A 2016 – 2017-es éveket joggal nevezhetjük mozgalmasnak, hiszen számtalan fontos eseménnyel, történéssel bővelkedhetett ezen időszak is. Elég csak a Brexit-re gondolnunk, vagy akár Donald Trump elnökké választására, aki az Egyesült Államok 45. elnökeként foglalta el helyét az ovális irodában. Nagy port kavartak még Észak-Korea rakétatesztjei, illetve a 2016-ban lezajlott aleppó-i ostrom is.
Azonban berobbant a nemzetközi médiába, és ezzel együtt hazánkba is az az internetes jelenség, mely riadalmat és felháborodások sorozatát váltotta ki világszerte. Egy állítólagos internetes játék volt az, mely rettegésben tartotta az embereket, továbbá állítólag számos tinédzserkorú gyermek öngyilkosságához vezetett. Ez a jelenség a Blue Whale Challenge, azaz a Kék Bálna kihívás volt.
Baljós árnyak között:
A Kék Bálna egy állítólagos internetes játék volt, mely közfelháborodást leginkább a 2016-2017-es években robbantott ki azzal, hogy állítások szerint akár 130 tinédzser gyermek életét követelte. A játék a depressziós, szorongással küszködő, elkeseredett fiatalokat célozta meg, akiknek egy 50 nap alatt teljesítendő kihívást kínáltak, melynek a végén a biztos halál várt a résztvevőkre.
Jelentős sajtóvisszhangot a 2017-es években kapott, ahol sokan valóságosnak titulálták a kihívássorozatot, azonban a nyomozások során talált bizonyítékok, vagy bizonyítékok hiányai arra utalnak, hogy a Kék Bálna internetes legendájának nagy része, szimplán túlzó, hamis és elrugaszkodott volt.
Habár több hasonló eset is történt, illetve több öngyilkossági csoport azonosította magát úgy, hogy az ismert, rettegett kihívás résztvevői, mégsem sikerült a mai napig sem biztos kapcsolatot felállítani a jelenség és az öngyilkosságok között.
Ismeretlen vizeken:
Egyes források azt taglalták, hogy a jelenség elindítója Filipp Bugyejkin volt 2013-ban. A hatóságok, miután a 130 orosz fiatal öngyilkosságát feltételezhető kapcsolatba hozták más forrás nélküli öngyilkossági ügyekkel, amelyek egészen a Kék Bálna kihívásig vezettek. Így a kapcsolat, habár nem állt sosem stabil lábakon, feltételezések azonban mindig voltak és akadtak.
Bugyejkin-t 2017-ben letartóztatták, 15 gyermek halálba kényszerítésének vádjával, melyet később be is vallott, azonban a megbánás egy apró szikráját sem mutatta. A hatóságok a Kék Bálna jelenség szervezői tevékenységével is meggyanúsították.
Oroszországon túl Kazahsztánban, Kirgizisztánban, Romániában és más országokban is felütötte fejét a legenda, így a bulvársajtóban a jelenség visszhangja tovább fokozódott.
A halállista:
Beszámolók azt állítják, hogy a „VK” nevű orosz közösségi oldalon létrehozott közösségi csoportban lehetett regisztrálni a játékra, avagy egy üzenőfalra kitett hashtag elhelyezésével kereste fel egy névtelen moderátor a jelentkezni vágyót, aki meg is kapta első feladatát.
Az állítólagos feladatlista 50 feladatból állt, melynek részletei igen homályosak. Jelenleg nem rendelkezünk semmiféle bizonyítottan elfogadott listával, így sem a feladatokat, sem a sorrendjük eredetiségében, valódiságában nem lehetünk biztosak! Annyi azonban bizonyos, hogy a feladatok teljesítése, a játék utolsó feladata a résztvevő saját életének kioltásához kapcsolódhatott.
A játék nem hivatalos feladatai között elsőként szerepelt például a szocializációtól való visszavonulás, a pihenőidő csökkentése és az egyéb önbántalmazó magatartások, köztük is a fizikai önbántalmazó módszerek, mint például az alkar megvágása. Majd tovább fokozódtak vonatsínekre fekvéssel, további önmarcangoló, önbántalmazó tevékenységgel, még végül elérkezett az utolsó feladat, mely arra utasította a játékost, hogy egy magas épületről vesse magát a mélybe, ezzel vetve véget az életének.
Mi az igazi veszély?
A Kék Bálna ügy rettentően felkapott lett, melyről leginkább a különféle országok bulvármagazinjai cikkeztek, így nem csoda, hogy hatalmas felháborodás és pánik lett úrrá az országok lakóin.
A média túlzó, elrugaszkodott megfogalmazásai nagyban felnagyították az ügyet és egy afféle, társadalmi pánik jelenséget hoztak létre, mely hatott a veszélyeztetett tinédzser korosztályra is, akik között már számos esetben megjelent a depresszió, a szorongás és az önmarcangoló magatartás, vagy akár a szuicid gondolatok is.
A szenzációhajhász megfogalmazások, a médiákban megjelenő túlkapások felerősítették a Kék Bálna kihívás miatti pszichés krízist, megerősítették a fennálló pszichés nyomást. Jelentős félelemmel töltötte el ez a családokat, ahol már nem a valós mentális problémák megoldására került a fókusz, hanem a játék miatti félelemre koncentrálódott ez a kapacitás is. Így a mentális panaszok továbbra is fennálltak és a tartós, erős feszültség miatt fokozódtak is.
Másrészről, ez nagyban növelte az utánzásos öngyilkosságok (suicide contagion) elkövetésének kockázatát. A sérülékeny, mentális problémákkal küszködő fiatalok, a probléma felnagyítása és a pánikkeltés miatt megerősítést kaphattak sötét gondolataikban. Tulajdonképpen romantizálták az önpusztítást, az öngyilkosság gondolatát. Sok esetben, még akár teljesen meg is szűnt a tartózkodás, a félelem ezzel kapcsolatban, így nem volt már számukra visszatartó belső kényszer, ami megállíthatta volna őket…
Preventíven az életért!
A média olykor nagyon veszélyessé tud válni, mivel hatalmas befolyása van az emberekre, különösen az adott témára fogékony személyek foroghatnak nagy veszélyben. Egy krízis közepette, ezen túlzások felerősíthetik az érzelmeket és hamis önigazolásképpen „szimpatikusabbá” tehetik az önpusztító és önfeláldozó, önfelélő cselekedetek gondolatát. Számos pszichológiai kutatás rámutatott már arra, hogy az öngyilkosságokról szóló részletes, túlzottan drámai tudósítások nagyban megnövelik az előforduló esetek számát. Ezt nevezik a szakmában Werther-effektusnak.
Fontos, hogy megfelelő módon tudjunk beszélni az öngyilkosságról, amellyel nem okozunk kárt a hallgatóságban és nem járulunk hozzá a depresszív gondolatok gyarapításához, avagy nem növeljük az utánzásos öngyilkossági kockázatot!
Fontos, hogy kerüljük az eset részletezését és a túlzó, drámai, szenzációs kifejezéseket! Szorítkozzunk csak is a lényegre, ne menjünk bele a mély részletekbe (pl.: felvágta az ereit a kádban). Például mondjuk helyette azt egyszerűen, hogy: „Öngyilkosságot követett el” vagy „meghalt önkezűleg”.
Fontos még az is, hogy kerüljük az öngyilkosság heroizálását vagy túl romantizálását (pl.: „Hősiesen véget vetett a szenvedésének.”)! Ne tűntessük fel úgy ezt, mintha ez egy hőstett vagy épp egy bátor cselekedet lett volna! Mondjuk inkább azt: „Tragikus veszteség, amely megelőzhető lett volna.”
Végül nagyon fontos a támogatás, és a mentális egészség fontosságáról való megfelelő kommunikáció! Fontos, hogy tudja az illető azt, hogy segítséget kérni szabad és egyáltalán nem szégyen, illetve azt is, hogy igen fontos dolog foglalkozni a mentális egészségünk állapotával!
Támogassuk embertársainkat, barátainkat, szeretteinket abban, hogy boldogan, együtt élhessünk egy szép, hosszú, tartalmas életet!
Plessek Marcell
Képek forrása: Unsplash
A negatív gondolatokat felerősítheti és súlyosbíthatja a helyzetet a szenzonális depresszió is. Szerencsére van módszerünk a védekezésre. Ha érdekel, miket javasol Nagy Viktória, akkor olvasd el a szezonális depresszióról szóló cikkét is!
