A rohanó hétköznapokban hajlamosak vagyunk elfeledkezni kisebb szükségletekről, melyek egyfajta töltelékként épülnek be a sűrű napi teendőink közé. Így van ez az étkezéssel is. Talán nem gondolnánk, milyen komoly problémákat tud okozni – akár rövid idő alatt is – szervezetünkben a helytelen idejű, mennyiségű és minőségű táplálkozás.
Napjainkban az evészavar okozta betegségek gyakorisága egyre nő, éppen ezért szükséges felhívni az emberek figyelmét arra, hogy ezek valójában mennyire súlyosak. Ha valaki ilyen problémával küzd, általában elég nehéz az őt körül vevőknek észrevenni, hiszen a beteg ezeket vagy eltitkolja, vagy ő maga sem látja be, hogy segítségre szorulna. A táplálékfelvételi zavaroknak három fő fajtáját különböztethetjük meg: anorexia nervosa, bulimia nervosa, valamint falászavar. Ezek a betegségek a testi változásokon túl pszichés tünetekkel társulnak, melyeket a legsúlyosabb esetekben szakember segítségével szükséges kezelni. Kialakulásukat számos tényező befolyásolhatja. Lehet genetikai, biológiai vagy személyiségbeli adottság, esetleg korábban előforduló családon belüli hajlam, vagy valamilyen szociális nyomás. Ez utóbbi talán senkinek sem ismeretlen jelenség, hiszen számtalan negatív hatás ered a különböző médiumokból, melyek a tökéletes megjelenést hangsúlyozzák fogyasztóiknak.
De miért is számít betegségnek az evészavar, ami kezelést igényelhet? Főként az előbb említett pszichés problémák miatt, hiszen nem minden külsőleg vékonynak tűnő ember anorexiás. Bár a testsúly valóban egy látható dolog, a belső mentális gondok annál inkább nem, s az ezekkel való foglalkozás kiemelkedően fontos egy táplálkozási zavarral küzdő személynél. Többféle szempontból próbálták vizsgálni e betegségek kiváltó okait. A biológiai elméletek szerint egyes hormonok eltéréseivel magyarázható az evészavarok kialakulása, pszichológiailag pedig egyfajta hanyatlásként fogható fel, amely a szülő-gyermek kapcsolatra vezethető vissza.
Vegyük sorra az egyes típusokat röviden.
Az anorexiás emberek fő ismertetőjegye a nagyon alacsony testsúly, ám ennek ellenére mégis kövérnek érzik magukat és félnek az elhízástól. Az e fajta evészavar első jele lehet a drasztikus diéta kialakítása, amely szinte kizárólag zöldségeket és alacsony kalóriatartalmú ételeket tartalmaz. Emellett a testedzés intenzitása növekszik, azonban ez nem örömöt okoz, csupán kényszerből történik. Éhségérzetüket tökéletesen tudják szabályozni és sikerélményként élnek meg egy-egy elmaradt étkezést, mert letudtak róla mondani. A beteg könnyen válhat visszahúzódóvá, túlságosan érzékennyé és ingerlékennyé. A teljes gyógyuláshoz mindenképpen szakember segítsége szükséges, hiszen a kezelés részeként természetes folyamat a súlygyarapodás, amitől a beteg megijedhet és elveszítheti mentális kontrollját.
A bulimia legfontosabb tünete a visszatérő falásroham, amely bűntudatot okoz a betegben, ezért ezt általában önhánytatás vagy koplalás követi. A falások magas kalóriatartalmú ételeket vonnak magukkal nagy mennyiségben. Emiatt alakul ki lelkiismeretfurdalás, amely aztán az önsanyargatásokhoz vezet. Ezután a bulimiás ember ismét tisztának és üresnek érzi magát, tehát belekerül egy ördögi körbe. Itt is jellemző a testsúllyal való túlzott foglalkozás, azonban különbség az anorexiás ás a bulimiás betegek között, hogy utóbbiak testalkata bármilyen lehet: vékony, normális, vagy túlsúlyos. Ez a betegség ezért is húzódhat el tovább, hiszen semmilyen rá utaló jel nincsen a személyen a külsője alapján. A pszichés jellegzetességek közé sorolható a depresszió, szorongás, alacsony önértékelés.
Nagyon hasonló betegség a falászavar, ám a bulimiával ellentétben itt az elképesztő mennyiségű egyszeri táplálékbevitelt nem követi önhánytatás. A betegek 50%-a emiatt túlsúlyos. A falásrohamok sokszor éhségérzet nélkül is bekövetkeznek, amelyet utána bűntudat kísér. Kiváltó okai közé tartozhatnak a negatív érzelmek, bizonyos ételek és napszakok. Kezelése célzott testsúlycsökkentő programmal, gyógyszerekkel történik.
A gyógyulási folyamatok több időt vehetnek igénybe egy evészavarral küzdő személynél, azonban a szakemberrel történő terápia mellett a megfelelő családi és baráti támogatások rengeteget jelenthetnek a betegnek ebben az időszakban.
