Blog

Interjú Varga Roxival, a HÖK Külügyi referensével

0
HÖK bemutató - Pécs

Nem titok, hogy Roxit személyesen is ismerem és nagyon szeretem. A következőkben azonban a HÖK-ben végzett munkájáról igyekeztem egy kicsit kifaggatni, hogy Ti is jobban meg tudjátok ismerni. Olvassátok szeretettel!

Kedves Roxi!

Úgy tudom, Te is a HÖK csapatának egyik ÚJ tagja vagy. Miért döntöttél úgy, hogy ehhez a csapathoz szeretnél tartozni, és hogyan kerültél ide?

Ha teljesen őszinte szeretnék lenni, én nem azzal a tervvel kezdtem el az egyetemet, hogy valaha is HÖK-ös legyek. Bár mindig is vonzott a világa, valahogy úgy éreztem, hogy kicsit túlságosan is a komfortzónámon kívül esik az Önkormányzat tagjává válni – így egy számomra könnyebben befogadható helyen kezdtem a közéleti tevékenységeimet – az InfoZió Magazinnál. Aztán azzal, hogy Judit elnök lett, az addig általa betöltött pozíció (a Külügyi Referensé) szabaddá vált, és Szerb Kata, vagyis az InfoZió Magazin főszerkesztőjének tanácsára úgy gondoltam, jelentkezem rá – nagy szerencsémre pedig megfelelőnek találtak a pozíció betöltésére.

Első hallásra a Külügyi referens számomra egy nagyon színes, változatos és izgalmas feladatnak hangzik, de mik is azok a dolgok, amikkel foglalkozol pontosan?

Valóban elég izgalmas és sokrétű az egész, de leegyszerűsítve: igyekszem a külföldi hallgatók életét kicsit könnyebbé tenni. Igyekszem betölteni annak a személynek a szerepét, akihez fordulhatnak, ha bármivel kapcsolatban problémába ütköznek, esetleg kérdés merül fel bennük. Emellett, a külföldi hallgatók programjainak szervezéséből is lehetőségem van kivenni a részem – amit be kell vallanom, hogy jobban élvezek, mint vártam.

Mit szeretsz a legjobban és mik azok a dolgok, amik esetleg elsőre a legnagyobb kihívást jelentettek számodra?

Legjobban azt szeretem, amikor megbíznak bennem eléggé a hallgatók ahhoz, hogy felkeressenek a problémáikkal – imádok nekik segíteni és minden tőlem telhetőt meg is teszek annak érdekében, hogy, többször a HÖK más referenseivel együttműködve, megoldást találjunk az említett problémára. Legnagyobb kihívásként a nyilvános helyeken történő, nagyobb csoportoknak szóló angol beszédet élem meg – hiszen sosem szerettem, ha minden szem rám szegeződött – de szerencsére talán kezdek ezen is túllépni.

Milyen a közösség? Mit adott eddig neked a HÖK, milyen ebbe a csapatba tartozni?

Bár még sajnos nem volt lehetőségem túl sok időt a többiekkel tölteni, azokat a napokat, amiket velük tölthettem, a szívem mélyébe zártam. Ritkán találkozik az ember ennyi segítőkész, jó szándékú emberrel, és (bár tudom, hogy elcsépelten hangzik) őszintén nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy a csapat része lehetek.

Mindamellett, hogy Külügyi referens vagy, csodálatos írásaiddal is hónapról-hónapra színesíted az InfoZió magazin repertoárját, szóval bőven kiveszed a részed az egyetemi életből, a tanuláson túl. Hogyan osztod be az időd, nem megterhelő ennyi területen helyt állni?

Őszintén szólva, az elején kicsit küzdöttem azzal, hogy mindennel időre kész legyek, és a folyamat alatt ne őrüljek meg, bár bevallom, sok esetben egyszerűen túlizgultam az egészet. Szerencsére, Judit mind a feladataim kivitelezésében, mind az izguláson való túllendülésben hatalmas segítségem volt, így pedig, napról-napra, hónapról-hónapra egyre könnyebbnek éreztem a teendőim elvégzését és az időbeosztásom elkészítését.

Sok sikert és kitartást kívánok neked Roxi a továbbiakban is a munkád során. Biztos vagyok benne, hogy a mindig mosolygós, pozitív személyiségednek hála bátran mernek majd hozzád fordulni ügyes-bajos kis dolgaikkal külföldi hallgatótársaink a jövőben is.

Szabó Johanna

Talán ezek is érdekelhetnek …