Kevés dolog osztja meg annyira az embereket, mint a horoszkópok. Vannak, akik a reggeli kávé mellé elengedhetetlennek tartják, hogy elolvassák az aktuális újságban, mások legyintenek rá, mondván: ez csak babona. De honnan ered ez az ősi hagyomány, mi alapján határozza meg az adott csillagjegy valaki személyiségét és mennyire hihetünk nekik?
Az asztrológia gyökerei több évezreddel nyúlnak vissza, így az emberiség egyik legősibb tudományai közé soroljuk. Már ekkor foglalkoztatta az embereket, hogy életükre milyen hatást gyakorolhat az égitestek mozgása és állása. Mivel időmérésre alkalmas eszközök még nem léteztek, ezért az égitestek mozgását használták az időjárás, az évszakok és a természetes események előrejelzésére. Több civilizáció is tanulmányozta a Nap, illetve a bolygók helyzetét – ókori görögök, egyiptomiak, maják, aztékok, indiaiak – és mind hasonló megállapításra jutottak: az egyes égitestek befolyással vannak minden ember életére és egyénenként válaszokat kaphatnak jövőjükkel kapcsolatban a bolygók állása alapján.
Az emberek életében a horoszkóp eleinte azt a szerepet töltötte be, hogy megjósolta egy háború kimenetelét vagy, hogy mi fog történni egy országgal a hódítások során. Később aztán leginkább a saját, egyéni sorsukra lettek kíváncsiak, így aztán kétségtelen, hogy a horoszkópok jelenleg élik virágkorukat. Szinte megszámlálhatatlan formában létezik, amiket mind felsorolni sem lehet, de biztos mindenki találkozott már napi, heti, havi, szerelmi, üzleti vagy utazási horoszkóppal egy-egy újságban.
De hogyan alakultak ki a különböző csillagjegyek? Az állatövi jegyek nem véletlenszerűen kerültek be a horoszkópba, hanem hosszú kulturális, mitológiai és csillagászati folyamat eredményeként alakultak ki.Már az ókori babiloni csillagászok figyelték a Nap égi útját és észrevették, hogy az év során a Földről nézve is látható csillagképeken halad át. Ezt az útvonalat 12 részre – vagyis 12 hónapra – osztották, ami megfelel egy évnek, ezáltal pedig minden hónaphoz állatokat és alakokat rendeltek. E módszerrel tudták elkülöníteni akkor az év egyes szakaszait, más egyéb támpont hiányában. Minden jegy nagyjából egy hónapot fed le, de nem naptári hónapot, hanem az év adott szakaszát, ezért például, amikor a Nap tavaszi napéjegyenlőségkor – március 21. körül – belépett a Kos szakaszába, onnantól számították a Kos jegyet.
Később átvették ezt a rendszert a görögök és saját mitológiájukkal ruházták fel a jegyeket, majd a rómaiak szorosan összekötötték azokat a mezőgazdasággal és az orvoslással. Az idő során aztán egyre több dolgot kapcsoltak hozzá egy adott csillagjegyhez, ami végül azt eredményezte, hogy az emberek születési időpontjuknak megfelelően érdeklődni kezdtek jövőjük iránt.
Bár tudományosan nem bizonyítható a horoszkópok valódi hatása a személyiségre és a jövőre, mégis van néhány szemlélet, ami magyarázatot ad arra, hogy néha miért is érezzük annyira magunkénak csillagjegyünket. Az asztrológia szerint a személyiségünket és sorsunkat a születés pillanatában fennálló kozmikus helyzet határozza meg. Ennek alapja a születési horoszkóp, ami tulajdonképpen egy térkép: megmutatja, hogy a Nap, a Hold és a bolygók hogyan helyezkedtek el abban az időpontban, amikor világra jöttünk. Az élet során a bolygók mozgása aztán továbbra is hatással lesz ránk, emiatt lehet előrejelzéseket készíteni. A horoszkópokban a sokszor találó igazságokra az a magyarázat, hogy hajlamosak vagyunk az általános állításokat személyesnek érezni: „néha társaságkedvelő vagy, de időnként szükséged van egyedüllétre”. A pszichológia szerint pedig a horoszkóp sokszor inkább önismereti tükörként működik, mert általában az ember elgondolkodik magán az olvasottak alapján és felfogja ezáltal a vele történteket, illetve egyfajta kapaszkodót ad számára a bizonytalan jövőben.
Dervalics Panna
Képek forrása: Google képek
Ajánlom ezt a cikkemet is:
