Ha babonákról van szó, akkor előbb-utóbb eszünkbe jutnak a fekete macskák. Összetört tükör, átsétálni egy létra alatt, péntek 13, kifordított ruha, négylevelű lóhere. Ezek mind hiedelmek, amiket jól ismerünk. Azonban mi az igazság, és mi az, ami tévhit? A démonizált macskák történelme és a hosszú út, amit bejártak, még 21. században is sok embert arra késztet, hogy egy fekete kandúr láttán átvágjanak az út másik oldalára.
Ismert fekete cicák közé tartozik Salem és Jiji, mindketten nagy figurák a médiában. Ez is bizonyítja, hogy szinte el sem lehet képzelni a boszorkányokat a hű társaik nélkül. Egészen a középkorra vezethető vissza ez a jelenség, amikor a boszorkányüldözés megkezdődött a kereszténység elterjedésével. Sajnos az európai mondavilágban a fekete, de egyébként az összes macska a rossz előjeleként létezett – azért főleg a feketék, akiket egyenesen a sátán megtestesülésének tartottak.
Egészen összetett az oka annak, hogy a macskák miként keveredtek bele az egyház és a “boszorkányok” harcába. A kapcsolat inkább képzeletbeli, és nem feltétlenül alapszik a logikai szempontokon. A boszorkányok nem feltétlenül voltak boszorkányok, sok esetben csak nők, akik függetlenek voltak és nagy tudással rendelkeztek a gyógynövényekről, illetve a természetről. Az élővilággal kapcsolatos tájékozottság a mai napig értékes kincs, viszont régen a hasonló magatartást egy nőtől fenyegetőnek érezte az egyház. A természet szeretete a növények és állatok tiszteletét is jelentette, ezért alapból gyanús volt az a nő, aki egy “sátáni” fekete macskával élt együtt.
A macskák viselkedése ellenszenvet vált ki egyes emberekből, egészen a mai napig. A kutyákkal és egyéb háziállatokkal szemben ők nem engedelmesek és egyáltalán nem alázatosak. Egyszerűen teszik a dolgukat és azt csinálnak, amit akarnak, akkor is, ha az másoknak nem tetszik. A középkorban ezt egyenesen a boszorkányokkal vonták párhuzamba, pedig legtöbbször csak önálló nőkről volt szó, akik nem hagyták magukat eltaposni.
A hasonlóság miatt egyes mondák arról számolnak be, hogy a boszorkák képesek voltak kedvükre macskává átalakulni. Ez utóbbi volt a kezdete a híres babonának, miszerint balszerencse, ha egy fekete macska keresztezi az utad. Hiszen a középkorban senki nem szeretett volna, még véletlenül se, találkozni egy boszorkánnyal. Bár semmi valóságalapja nincs a rossz ómennek, a mai napig bent maradt a köztudatban.
Egyes kultúrákban másképp vélekednek a macskákról, pont az ellentétét gondolják. A legismertebb példa az ókori Egyiptom, ahol isteni szimbólumként tekintettek rájuk. Az ókori művészet és a hieroglifák is azt bizonyítják, hogy hatalmas szerepet játszottak a birodalom életében. Igazán hasznos és értékes ragadozóként ismerték el őket. Nem csak az emberek hű társai voltak, hanem a mérges kígyókat és skorpiókat is elhajtották a közelükből.
Annyira szoros kapcsolatot ápoltak az ókori Egyiptom embereivel, hogy a túlvilágra kísérték őket a haláluk után. Sokszor a sírokra festették fel a macskákat, de mumifikált állapotban is megtalálták őket a gazdájuk mellett. Ennek egyik oka lehetett, hogy az ember fel tudja venni a macska alakját a túlvilágban.
Nem csak Egyiptomban, hanem a görög mitológiában is megjelentek a macskák. Hekaté, alvilági istennő, hű társaként ismerhetjük meg őket. A holdistennő az éjszaka, a boszorkányok és a varázslás úrnője is egyben. Emellett Artemis-hez kapcsolják még a macskákat. Az egyiptomi és a görög mitológiában való megjelenésük kétségtelenül azt mutatja, hogy régóta szerves részük van az életünkben és a mondavilágban.
A fekete macskák sajnos mások hibájából kerültek a történelem rossz oldalára, hiába tisztelték őket istenként az ókorban. Szerencsére a többség mára belátta, hogy a babonának nincs valóságalapja. Ettől függetlenül rengeteg fekete cica keresi a gazdáját a menhelyeken, akik a mai napig szenvedik ennek a káros hiedelemnek a következményeit.
Pápai Liza
Ha tetszett a cikkem, olvasd el ezt is:
