A fogszabályozás, vagy ha igazán tudományosan szeretnénk fogalmazni, orthodontiai kezelés célja, hogy az állkapocs részét képező felső állcsont (maxilla) és alsó állcsont (mandibula) harmónikusan érintkezzenek egymással. Ennek érdekében a különböző készülékek segítségével a fogakat a megfelelő irányba és helyre mozgatják. A rágóízület fejecsének helyes pozícionálása és a megfelelő fogív forma elengedhetetlen feltételei a jó rágófunkciónak. A rendezetlen fogazat megnehezítheti a rágást, a nem megfelelően összeaprított táplálék pedig emésztési nehézségeket okozhat. Gyakran a hangképzés és a tiszta beszéd is akadályozott. Ha a már említett állcsontok közötti terhelés nem egyenletes, az egész ízület károsodhat. Szabálytalan fogsornál előfordulhat, hogy a fogak bizonyos mértékben takarják vagy elfedik egymást, nem minden fog lesz ugyan annyira hozzáférhető, így tisztán tartásuk is nehezebb. A nem megfelelő szájápolás és szájhigiéné pedig olyan problémákat vonz magával, mint a fogkőlerakódás és a fogszuvasodás. Ha valamilyen okból kifolyólag fogpótlásra kerül sor egy szabályos, rendezett fogsorral rendelkező páciens esetében az eljárás sokkal tartósabb és könnyebben kivitelezhető.
A fogazat folyamatos kontrollja már egészen kisgyermekkortól kezdve nagyon fontos. A tejfogazat idején is lehet alkalmazni kivehető készülékeket, amiknek célja a gyermekek leszoktatása az olyan rossz szokásokról, mint az ujjszopás vagy nyelvlökéses nyelés, amik a későbbiekben nehezen korrigálható elváltozást eredményeznének. A fix, felragasztható készülékeket leggyakrabban mosolygó kamaszokon fedezhetjük fel. Ekkorra már az összes maradandó fog a felszínre tört, a fejlődés ezen intenzív időszakában a növekvő állcsontok még könnyedén a kívánt irányba terelhetők.
Mielőtt bárki rászánná magát fontos tisztában lenni vele, hogy a fogszabályzás egy hosszú, akár több évig is eltartó folyamat, igazi türelemjáték, ami végig folyamatos együttműködést és a kezelőorvos utasításainak pontos betartását igényli a kívánt eredmény tartós elérése érdekében. A teljes kezelés 3 fontos fázisból áll. Az első, a kezelést előkészítő fázis, ahol megtörténnek az általános fogászati vizsgálatok és konzultációk. Az alsó és felső fogsorról lenyomat készül, valamint panorámaröntgen és teleröntgen felvételek mellett az arcról és szájról készült fotók segítik a legoptimálisabb kezelés megtervezését. Ezután veszi kezdetét a tényleges aktív fázis. Egy rögzített készülék felhelyezése kb. egy-másfél órát vesz igénybe. A fogszabályzót több kisebb elem együttese alkotja. A fogakra egyesével felragasztható kis tappancsok az úgynevezett bracketek, amik készülhetnek fémből, porcelánból vagy műanyagból is. Vízszintesen egy csatorna fut rajtuk, ebben haladhat végig a fogakat a kívánt helyzetbe vezető drót ív. A bracket szárnyacskáira helyezhetőek fel a ligatúra gumikarikák, amik igyekeznek minél szorosabban a helyén rögzíteni az ívet. Ezek a kis gumik sok esetben ízlés szerint a szivárvány legkülönbözőbb színeiben is pompázhatnak. Általában a 6. vagy 7. fogakra helyezik fel a gyűrűt, aminek külső részén van egy alagútszerű fém kiegészítő, a tubus, ebben végződik a fogsoron végighúzódó ív. Akinek mindez felkerült a fogaira, annak onnantól kezdve rendszeresen, átlagosan 3-6 hetente el kell látogatnia a fogszabályzó szakorvoshoz. Ezeket az alkalmakat hívják a készülék aktiválásának, ilyenkor ellenőrzés és néhány kisebb igazítás, állítás történik. Minden találkozáskor elvégzik a gumikarikák és az ív cseréjét, de a fogak még hatékonyabb mozgatása érdekében akár plusz rugókkal vagy egyéb kiegészítőkkel is elláthatják a páciens. A kezelés alapja, hogy a fogakat különböző irányú erők képesek mozgatni. Az eltérő kialakítású készülékek más és más erőket generálnak, a különböző módszerek és alkalmazott elemek tárháza óriási és folyamatosan bővül, fejlődik, korszerűsödik. A záró fázis lesz a retenció, az aktív kezelés utáni időszak, amiről lényeges megjegyezni, hogy legalább ugyanannyira fontos részét képezi a kezelésnek. Az állandó fogszabályzó lekerülte után minden esetben, kivétel nélkül valamilyen retenciós készüléket kell alkalmazni, ami lehet egy kivehető lemez, átlátszó sín vagy a mindennapokban éjszakai fogszabályzóként emlegetett eszköz. Ez az időszak általában kétszer addig kell, hogy tartson, mint amennyit a felragasztott változat a fogsoron volt, ha azt szeretnénk, hogy a sok munka árán elért szép végeredmény tartós maradjon, ugyanis a kapott végállapotból a fogak elvándorolhatnak és részben vagy teljesen visszarendeződhetnek a kezdeti állapotba.
Na de milyen is az élet fogszabályzóval? Mikre érdemes odafigyelni? Milyen szabályokat kell betartani?
Először is számolni kell azzal, hogy a felhelyezést követően beletelhet egy-két hétbe, mire a fogak hozzászoknak az új állapothoz. Alapvetően a fogszabályzás a fogak átmeneti mozgathatóságával jár, így az első időszakban gyakran előfordul ráharapási érzékenység, spontán érzékenység vagy esetleg enyhe fájdalom és mozgó érzés is. A kezelés bizonyos fázisaiban ez időnként szintén jellemző lehet, de pár nap alatt el is múlik. Néha a kiálló fém részletek sérülést vagy irritációt tudnak okozni a száj nyálkahártyáján, ilyenkor az eszköz bántalmat okozó pontjára apró viasz darabkát kell nyomni. A szájhigénia és a fogak tisztán tartása még nagyobb odafigyelést és precizitást igényel, hiszen a sok kis apró elem közé még könnyebben szorulhatnak ételdarabkák. Léteznek speciális kialakítású fogkefék, amikkel a legszűkebb területek is egyszerűbben elérhetők, valamint a rendszeres fogselymezés és szájöblögetés is ajánlott. Kerülendőek a nyúlós, tapadós ételek, amik beleragadhatnak a fogszabályzóba, mint például a rágógumi vagy a gumicukor. A túl kemény dolgokba harapást is érdemes mellőzni, a zöldségeket és gyümölcsöket inkább feldarabolva csipegessük, hiszen egy fogszabályzót hordó számára nem a legkellemesebb jó nagyot harapni egy kemény almába vagy éppen főtt kukorica csövet rágcsálni. Azon túl, hogy a darabkák mindenhol az eszközbe akadnak, könnyen kárt is tehetnek benne.
Szabó Johanna
