“Mi az éhezők viadalának a célja?” – hangzik el a kérdés többször is az Énekesmadarak és kígyók balladája című film során. Mielőtt beültem a moziba, azt gondoltam, hogy tudom a választ, azonban két és fél órával később teljesen lesokkolva hagytam el a termet. Régóta nem találkoztam olyan történettel, ami ennyire megérintett volna, ezért összesen háromszor váltottam jegyet az előadásra.
Aki látta Az éhezők viadala trilógia filmjeit, már találkozhatott az elképesztően rémisztő Panem világával. Az Észak-amerikai ország 13 körzetből és a ragyogó kapitóliumból áll, ahol a leggazdagabb társadalmi réteg él. A körzetiek sorsa sokkal kevésbé szerencsés, túlnyomó az éhínség és a szegénység. A kapitólium büntetésként szabta ki az éhezők viadalát a vesztes körzetekre, miután elbukott a lázadás. Az első 12 körzetből minden évben kisorsolnak egy fiút és egy lányt, akik 12 és 18 év közöttiek, majd pedig a 24 résztvevő életre-halálra megküzd egy arénában. Csak egy nyertes lehet. Mindezt közvetíti a kapitólium a lakóinak és a körzetieknek is.
A történet a 10. éhezők viadalának idejében játszódik. A 18 éves Coriolanus Snow utolsó feladata, mielőtt elballagna az akadémiából, hogy mentorálja az egyik résztvevőt a játék ideje alatt. A nyertes mentor pénzdíjban részesül, ezért sok forgott kockán az árva Coriolanus-nak. A háború után nem csak a körzetek szegényedtek el, hanem sok kapitóliumi is, köztük a Snow család.
Az aratás napján sorsolják ki a játék résztvevőit körzetenként. Mindenki rettegett ettől az eseménytől, senki szerettei nem voltak biztonságban. Lucy Gray Baird már azelőtt kitűnt a tömegből, hogy a 12. körzet polgármestere felolvasta volna a nevét. A gyönyörű ruha, amit viselt a szivárvány színeiben pompázott, kisugárzása pedig mindenki figyelmét bevonzotta. Lucy Gray nem rejtette véka alá az érzéseit, cselekedett és énekelt. Nem volt szüksége luxusra és fényűzésre ahhoz, hogy boldog legyen, számára elég volt, ha a családjával előadhat. Azonban a pillanat töredéke alatt elszakították őt a szeretteitől, és rövidesen már a kapitólium pályaudvarán találta magát.
Amint Lucy Gray-t lesegítette a társa a vagonról, megpillantotta Coriolanus-t, aki a kapitólium piros színében pompázott. Nem a legszerencsésebb körülmények között találkoztak. Akkor még fogalma sem volt a fiúnak, hogy a koszos és alultáplált lány valójában a pusztítás színes áradata, nem csak az arénára, hanem az egész kapitóliumra nézve. Lucy Gray egy előadó volt, akit harcra kényszerítettek, Coriolanus tehát részt vett az új játékszabályok létrehozásában, hogy javítsa a lány esélyeit. A 10. éhezők viadalán már nem csak a résztvevő fizikai képességei számítottak, hanem a népszerűségük is. Azonban elegendő volt az arénában a túléléshez Lucy Gray bája és a rejtett trükkök a fiú tarsolyában?
“Ha valaki retteg attól, hogy préda lesz belőle, gyorsan ragadozóvá válik.” – mondta Dr. Volumnia Gaul, az éhezők viadalának játékmestere. Senkiben sem szabad megbízni az arénában. A legjobb barátod a visszaszámolás elteltével a legkegyetlenebb ellenségeddé válik. Lucy Gray számára mindig is fontosabb volt a bizalom, mint bármi más. Ha nincs meg a bizalom, akkor a szeretet sem számít. Így az egyetlen ember, akiben a lány bízni tudott, az Coriolanus Snow volt. A kapitóliumi fiú, aki még maga sem tudta, hogy a pénzért vagy a lány életéért harcol.
Hogy mi történt Lucy Gray-jel, az egy rejtély. “…és van hogy az ember egy rejtélybe belebolondul.” – A világ összes hatalma és vagyona sem tudta volna megállítani Coriolanus Snow lelkiismeretét. Az Énekesmadarak és kígyók balladája egy még soha nem látott szemszögből mutatja be nekünk az arénát. A film közben gyorsan világossá válik, az éhezők viadala nem korlátozódik le az 24 résztvevőre. Tehát, “mi az éhezők viadalának a célja?” – teszem fel újra a kérdést.
Pápai Liza
Olvasd el ezt is:
