Ez elment vadászni, ez meglőtte, ez videóra vette, s még mielőtt a szerencsétlen sérült bekerült volna az ellátó rendszerbe, három facebook bejegyzés született róla, darabonként legalább hatvan megosztással és hozzászólások százaival. A jobbulást és jó egészséget kívánó kommentek közt az idő elteltével növekvő aránnyal jelennek meg a spekulációk, az ítélkezések, majd az ezek ellen fellépő önjelölt igazságosztók képernyő-hosszúságú veszekedése. Szerencsétlen vadászunk, még azelőtt életét vesztette, hogy ráeszmélt volna a kéretlen hírnevére, s reagálhatott volna a valóságtól már javában elrugaszkodott történetekre, amik a személye köré fonódtak kevesebb, mint 2 óra leforgása alatt.
Önmagában a katasztrófaturizmus alatt azt a turisztikai alkategóriát értjük, amikor emberek azzal a céllal indulnak útra, hogy különböző katasztrófák helyszínét meglátogassák. Az utazásuknak nem célja a károsultak segítése, az önkénteskedés, a tragédiát megéltek támogatása, sem az együttérzés kifejezése, csupán az egyéni kíváncsiság és az adrenalin iránti sóvárgás.
Egy átlagembert az erkölcsi iránytűje és az embertársai iránt érzett empátiája visszatartja ezektől az utazásoktól, szemben a katasztrófaturistákkal, akiknek egy porig rombolt épület, egy szőnyegbombázott település, egy árvíz sújtotta város vagy egy atombomba régmúlt becsapódási helyszíne csupán attrakció.
A jó katasztrófaturista ismérve, hogy minél előbb bukkan fel a szerencsétlenség helyszínén, majd hetyke eleganciával rántja elő kameráját, s gondolkodás nélkül oldja ki a zárat, s lő több tucat képet egy szinte még le sem zajlott tragédiáról.
Miután a helyszín rendeződik, a kamera visszacsusszan a tokjába, s emberünk elindul hazafelé, majd otthon a kiült fotel kényelméből hívja elő az elkészült képeket, gondosan válogatja ki őket, majd közzéteszi.
Az internet a nézettséghajhász cikkek, s az azokon felkapaszkodó hírnévre vágyó emberek mekkája.
Az internetes katasztrófaturizmus gyakran arra ösztönzi az embereket, hogy szenzációhajhász képeket és videókat osszanak meg a katasztrófák helyszínéről, és olyan címeket használjanak, amelyek vonzzák a figyelmet. Ez a viselkedés arra buzdítja az embereket, hogy a tragédia látványosságára koncentráljanak, és elfelejtsék a valóságos emberi szenvedést és veszteségeket.
Adott egy autóbaleset. Egyedülálló férfi ütközött egy fiatal családanyával, akinek két gyerkőce a hátsó üléseken bóbiskolt. Az anya a helyszínen életét vesztette, a gyermekek enyhébb sérülésekkel megúszták, a férfi életéért a műtőben küzdenek.
Az első tíz fotó még azelőtt elkészül, hogy a mentők kiértek volna a helyszínre. A paparazzikat megszégyenítő tömeg percenként elsütött fényképei száma szinte megkétszereződik, amikor az anya testét kiemelik a roncsból.
A képeket feltöltötték, egy szennylap felkapta, majd elkezdődött a tudatlan fröcsögés. Az internet népe egyként emelkedett a férfi felé, haragosan követelték a halálát. Egyetlen információ nem került csupán nyilvánosságra: az anya részeg volt.
Az interneten megosztott képek és videók könnyen félrevezethetik az embereket, vagy hamis információkat terjeszthetnek. A rosszindulatú vagy félreértelmezett tartalom terjedése tovább súlyosbíthatja a katasztrófa helyzetét, és segíthet a pánik és zavar kialakulásában.
Szücs Réka
Olvass tovább!
