Szinte ijesztő belegondolni, milyen gyorsan megy az idő és mennyire szélsebesen rohannak a szemeszter hetei. Napra pontosan 2 hónappal ezelőtt, március 10-én repülőre pattantunk gyerekkori barátnőmmel, Timivel és egészen Berlinig szálltunk.
Egy kis kedvcsinálóként szeretném megosztani veletek, mi hogyan töltöttük el ezt a varázslatos hosszúhétvégét a német fővárosban.
Be kell valljam, mindig is kicsit irigykedve néztem azokra, akik elég bártak ahhoz, hogy minden különösebb aggodalom nélkül, csak úgy nekiinduljanak és megismerjék a nagy világ egy- egy szeletét. Én inkább azoknak a táborát erősítem, akik szeretnek mindent előre megtervezni és annyira biztosra menni, hogy minden találkozóra a megbeszéltnél jóval előbb érnek oda.
A kis felfedezőtúránk gondolata valamikor január végén született meg, amikor is a vizsgaidőszak végéhez közeledve a tanulással töltött, hosszú, sötét téli napok monotonitásába már mindketten jócskán beleuntunk. Egy csajos ebéd mellett szóba került, mennyire jó lenne egy ilyen fárasztó időszak után végre kimozdulni és élményeket gyűjteni. Ez annyira elkezdte mozgatni mindkettőnk fantáziáját, hogy már aznap délután a netet bújtuk, olcsó repjegyeket, a szóba jövő úticélokat és a naptárunkat nézegettük felváltva. Ha jól emlékszem, ez egy csütörtöki nap lehetett, aztán követték egymást az események és vasárnapra már megvolt a két lefoglalt oda- vissza repülőjegy. /március 10-14., Berlin/
Végül a Ryanair egyik fapados járatára sikerült nagyon kedvezően, mindössze fejenként oda- vissza 10000Ft-ért jegyet foglalnunk. Az út alatt szerettünk volna egymás mellett ülni, főleg azért, mert nekem ez volt életem első repülése, plusz 1000Ft-ért volt lehetőségünk az ülőhelyek kiválasztására. A jeggyel a gépre mind a ketten egy- egy kézipoggyászt vihettünk fel magunkkal, de tekintettel arra, hogy mégiscsak 5 napról volt szó és sajnos a télies időjárás miatt szükségünk volt a viszonylag sok helyet foglaló téli ruhatárra, azt láttuk a legjobb megoldásnak, ha rászánunk még egy kis összeget és a kézitáskáink mellett egy közös fedélzeti bőröndbe pakolunk. Utólag egyébként ez egy nagyon jó döntés volt, a gurulós kis bőröndben minden elfért, amire csak szükségünk volt és nem is akadályozott minket a reptér és szállás közti közlekedésben sem. Következett a szállás kérdés. Először az Airbnb-t kezdük pörgetni, csak, hogy felmérjük a terepet. A választásunk végül hosszas nézelődés után egy Bookingon keresztül foglalt hosztelre esett, ahol reggelit is lehetett kérni. Nem volt nagy eltérés árban az Airbnb-s lehetőségekhez képest, ezért úgy gondoltuk, itt talán kevésbé érhet minket meglepetés, mintha magánszemély lenne a szállásadónk, plusz a kiadós isteni svédasztalos reggeli, nemcsak egy szuper közös program volt, hanem meg is adta a kellő energiát, mielőtt belevetettük magunkat az egész napos barangolásba. Miután megvolt a repjegy és a szállás a nagy előre tervezgetés véget is ért, ugyanis kezdetét vette a szorgalmi időszak, azaz előadások és gyakorlatok végeláthatatlan sora. Személy szerint a nagy egyetemi nyüzsgés közepette én már csak arra eszméltem fel, hogy „Úr isten, a héten már utazunk!”
Amit még mindig érdemes szerintem figyelembe venni, hogy a repülőterek általában a város szélén találhatóak, így nem mindegy, hogyan, mennyi idő alatt és mivel lehet megközelíteni a szállást és a belvárost. A berlini tömegközlekedéssel mi nagyon meg voltunk elégedve, itt a buszok mellett villamos, U- Bahn (ami a metró) és S-Bahn (a városi és elővárosi vasút) is közlekedik. Minden látnivaló és nevezetesség gyorsan, egyszerűen és biztonságosan megközelíthető, hamar kiismertük magunkat és az első pillanattól kezdve gond nélkül eljutottunk A-ból B-be, ami óriási biztonságérzetet is adott az idegen nagyvárosban. Berlin a tömegközlekedési vonalak szempontjából 3 nagy zónára van osztva: az „A” zóna a belváros, a „B” zóna a városhatárig tart, a „C” zóna pedig átnyúlik a környező településekre is, ebben a kategóriába esett többek között a reptér is, ahová megérkeztünk. Végül gyors fejszámolás után az tűnt a leggazdaságosabbnak, ha 24 órás napi jegyeket vásárolunk, az érkezés és távozás napjára ABC zónás napijegyet, a többi napra pedig AB napiegyet.
Innentől pedig már semmi nem állhatott a nézelődés és gyönyörködés útjába. Egy hosszú nap után megfáradva a szállásra visszaérve mindig igyekeztünk nagyjából megtervezni a következő napi programot, igyekeztünk egy- egy napra mindig egy adott városrészen belül megnézni az ott fellelhető összes programlehetőséget. Természetesen semmi nem volt kőbe vésve és nem az volt a cél, hogy kipipálhassuk az összes múzeumot és emlékművet. Helyette inkább nagyokat sétáltunk, finomakat kávéztunk és ettünk, hatalmasakat beszélgettünk és kiélveztük az együtt töltött idő minden percét. Azért senki ne aggódjon, a legnagyobb nevezetességek nem maradtak el, sőt, a Brandenburgi kaput annyira imádtam, hogy nem telhetett el úgy nap, hogy ne sétáljunk el alatta. De természetesen jártunk a Potsdamer Platz-on, a Reichstag- nál, A Checkpoint Charlie- nál, körbejártuk az egész varázslatos Múzeum Szigetet, középpontjában a Berlini dómmal, nem maradt ki az Alexander Platz, a Tv torony és a híres East Side Gallery sem. Ez csak a töredéke annak a megszámlálhatatlan helynek és épületnek, amit megcsodáltunk. A városnak rengeteg arcát és hangulatát megismertük és az összes elvarázsolt. A programok tervezgetése során segítségül hívtuk például a Youtube-on nézhető utazós vlogokat, az Instagramot, de még a Tiktok-ot is, így a rengeteg történelmi és kulturális látványosság mellett, sokkal több oldalról és perspektívából lehet egy városra tekinteni. Itt leltünk rá például a Ritter Sport boltjára is, ahol elkészítették nekünk az általunk kiválasztott, egyedi ízesítésű csokijainkat is.
Mindenkit arra buzdítok, hogy merjetek utazni és találjátok meg hozzá a megfelelő útitársat, akivel hasonló érdeklődési körrel és igényekkel életre szóló élményeket tudtok gyűjteni.
Szabó Johanna
[1]További utazós kalandokról itt olvashatsz:
