A lúdtalp a láb leggyakoribb statikai elváltozása, melynek során a láb alátámasztása megváltozik, melyet legkönnyebben a magunk után hagyott vizes lábnyomainkból vehetünk észre. Gyakori lábbetegség révén a konzervatív terápia könnyedén, rutinszerűen képes javítani a deformitást, mellyel megszűnhetnek az esetleges kellemetlenségek, panaszok, melyek előbb vagy utóbb megjelenhetnek.
Milyen is egy normális láb szerkezete?
A láb 3 pontos, boltozatokkal tűzdelt alátámasztása a legkiválóbb teherviseléssel rendelkezik, mellyel könnyedén képes megtartani a rá nehezedő testsúlyt. A sarokcsont gumója, az első-és az ötödik lábközépcsont testesíti meg a 3 támaszkodási pontot, melyek között húzódnak a könnyen felismerhető boltozatok.
Egy lúdtalpas ember lába különféle okok következtében „megsüllyed”, azaz az egyik a talpon hosszában futó hosszanti boltozat, illetve a lábközépcsontokat összekötő harántboltozat ellaposodik. Erre utal a lúdtalp latin elnevezése is, a pes planum.
Miért baj, ha valaki lúdtalpas?
Joggal merülhet fel egy emberben a kérdés, hogy tulajdonképpen miért is baj, hogyha a láb formája eltér. A testben a súlyeloszlás egy meghatározott súlyvonal mentén oszlik el, mely a lehető legoptimálisabb és legtehermentesebb lefutást követi. Azonban, ha a test bármely részén deformitás következik be, abban a pillanatban a súly eloszlása és lefutása, a megváltozott ízületi helyzetek miatt megváltozik. Ezáltal olyan ízületek kerülhetnek a testsúly nyomása alá, melyek normális esetben nem lennének kitéve ilyesfajta behatásnak. Ennek következménye az lehet, hogy egy másik ízületben különféle problémák, fájdalmak, deformitások keletkezhetnek, alakulhatnak ki.
Témánkra fókuszáltan a lúdtalp megléte a lábfej 26 csontját, 33 ízületét, izmokat, inakat és szalagokat érint, melyeknek sérülése, elváltozásai könnyen megnehezíthetik a járás folyamatát, a mindennapi teendőink ellátását. A térd ízület befelé fordulása, a boka süllyedése, a medence dőlésének megváltozása is bekövetkezhet a lúdtalp tartós fennállásának következményeképp, melyek súlyos fájdalmakat, gerincbántalmakat okozhatnak. Különféle talpi elváltozások is felüthetik a fejüket, mint például a kalapácsujj, különféle szalagok, inak gyulladása. A térd befelé fordulásának következményeképp kialakuló X-láb és nem utolsó sorban a sok kellemetlenséget okozó ízületi kopás is megnehezítheti a betegséggel való együttélést.
Hogyan állapítják meg?
Általában, ahogy sok más betegség esetében is, az emberek akkor keresik fel orvosukat a lehetséges, potenciális problémával, amikor fájdalmat éreznek. A fájdalom a már említett térd, boka, csípő ízületek területét érintheti, melyek bizonyítékul szolgálhatnak az esetleges talpi, lábi deformitások meglétére. A legjellemzőbb jele azonban a lesüllyedt talp lesz, mely nem mindig jár fájdalommal. Azonban gyakran előfordul, hogy a beteg fádalomra panaszkodik járás közben, amely akár annyira súlyos formát is ölthet, hogy az érintett képtelen lábra állni.
A fizikális vizsgálatot az ortopéd orvos már a beteg rendelőbe való belépésekor megkezdi. Megfigyeli a beteg járását, lábának, térdének, medencéjének állását. Árulkodó lehet továbbá a bokasüllyedés is, melyet legkönnyebben a befelé dőlő cipőről vehetünk észre. Természetesen az orvos, függetlenül az első megfigyelésektől, megvizsgálja a csupasz talpat, melyhez sokszor különféle eszközöket is használhat. Kiváló példa erre a számítógépes talpdiagnosztikai vizsgálat, mely azt hivatott kimutatni, hogy talpának mekkora felülete érintkezik a talajjal. Ezt a dobogószerű berendezést podoszkópnak nevezik.
Mit tehetek a gyógyulásért? Hogy kezeljem a talpam?
A lúdtalp kezelése a már sokszor felemlegetett konzervatív terápiával orvosolható, melynek gyerekkorban történő alkalmazásával megelőzhetőek lesznek a felnőttkorra kialakuló problémák és további deformitások. A gyermekek lábát a köztudatban jól ismert lúdtalpbetétek helyett egyenetlen talajon járással, speciális lúdtalptornával erősítik meg, mellyel helyrehozható a deformitás.
A már kialakult, visszafordíthatatlanságig előrehaladott lúdtalpak esetén már előszeretettel használják a lúdtalpbetéteket, melyeket időnként cserélni kell, hogy megfelelő mértékben képesek legyenek a talpi elváltozás korrekciójára. A lúdtalpbetétek mellett, a talpak állapota is időközönkénti ellenőrzésre szorul.
Ritkább, de súlyosabb esetekben szükségessé válhat az ortopédiai csontkorrekciós műtét is, melyet leginkább az elviselhetetlen fájdalmak és fokozott akadályozottság miatt alkalmaznak.
Gyakran előforduló probléma a begyulladt lúdtalp esete is, melyet a leghatékonyabban terhelés nélküli gyógytornával, különféle gyulladáscsökkentőkkel és fájdalomcsillapítókkal, esetlegesen különféle fizikoterápiás kezelésekkel tudunk orvosolni.
Konklúzió
A pes planus, azaz a lúdtalp egy népbetegségnek számító, lábat érintő statikai elváltozás, melynek figyelmen kívül hagyása később komoly testi, mozgásszervi problémákhoz, fájdalmak megjelenéséhez vezethet. A rutinos javaslatok betartása mellett, egy kis odafigyeléssel, eltökéltséggel és kitartással könnyen csökkenthető a deformitás súlyossága. Saját egészségünk megóvása és a mozgás élményének zavartalan megélése érdekében fogadjuk el a segítséget a megfelelő szakképzettséggel és tudással rendelkező orvosunktól, gyógytornászunktól.
Plessek Marcell
Képek forrása: Pixabay
Ha további hasonló tartalomra vágynál, lesd meg ezt is:
