Blog

Oktatói interjúsorozat – Interjú Dózsa – Juhász Olíviával

0
1_Dozsa-Juhasz-Olivia

Az őszi szemeszterben nekem is volt lehetőségem részt venni Olívia előadásain és gyakorlatain, melyek alapján egy rendkívül kedves, segítőkész, céltudatos, motivált és elhivatott személy képét alakítottam ki róla magamban. Ezek után izgatottan vártam, hogy hosszabban is beszélgethessek vele. Biztos vagyok benne, hogy a következők számotokra is tartogatnak majd hasznos információkat és érdekes gondolatokat, úgyhogy olvassátok szeretettel:

1.Miért döntöttél úgy, hogy a BSc diploma megszerzése után elkezdesz tanítani a karon? Mikor fogalmazódott meg benned először, hogy oktatni szeretnél?

Lévén, hogy édesapám is egyetemi oktató, így én ebben nőttem fel, és szerintem már az egyetem elkezdése előtt is a terveim között szerepelt, hogy szívesen foglalkoznék ilyesmivel. Az ETK-t pedig nagyon megszerettem és amikor lehetőségem volt rá, és már a végzős éveim felé haladtam, akkor a kar az első hely volt, ahová beadtam az önéletrajzomat, hogy jelezzem, hogyha van lehetőség, akkor számítsanak rám.

2.Milyen tantárgyakat oktattál ebben a szemeszterben?

Mivel én voltam az új, azokat a tárgyakat kaptam meg, amikből sok csoport van, így sok mindenből vittem 1-2 csoportot. Amit teljes egészében rám bíztak, az a Szülészet- nőgyógyászati fizioterápia elmélet és -gyakorlat magyarul. Oktattam még Reumatológiai fizioterápia elméletet angolul, Csecsemő- és gyermekgyógyászat gyakorlatot angolul, Pulmonológia gyakorlatot magyarul, Alapozó mozgástudatosítást magyarul és Mozgáselemzés 2-t angolul.

3.Mennyire más angol nyelven oktatni?

Alapvetően az angol nyelv használatával nincs problémám, én nagyon szeretek angolul beszélni. Kéttannyelvű gimibe jártam, ahol az idegen nyelv használatát folyamatosan megkövetelték, ezáltal természetessé tették számomra. Mivel az egyetem alatt többnyire magyarul tanultam, eleinte nyilván több időt töltöttem a felkészüléssel azokra az óráimra, amiket angol nyelven tartottam. Az óra gördülékenységének biztosítása végett jobban megterveztem a használni kívánt kifejezéseket és az óra felépítését, hogy ne a hallgatók megértésének a rovására menjen, ha valami nekem hirtelen nem jut eszembe. Aztán végül annyira megszerettem az angol nyelvű óráimat, hogy természetessé vált, hogy így beszélek és hamar ráállt az agyam arra, hogy hol magyarul, hol angolul kell előadnom, magyaráznom.

4.Ha jól tudom a szakdolgozatodat is a szülészet- nőgyógyászati fizioterápia témakörében készítetted el. Mi fogott meg ebben a területben?

Igen, nekem a premenstruációs szindróma és a fizikai aktivitás, mentális egészség és az észlelt stressz vizsgálatáról szólt a BSc szakdolgozatom, és hasonló témában folytatom az MSc-s kutatásomat is. Alapvetően mindig érdekelt a női egészség, és úgy gondolom, hogy a menstruációval kapcsolatos témák sokáig kifejezetten tabunak számítottak a társadalomban, ezért úgy érzem, ha valami probléma adódik ezen a területen, még a mai napig is nők és férfiak egyaránt képesek a szőnyeg alá söpörni ezeket. Fontosnak tartom tudatosítani az emberekben, hogy a menstruációs egészségnek nagyon sok aspektusa van, nem szabad félvállról venni. Ez egy nagyon komplex, sok mindennel összefüggő dolog. Egyre gyakoribb például a terméketlenség különböző okokból, rengeteg fiatal, velünk egy idős nő küzd ezzel. Úgy gondolom minden nő számára fontos, hogy mindent megadjanak a testüknek annak érdekében, hogy a menstruációs egészségüket biztosítsák. Fontos tisztában lenniük azzal, hogy milyen folyamatok zajlanak bennük, hogy mikor, mit és miért éreznek és hogyan tudnak ezekkel együtt élni, megkönnyíteni maguknak, esetleg jobban kontrollálni, tudatosabban élni.

5. Mi az, amit a legjobban szeretsz az oktatásban és mi jelenti benne a legnagyobb kihívást számodra? Volt esetleg valamilyen félelmed, aggodalmad, mielőtt belevágtál?

Amit a legjobban szeretek, azok a hallgatók. Nagyon jó érzés minden nap más emberekkel találkozni. Főleg a gyakorlati órákat szeretem, hiszen azok kis csoportosak, ezáltal családiasabbak, közvetlenebbek. Szerintem ez belülről fakadó igényem, nagyon szeretek emberek között lenni. Sokkal pörgősebb, izgalmasabb, és gyorsabban telik a nap, ha az ember folyamatosan ingereket kap másoktól. És talán ugyan ebből származik a dolog nehézsége is, hiszen pályakezdőként főleg nem egyszerű feladat megtalálni az egyensúlyt a kedvesség és a komolyság között a hallgatókkal szemben. A kihívás az, hogy minden évfolyam más, sőt minden egyes csoport is más, meg kell találni kivel hogyan lehet a legkönnyebben szót érteni, együttműködni, megértetni magamat, gördülékenyen együtt dolgozni.

6.Mi a véleményed az OMHV (Oktatói Munka Hallgatói Véleményezése) kérdőívről? Mennyire találod hasznosnak?

Hasznosnak tartom, mivel – főleg pályakezdőként – nagyon fontos számomra a visszajelzés. Volt, hogy már úgy is kaptam vissza nagyon kedves véleményt, hogy nem kérdeztem, de például a külföldi hallgatóimtól rendszeresen meg szoktam kérdezni, hogy „érthető volt?”, „jó így?” …nyilván annak érdekében, hogy a számukra legmegfelelőbben tarthassam az órákat. Vannak olyan karok, ahol kötelező kitölteni ezt a kérdőívet, ha jól tudom nálunk nem. Nincs rálátásom mennyi lehet a kitöltők aránya, ezáltal mennyire tükrözi valósan a hallgatóság véleményét. Szerintem fontosak a hallgatók felől visszajövő jelzések, megjegyzések a hatékony közös munka érdekében, hiszen ez az egész egy kétirányú folyamat.

7. Mint valaki, aki nemrég átesett ezen és még friss emlékekkel rendelkezik, mit tudnál üzenni, tanácsolni a végzős évfolyamnak a közelgő végső megpróbáltatásokkal és a jövővel kapcsolatban?

Először is azt, hogy nem kell félni! Közös a cél az oktatók és a hallgatók részéről is. Nyilván időt és energiát kell belefektetni, de abszolút megéri. Nem érdemes halogatni a dolgokat, egyszerűen csak bele kell vágni. Az időbeosztás szerintem kulcsfontosságú (egyébként már csak a lelki nyugalom miatt is), jó, ha megvan előre, hogy melyik nap milyen témákat néztek majd át, éppen mire készültök. Így az ismeretlen jövő egy kicsit tervezhetőbbé válik, ami jelentősen tudja csökkenteni a szorongást és a félelmet. Már a nagy gyakorlatokra szerintem úgy érdemes kimenni, hogy például ortopédia gyakorlat előtt átolvassátok a szóbeli ortopédia államvizsga tételeket és felkészülten érkeztek minden egyes klinikumból, hiszen egy stabil elméleti háttérrel és a gyakorlatokon tapasztaltakkal együtt a végén összeáll minden egy nagy egésszé. Ha tetszik egy hely, vagy már most van olyan, ahol esetleg szívesen dolgoznátok, akkor ne féljetek beadni az önéletrajzotokat vagy utána érdeklődni a lehetőségeknek. Akik a gyakorlaton fogadnak titeket, higgyétek el, hogy nagyon jó néven veszik ezt, hiszen nekik az a legnagyobb öröm, ha olyan hallgatókkal foglalkozhatnak, akik motiváltak és érdeklődőek, hiszen csak így lehet ez a munka gyümölcsöző.

Az államvizsgán is minden rendben lesz! De azért időt és energiát kell belefektetni. Persze, akkor lesz értéke számotokra is, ha tudjátok, hogy na ezért bizony tényleg megdolgoztatok.

Kedves Olívia! Köszönöm szépen, hogy elfogadtad a megkeresésemet és további sok sikert kívánok neked ebben a gyönyörű hivatásban!

Szabó Johanna

[1]


[1]Ha tetszett, ne maradj le erről az interjúról sem:

Talán ezek is érdekelhetnek …