A labor analitikai után, az orvos diagnosztika egy másik ágazatával, a radiográfiával foglalkozunk, ahol mindig is kíváncsi voltam arra, hogy pontosan mit is foglal magába a radiográfia szakirány. Érdekelt továbbá, hogy hogyan is telnek a mindennapjai egy képalkotós hallgatónak, illetve, hogy milyen szerepet töltenek be a klinikumban.
Szerencsére két vendégem Nyul Bence és Holecska Gábor rengeteg érdekes tényt megosztottak velem, így a válaszokat a kérdéseimre maradéktalanul, kifogásolhatatlan szakmaisággal meg is kaptam!
- Elsőként – a már megszokott módon – az lenne a kérdésem, hogy pontosan miért is választottátok ezt a szakirányt?
Gábor: Mert azt gondolom, hogy itt olyan dolgot csinálhatok a betegellátás során, ami alapvetően meghatározó lehet egy eset kezelésének a milyenségében. Illetve a diagnosztika folyamatos fejlődése, és az informatikával való összefonódása nagyon érdekes lehetőségeket hordoz magában.
Bence: Ezt a szakirányt nehéz megmondani miért választottam, nincs rá egyszerű válaszom, a családom több generációja is egészségügyben dolgozik, mivel nagyon érdeklődtem ebbe az irányba így nem volt kérdés, hogy erre felé fogok tovább tanulni A szakirányt véletlenül fedeztem fel, ismerőseim ajánlották, előtte el sem tudtam képzelni, hogy ilyen is létezik az egészségügyön belül. Magával ragadott a világa és szívesen vetettem magam bele.
- Őszintén örülök neki, hogy mindkettőtöket ennyire magával ragadta a szakma, már a válaszaitokon is érződik mennyire szívesen csináljátok ezt mindennap. A lelkes szakemberek hatalmas kincsnek számítanak, pláne manapság!
- Gábor, elsőként téged kérdeznélek, mint hallgató, hogy milyen az élet képalkotó diagnosztikus hallgatóként?
Gábor: Személy szerint igyekszem az egyetem nyújtotta összes lehetőséget kihasználni, emiatt nagyon pozitívan tudom megélni az itt eltöltött időt. Radiós hallgatóként az élet nem tér el olyan nagy dolgokban, mint egy dietetikus vagy gyógytornász hallgatóé, akiknél a mindennapokban a kialakult skillek is befolyásolják a látásmódjukat.
- Azonban pontosan mit is takar maga a radiológiai szakirány? Mi az, amit tanultok?
Gábor: Tulajdonképpen egy olyan komplex sugárvédelmi, és technikai szakembert, aki a különböző modalitások értékesítését, üzemeltetését, a vizsgálatok levezénylését, és szükséges esetekben a gépek takarítását, végzi. Fontos megemlíteni, hogy munkája során a sugárvédelem betartásáért és megfelelő mérlegelésű szigoráért is felel egy radiográfus. Ennek legszemléletesebb példája az ALARA elv mérlegelése, ami a kellően hasznos legkisebb sugárdózis alkalmazását szorgalmazza (a megfelelő diagnosztikus érétkű képért), akármilyen sugárzással járó vizsgálat során. A képzés során arról tanulunk, hogy hogyan is épül fel a viszgálandó terület egy páciensben, ezeknek milyen normális, és kóros mintázatai vannak, és a felismerés módját a különböző modalitásokban. Ezen kívül megtanuljuk egyaránt az ember alapműködéseit, és azoknak az elváltozásait, mint a többi szakirányon is szokás élettant, kórélettant, patológiát, és a gépekét, mind fizikai, mind szerkezeti szinten.
- Hatalmas felelősséggel járó feladat a ti munkátok és emellett igen lelkiismeretes hivatásnak tartom ezt az igen komplex szakmát. A szavaidból abszolút érződik a precizitás, a több síkon megjelenő gondolkodás, mely nagyban elősegítheti a páciensek kezelését és azok facilitálását. Egy ilyen kiemelt diagnosztikai fontosságú szakirányban mennyire könnyen lehet elhelyezkedni, hogy látjátok ezt a helyzetet manapság?
Gábor: Elhelyezkedni az országban szinte akárhol el lehet, ahol van a szakmánknak megfelelő géppark, legalább 1 modalitásban. Az alapellátás kórházi részének – a laboranalitika mellett – az egyik alapkövének vehetjük a képalkotó diagnosztikát. A mi munkánk nélkül a legtöbb esetben nincsen komplex ellátás. Iránydiagnózist igazolni vagy éppen cáfolni is csak velünk karöltve tudnak az orvosok is. A szakma jövőjét a technikai fejlődés miatt az informatikával karöltve látom. Nagyon nagy mértékű előre haladását, és minőségi változást tapasztalunk már az elmúlt pár évben is a mi ágazatunkban. Lehet szó erről, akár a kontúrozási műveletek során, akár a különböző protokoll fejlesztésekben, és számtalan sok, nagyon szerteágazó módon.
Bence: Az elhelyezkedés a szakmában azt gondolom könnyű, minden helyen szükség van jó diagnosztikai képalkotókra, de ez elmondható minden egészségügyi szakmában manapság. Emellett a jövőben, ahogy fejlődik a képalkotó technológia egyre több helyen és egyre nagyobb számban lesz szükség szakképzett személyzetre, akik működtetik azokat. Sőt, nem csak képeket alkotunk, ezzel a szakiránnyal a sugárterápiában is nagy szerepet tudunk vállalni, így aki úgy érzi a képalkotásba lenne behatárolva, akkor ez nincs így a valóságban. A határokat úgy gondolom csak saját magunk szabjuk meg, ki mennyire szeretne tovább tanulni és tovább fejlődni.
- Ez valóban elég kecsegtetően hangzik. Pláne egy ilyen szakmában, ahol az elhelyezkedési lehetőségek a technika bővülésével egyre inkább bővülnek, továbbá, hogy számtalan helyen tudjátok segíteni az orvosi képalkotást és a sugárterápiát, ez valami lenyűgöző! Nagyon kíváncsi lennék, hogy milyen lehet a klinikumban folyó munka. Bence, esetleg tudsz nekünk erről mesélni egy kicsit?
Bence: A klinikumban a munkának vannak jó és rossz pillanatai vegyesen, ahogy minden munkában, de nagyon lényeges, hogy ahogy tapasztalom, sokkal több lehetőséged ad a fejlődésre még diploma szerzés előtt is, mint pusztán a szakmai gyakorlatok, ahol mindenbe egy kicsit bele lehet látni és ki lehet próbálni. Leglényegesebb különbséget abban látom, hogy dolgozni benne sokkal intenzívebb és fárasztóbb, illetve több hasznos segítséget is kap az illető a helyzetekből és természetesen a tapasztaltabb munkatársaktól.
- Gondolom azért a támogató munkaközösség jelenléte nagyon sokat tud segíteni abban, hogy az ember a kellő tapasztalattal, tanácsokkal a zsebében ki tudja választani azt, hogy melyik képalkotó módszer érdekli igazán. Számodra van olyan kedvenc terület, amit preferálsz?
Bence: A szakmában szerencsére számos lehetőség van az elhelyezkedésre, dolgozhatunk ultrahangban, röntgenben, intervención, CT-ben, MRI-ben, PET és izotóp diagnosztikában és természetesen sugárterápiában, így akik ezt a szakmát tanulják biztosan megtalálják azt a képalkotó vagy terápiás modalitást, ami a legjobban illik hozzájuk. Számomra nehéz választani ezekből, sok minden érdekel, jelenleg CT-ben dolgozom és tanulom a munka mibenlétét, de az MRI témájában írom a szakdolgozatomat és szeretném később akár az izotópdiagnosztikában is kipróbálni magamat. Így talán ezt a hármat tudnám megjelölni, mint preferált képalkotó modalitás.
- Nagyon szépen köszönöm nektek ezt a tartalmas szakmai beszélgetést! Zárásképpen, mit gondoltok, kinek ajánlanátok ezt a szakterületet, illetve mit üzennétek a hozzánk érkező hallgatóknak?
Bence: Azoknak ajánlom a diagnosztikai képalkotó analitikust, akiket érdekelnek ezek a képalkotó módszerek vagy maga a sugárterápia, de a legfontosabb, ami ehhez a szakmához elengedhetetlen a fizika, anatómia ismeretek, mert a képzésben ezeknek nagy szerepe van. Ami miatt ajánlani tudom, az a fejlődés és tovább tanulási lehetőségek szinte végtelen lehetőségei, nem kell megragadni egy szinten és én sem szeretnék, nagyon ambiciózusnak tartom magamat, emellett a szakma külföldön is keresett, főleg, ha már van tapasztalat a munkavállaló mögött. Ahhoz, hogy valaki diagnosztikus lehessen egy nagyon lényeges dolog kell, ez nem csak egy munka, ez egy hivatás, elhivatottnak kell lenni! Lehet sikeresnek lenni és keresett szakembernek, de ehhez sokat kell tanulni, tapasztalni, amihez elhivatottság szükséges.
Gábor: Ajánlani a szakmát főleg olyan embereknek tudom, akik szeretnek precízen, és hatékonyan dolgozni, legyen szó egy gyors, a behívással együtt is mindössze néhány perces vizsgálatról, mint egy röntgenfelvétel elkészítése, vagy egy több órát igénylő komplex eljárásról, mint egy angiográfiás beavatkozás. Szerintem azért érdemes ezen a szakirányon tanulni, mivel összetettségében látjuk az egészségügyi rendszert nap mint nap, és specializációtól függően nagyon színes ecsetpalettával találkozhatunk. Ahhoz, hogy valaki képalkotó diagnoszta lehessen, nagyon jó vizuális készségek kellenek, mind memória, mind látás szintjén, beszéljünk itt szín vagy térlátásról. Egyaránt fontos az, hogy egy anatómikumot, annak kiterjedését képesek legyünk térben elhelyezni specifikusan az adott betegben, hiszen a kóros, és az egészséges méret átlagokra épül, és ez nem mindig elegendő egy iránydiagnózis igazolására vagy cáfolására.
Plessek Marcell
Érdekel a labor diagnosztikai analitikus szakirány? Akkor olvasd el Mikola Eszterrel készített interjúmat is:
