bérelt rezidenciájának házvezetőnőjével. Nelly minden kis részletbe beavatta az urat, elmesélve a különös család, Mr. Heathcliff és Catherine történetét, miután hosszú évekig náluk dolgozott.
Semmit nem tudván a könyvről és magáról a történetről, amikor belekezdtem az olvasásba, nagyon meglepett az első fejezetek hangulata. Sokszor nevetnem kellett a meglepetéstől, hiszen Heathcliff karaktere nem illett bele a fejemben alkotott románc képébe. Ettől függetlenül nagyon magába szippantott a könyv, és gyorsan kötődni kezdtem a főszereplőkhöz, főleg Catherine-hez.
A fejezetek során végigkísérjük az Earnshaw családot. Viszonylag hirtelen kerül sok karakter a képbe, ezért, ahogyan haladtam előre, úgy állt össze a kép. Heathcliff hányattatott sorsa úgy tűnik, hogy megmagyarázhatná a kellemetlen természetét, de több tényező is lapul a felszín alatt. A kisfiú, aki iránt mérhetetlen szimpátiát és sajnálatot éreztem a könyv kezdetekor, a történet végére a tökéletes antihőssé vált, akit csak a bosszú hajtott. Bonyolult kapcsolata Catherine-nel meghatározza az egész könyvet és a végkifejletet.
Mr. Earnshaw, Catherine édesapja fogadta be Heathcliffet, és hozta haza Wuthering Heights-be, ahol a két gyermekével együtt nevelkedett. A család azonban egyáltalán nem volt barátságosnak, vagy éppen otthonosnak nevezhető. A megpróbáltatások ellenére Heathcliff és Catherine köteléke, majd később szerelme egyre erősebb lett, viszont úgy tűnt, hogy a sors is szét akarja őket választani. Catherine hiába ismerte be magának az érzéseit, mégis Edgar Lintonhoz ment feleségül, aki szöges ellentéte Heathcliff-nek. Jó modorú, szelíd és iskolázott, az 1800-as évek elején Catherine életét nagyban meghatározta, hogy kivel házasodik meg.
A témák, amiket a könyv feldolgoz, egyszerre tették számomra a történetet megfoghatóvá, és emlékezetessé. A kemény valóság, illetve a durvaság, amit Brontë beleszőtt a történetbe, a gyerekkori traumák, a moralitás és vallás szerepe egy család életében, mind rásegítettek arra, hogy a főszereplőket közelebb érezzem magamhoz. Az utálat, amiben Heathcliff felnőtt és Catherine előre megírt sorsa olyan tényezők, melyek nem voltak meglepőek abban a korban, viszont mégis nyilvánvaló mekkora igazságtalanságot éltek át. A Wuthering Heights-et kísértő viharok egy idő után lecsendesedtek, viszont olvasóként mindig ott fog motoszkálni a fejemben egy gondolat. Mi lett volna, ha Catherine és Heathcliff kaptak volna egy esélyt?
Pápai Liza
A képek forrása: Freepik
Ha tetszett a cikkem, akkor olvasd el ezt is!
