Az emberek személyiségének elemzése és kategorizálása a pszichológia egyik alappillére. A személyiség típusok meghatározásának leggyakoribb tengelye az introvertált- extrovertált vonal. Az intro- és extroverzió fogalmát Carl Gustav Jung pszichoanalitikus vezette be 1921-ben A lélektani típusok című művében. Segítségével egyszerűbben megérthetjük az embereket, elemezhetjük a különböző típusokra jellemző hasonlóságokat és különbségeket, megfigyelhetjük az emberi viselkedést és kommunikációt vagy éppen a különböző lelki betegségekre, devianciákra való hajlamot.
Na de mik is a két típus legjellemzőbb tulajdonságai és legszembetűnőbb különbségei?
Az extrovertáltakról általánosságban elmondható, hogy inkább kifelé fordulóak, a külvilág eseményei mérvadóak számukra, könnyen alkalmazkodnak környezetük változásaihoz és nem félnek az újdonságoktól, a váratlan, ismeretlen helyzetektől.
Ezzel szemben az introvertált emberekre inkább a befelé fordulás jellemző. Pszichikai aktivitásuk nem a külvilág előtt játszódik le, általánosságban meggondoltság, bizalmatlanság, félénkség jellemzi őket. Lassabban cselekszenek, elemzik környezetüket és alkalmazkodnak ahhoz, átgondolják cselekedeteik lehetséges következményeit. Szociális hálójuk szűkebb lehet, inkább kevesebb, de mélyebb emberi kapcsolattal rendelkeznek, kevésbé kezdeményezőek.
Miért pont az introvertáltaknak van napjuk? Miért fontos erről kiemelten beszélni?
Talán nem kell túlmagyarázni, hogy manapság túlnyomóan az extrovertált tulajdonságokat előnyben részesítő világban élünk. A túl sok kívülről érkező inger, a közösségi médiából és az internetről özönlő információáradat, a programok, események, meetingek, megbeszélések, munkahelyi és magánéleti állandó helytállás és megfelelés spiráljában az introvertált személyiségjegyekkel rendelkezőknél bekapcsolhat egyfajta menekülési reflex, vágy az egyedül létre, hogy a csendbe és nyugalomba visszavonulva elmélyedhessenek gondolataikban és a rengeteg őket érő élményt és benyomást feldolgozhassák.
Természetesen fontos megjegyezni, hogy ahogy a világon semmi, úgy ez sem csupán fekete és fehér. Az egészet úgy kell elképzelni, mint egy horizontális szakasz 2 végét. Ezen a skálán a két szélsőség, a tipikus introvertált és extrovertált jellemvonások egymás tökéletes ellentétei. Azonban a két végpont között rengeteg különböző változat megtalálható, hiszen nincs két egyforma ember és az alapvonások mellett mindenki hordoz más- más tulajdonságokat, egyedi jellemvonásokat is.
Az introvertáltságnál maradva (hiszen mégis csak ez a mai nap fő témája) el kell mondani, hogy az ezzel foglalkozó pszichológusok e csoportot is további kategóriákra bontották megfigyelésik és tapasztalataik alapján. Az egyik ilyen a szociális introvertált, ahol leginkább a szociális életben tanúsítottot magatartásban csúcsosodnak ki a jellemző vonások. Az ilyen emberek általában félénkebbek és szégyenlősebbek, kerülik az olyan helyzeteket és eseményeket, amikor sok emberrel kell találkozniuk egyszerre. Persze ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy nincsenek barátaik, inkább szűkebb csoportokhoz tartoznak, kevesebb, de ugyanakkor mélyebb emberi kapcsolatokat alakítanak ki és biztonságos, megszokott közegben már nem érzik feszélyezve magukat. Néha szeretnek elvonulni, időt tölteni saját magukkal és gondolataikkal, ha túl sok szociális inger éri őket egyszerre, attól jobban elfáradhatnak. A visszafogott introvertáltak inkább hosszan gondolkodó alkatok, akik lassan, megfontoltan cselekszenek. Problémáikat többnyire nem osztják meg másokkal, egyedül boncolgatják különböző élethelyzeteiket és próbálnak megoldást keresni rájuk. Általában mindent jó előre megterveznek, a spontaneitás nem az ő asztaluk. Az aggódó introvertált emberek szoronganak, társaságban kifejezetten kellemetlenül érzik magukat, gyakran küzdenek önbizalomhiánnyal és elégedetlenséggel szociális készségeikkel kapcsolatban. Állandó aggodalmaskodást mutatnak már megtörtént és még meg nem történt szituációkkal kapcsolatban egyaránt.
A mai nap igyekszik felhívni a figyelmünket, hogy meghalljuk azoknak a hangját is, akik csendesebbek, jobban a háttérbe szorulnak.
Mi van a bőröndödben?
Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy személyiségünk bizonyos jellemzőiről, néhány tulajdonságunkról nem tehetünk. Kívülről olykor talán különcnek vagy szinte már arrogánsnak tűnhet, ha valaki őszintén bevallja: szeretne egy kicsit egyedül lenni. Ha egy ember inkább introvertált típus, az nem egyenlő a szégyenlősséggel, vagy azzal hogy az illető antiszociális, magányos farkas, különc. Csupán másképp reagál az őt érő ingerekre. Bármilyen típus felé is hajlik a személyiségünk, ne kelljen magunkra erőltetni olyan viselkedés mintát, ami nem az erősségünk csak azért, hogy megpróbáljunk megfelelni a környezetünk elvárásainak. Sokszor az embernek éppen elég nagy feladatot jelent felismerni és elfogadni személyisége erősebb és gyengébb vonásait és megtanulni napról-napra egyre inkább együtt élni azokkal, majd idővel megszeretnie saját magát.
A lényeg, hogy szabadon, félelem nélkül megélhessük önmagunkat, azt, ami a bőröndünkben van.
„Mindegyikőnknek van bőröndje Ha felcímkézed kicsit könnyebb Nyisd ki tágra, nyúlj be mélyre Benned rohad, vedd már észre Kiteregetni sosem könnyű A saját szennyesed végképp szörnyű” (Carson Coma)
Szabó Johanna
[1]Ha esetleg ezt még nem olvastad volna, most ne hagyd ki:
