Kisgyermekként a húsvét egyike azoknak az ünnepeknek, amelyeket csillogó szemmel, tűkön ülve várunk. Miért is ne tennénk? Hiszen rengeteg izgalmas dolog történik ilyenkor – jön a nyuszi, ajándékokat hoz, finomakat főzünk és még az iskolában is szünet van. Emellett, (jobb esetben) még locsolók is érkeznek a kislányokhoz, akik alig várják, hogy a gyönyörűen kifestett piros tojást a kisfiúk kezébe nyomhassák. Bár valószínűleg kisiskolásként sem a hagyomány megőrzése volt a célunk, sajnos, ahogy egyre idősebbé válunk ezek a szokások teljesen elkopnak, egyetemistaként pedig az egyetlen boldogságunk a húsvétban a tavaszi szünet lesz – pedig nagyanyáink idejében még ennél jóval többről szólt az ünnep.
Húsvét, az egyházi ünnep
Bár valószínűleg azt mind tudjuk, hogy húsvétkor Jézus Krisztus feltámadásáról emlékezünk meg, az ünnep tiszteletére tartott szentmisékre és istentiszteletekre nekem is talán egy ismerősöm jár csak el. A húsvéti ünnepkör a farsang után kezdődő, 40 napos böjtölési időszakkal kezdődik, amelynek legkifejezettebb pontja Nagypéntek, ami Jézus szenvedésének és kereszthalálának emléknapja – ennek tiszteletére a templomok és az iskolák passiójátékokat és misztériumjátékokat rendeztek. Nagyszombaton szokták megszentelni a tüzet és a vizet, valamint általában ilyenkor tartották a feltámadási körmenetet is. Ezeken kívül szombat volt a „féregtelenítés” napja is: a gazdasszonyok az első harangszóra a ház falát kezdték söpörni, miközben ezt ismételgették: „Kígyók, békák távozzatok!”.
Húsvét vasárnapi lakoma
A böjtölés után, vasárnap reggel a csalások általában közösen fogyasztották el a jól megérdemelt húsvéti kalácsot, tojást, sonkát, bárányt és bort. Ezen a napon továbbá élt egy olyan babona is, hogy tilos seperni, nehogy elseperjék a másnap reggel érkező locsolókat a háztól.
Korbácsolás
A húsvéti korbácsolás egy termékenységvarázsló célzatú népszokás, melynek előfordulását a Dunántúlról ismerjük. A legények húsvét hétfőn egy négyszögűre font korbáccsal csapkodták meg a leányokat, közben különböző versikéket mondogatva – így hozva frissességet, termékenységet és egészséget. A lányok szalagokat kötöttek a korbácsokra és jutalom gyanánt borral és hímes tojással kínálták a fiúkat. Felföldön a korbácsolás ellentétesen zajlott: ott a lányok suhintottak a fiúk felé.
Locsolkodás
Habár ma már leginkább az anyukájuktól kapott parfümmel zajlik, régen a fiúk vizes vödörrel járták sorra a házakat húsvét hétfő reggelén miközben mókásabbnál mókásabb locsolóversekkel szórakoztatták a leányokat; ezért is nevezték nagyanyáink ezt a napot vízbevető hétfőnek. Locsolóverseinkből több is fennmaradt azokból az időkből, ilyen például ez is:
„Szépen kérem az anyját
Adja elő a lányát,
Hadd locsolom a haját!
Hadd nőjön nagyra,
Mint a csikó farka:
Még annál is nagyobbra,
Mint a Duna hossza!
Szabad-e locsolni?”
Hagyományosan a lányok kedden visszalocsolással viszonozták a szívességet, és minden útjukba kerülő férfit nyakon zúdítottak egy kis frissítő vödör vízzel.
Hímes tojás
Szerencsére a tojásfestés a mai napig nagy sikernek örvend hazánkban is, bár már egész kevés esetben a korbácsolás ajándékaként nyújtjuk át (szerencsétekre fiúk azért még locsolásért igenis jár!). A tojást ezer és egyszáz különféle módon lehetett kidíszíteni: berzseléssel, viaszozással, esetleg a kifújt tojások helyenkénti, mintákat formázó áttörésével. A tojás pedig nem egy véletlenszerűen kiválasztott tárgy volt, amit ajándékként adtak – hiszen a tojás az új életet is szimbolizálja.
Varga Roxána
Képek forrása: Unsplash, Pixabay
[i] Amennyiben ezt a cikket érdekesnek találtad, ajánlom figyelmedbe a következőt is: https://infozio.wordpress.com/2021/12/27/amikor-degeszre-eszed-magad/
