Mai cikkemben a gyerekek, pontosabban az ő étkezési szokásaik kapják a főszerepet. Azzal foglalkozunk, mi lehet az oka, ha a gyermekünk nem akar enni, étvágytalan, esetleg visszautasítja az ételt. Milyen magatartással és feladatkörrel érdemes nekünk ehhez hozzáállni, hogy segíteni tudjunk? Érdemes, muszáj-e orvoshoz fordulni, vagy inkább hagyjuk, hogy saját ütemében térjen vissza a megszokott étkezésekhez?
Minden szülő ismeri a jó öreg módszereket, mint a mesélés vagy a kedvenc mese levetítése, miközben próbáljuk a gyermek szájába csempészni a falatot. A szakemberek ezt viszont egyáltalán nem ajánlják, mivel jó az, ha a gyermek megszokja, hogy adott időben az étkezésre koncentrál és ez ugyanolyan velejárója egy napnak, mint a fogmosás. A mesefigurákat viszont könnyen be tudjuk építeni, akár mintás tányérokon, akár úgy, hogy a kedvenc plüssök is velünk ehetnek. Főzzünk együtt! Vonjuk be őt is a főzésbe, az ételek előkészítésébe, amikről közben tudunk vele beszélgetni, megoszthatja gondolatait, felsorolhatja a kedvenceit. Társasozás közben pedig tegyünk magunk mellé egy tál felkockázott gyümölcsöt, amiből kedve szerint ehet. Fontos, hogy ne nyomjuk a kezébe, illetve mi is együnk belőle, ezzel példát mutatva.
Soha ne mondjunk neki olyasmit, hogy: „Addig fel nem kelsz, míg meg nem eszed.” Ezzel ugyanis aktiválódik a szimpatikus idegrendszer, ami adrenalint fog termelni, ami pedig étvágycsökkentő hatású. Amennyiben a gyermek szülői nyomásra mégis megenné az ételt, hasfájás és hányinger alakulhat ki, arról nem is beszélve, hogy ezt egy rossz emlékként fogja raktározni, akár az adott ételhez társítva. Érjük el, hogy gyermekünk bízzon bennünk, el merje mondani, ha mostanában nincs étvágya és meg merje velünk osztani azokat a tényezőket is, amelyek negatív érzéseket keltenek benne.
Amivel segíteni tudunk az az, hogy a kedvenc ételeit akár közösen készítjük el vele. Olyan kérdésekkel se bombázzuk, hogy: „Minek főztem akkor ennyit?” Hiszen ő erről nem tehet, és még véletlenül sem azért teszi, hogy minket bosszantson. A „Minek szedtél ennyit?” kérdést is egészen nyugodtan hanyagoljuk, mivel ő még nem tudja felmérni saját étvágyának megfelelő szükségleteit, ezzel pedig nagy nyomást is helyezünk rá, amivel azt érhetjük el, hogy a későbbiekben nem mer többet szedni.
Mit tegyünk akkor, ha ott van előtte az étel, de nem kívánja, nem eszi meg?
Ne könyveljük el bajként, helyezzük inkább pozitív megvilágításba, hogy: „Ízlett az, amit már megettél?” Azzal, ha azt mondja igen, hall saját magáról egy pozitív visszacsatolást, hogy igen ízlett és lehet később ő fog szólni, hogy kér még belőle. Viszont, ha rossz emléket társít hozzá, erre igen kicsi az esély.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Akkor, ha a gyermeken észrevehető a súlyvesztés, levertség, rossz közérzet, kevésbé energikus, mint szokott vagy napokig minimális mennyiséget eszik, és ezzel láthatóan nem viszi be a napi megfelelő mennyiségű, szükséges tápanyagokat. Ez esetben pszcihés vagy szervi okok is állhatnak a háttérben.
Amíg a probléma meg nem oldódik, addig is törekedjünk kis adagokba nagyobb kalóriát csempészni. A főzelékekbe, levesekbe tehetünk plusz habarást, rántást, tejszínt, tejet vagy teljes kiőrlésű lisztet. Székrekedés esetén pedig keverhetünk zab- vagy búzakorpa port a főzelékeibe, pürés ételeibe.
Fogadjuk el, hogy ez most egy nehéz időszak mind a gyermek, mind a mi életünkben, emellett tudatosítsuk, hogy ez egy átmeneti állapot, legyünk türelmesek és ne hagyjuk, hogy folyton ez legyen a gondolatainkban, hiszen a mi nyugalmunk átragad a gyermekünkre is.[i]
Kovács Viktória
Érdekel a hozzátáplálást? Olvasd el védődő hallgatónk cikkét!
[i] https://infozio.wordpress.com/2021/09/09/hozzataplalas-a-kiegyensulyozott-csecsemo-etrend-titkai-i/
képek: pixabay
