Mindannyiunk számára ismerős érzés lehet a déjá vu, ha hirtelen nem is tudjuk, mi ez, legalább egyszer biztosan átéltük. Ez nem más, mint egy emlékezeti csalódás, amikor olyan érzésünk támad egy helyzet kapcsán, hogy ezt egyszer már átéltük, de erre nincsen konkrét esemény vagy bizonyíték. „Olyan ismerős ez a hely, én itt valamikor már jártam.”
A „déjá vu” egy francia eredetű szó, melynek jelentése: már látott. Bővebben azt takarja, hogy éppen a múltat tapasztaljuk meg a jelenben, bármelyik érzékszervünkön keresztül.
Kutatók egy csoportja azt az elméletet osztja, miszerint a „déjá vu” élmény egy párhuzamos világban történt esemény saját magammal, aminek érzete a mi háromdimenziós valóságunkban nyilvánul meg. Állításuk szerint a multidimenzionális létezés egyértelműen alátámasztható ezzel az érzéssel, így a jelenlegi érzet valójában tényleg megtörtént egy párhuzamos létezésünk során.
Még ha ez kicsit irrealisztikusnak is hangzik, a spiritualitást kedvelők körében szintén elterjedt, hogy ez a jelenség azt üzeni nekünk, volt már előző életünk és ez lehet akár a jelenlegi élethelyzetünk megoldásának a kulcsa is.
Yogi Berra tudományosabb alapokra helyezte a déjá vu érzését.
„Nem mondtam el mindent, amit mondtam.” Ebben az idézetben, Berra igyekezett megragadni eme érzés lényegét. Nem beszélhetünk rendkívüli jelenségről, hiszen az emberek kétharmada már biztosan megtapasztalta élete során. Az 1960-as évektől pedig már egy, az érzékelésen alapuló magyarázatot is adtak rá. Az elmélet szerint néha előfordul, hogy a szemünkhöz érkező információk nem jutnak egy egyidejűleg az agy látóközpontjába, és ez olyan érzést kelt, mintha ugyanazt az eseményt rövid időn belül kétszer élnénk át. Akira O’Connor azonban végleg leszámolt ezzel a teóriával, amikor bebizonyította, hogy hangokra vagy szagokra vak embereknek is lehet déjá vu-juk.
A jelenlegi legjobb magyarázat erre a jelenségre az, hogy memóriarendszerünk pillanatnyi hibás működéséről lehet szó. Egy friss esemény felidéz egy emléket, ám elégtelenül, emiatt érezzük ismerősnek, de mégsem tudjuk semmi konkréthoz kötni.
Az élménynek léteznek kistestvérei is. A „presque vu-t” akkor mondják, amikor úgy érezzük, mindjárt történik velünk valami. A „jamais vu” pedig az, amikor egyébként ismerős dolgok teljesen ismeretlennek tűnnek – ez olyan, amit mi magunk is előidézhetünk, ha ugyanazt a szót ismételgetjük újra és újra.
Elmondható, hogy a déjá vu-ban önmagában nincsen semmi aggasztó, csupán érdekes felvillanásai a világról szerzett tapasztalatainknak. [i]
Kovács Viktória
Miért rossz az öblítőszer?:
[i] https://infozio.1367.hu/2023/01/31/az-oblitoszer-business/
képek: Pixabay,Pexels
