A sok filmes műfaj közül, hatalmas rajongóbázissal rendelkeznek a horrorfilmek is, melyek között számtalan méltán népszerű címet is találhatunk. Az elmúlt évek során, a filmipar fejlődésével a filmek minősége és tartalma is egyenes arányban fejlődött, mely még brutálisabb és még vérfagyasztóbb jeleneteket szült a vászonra. Ennek ellenére, továbbra is emberek sokasága, nagy élvezettel tekinti meg újra és újra ezeket az alkotásokat akár egy filmes délután kapcsán, vagy akár egy esti filmszínházas vetítés alkalmával.
Azonban mi az oka annak, hogy ekkora rajongással szeretünk rettegni? Mi az, ami vonzóvá teheti számunkra a horrorfilmeket? Milyen káros hatásai vannak? Jelen cikkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.
A csukva maradt szemeken is túl:
Akárhogy is nézzük, az az állítás igen ellentmondásos, miszerint valaki szeret, olykor imádja megélni a félelmeket. Hiszen, ha a szívünk mélyére tekintünk, akkor beláthatjuk azt, hogy valójában valamitől félni, rettegni, korántsem egy kellemes dolog.
Ezen nem kívánatos helyzetekkel szemben, ösztönösen érezhető a menekülési ösztön, mellyel szeretnénk minél távolabb kerülni attól az ingerforrástól, mely ugrásszerűen növelte meg a szorongásunkat és tornázta fel az egekbe a stressz szintünket.
Ennek az ösztönnek a működése – ahogy neve is utal rá – a túlélésünket szolgálja. Hiszen, ha valami elől menekülünk, akkor nagyobb eséllyel maradunk életben, mintha csak megvárnánk azt, hogy az eluralkodott félelem vagy épp az ingerforrás gazdája lecsapjon ránk.
Szinte mindentől retteghetünk, hiszen félelmek egész tárháza áll rendelkezésünkre. Gondoljunk példaképpen akár csak a különféle fóbiákra, vagy éppen azokra az életeseményekre és helyzetekre, melyeken mindenki keresztül halad élete során. Például ilyen lehet egy vizsgaszituáció, egy új közösségbe csöppenés vagy akár bármi, ami még ismeretlen az adott illető számára.
Mégis egy egyszerű példa kapcsán, mint a horrorfilmek azt tapasztaljuk, hogy a félelem izgalma pozitív hatással hat egyes embertársainkra. Akkor pontosan miért is nem rohanunk el a képernyők vagy a mozivászon előtt? Vagy éppen miért is nem szerzünk életre szóló traumákat egy közkedvelt horror megtekintése után?
A produktív rettegés
Természetesen nem mindenki szereti és nem mindenki bírja a horrort, illetve sajnos előfordulnak negatív tapasztalatok is zömmel, azonban magyarázat létezik azzal kapcsolatban, hogy miért is tud a félelem pozitív ingerként érvényesülni.
Az ingerületátvitel elmélet az mondja ki, hogy a feszültség, mely egy film vetítése alatt kiváltódik bennünk, azt a szervezet egyfajta pozitív izgalomként fogja fel. Ez az egyik legkézenfekvőbb, legegyszerűbb magyarázat erre. Hiába jelenik meg a kiváltó ok negativitása, a keletkezett feszültség mégis pozitív ingerként érvényesül bennünk.
Ezt egyfajta „biológiai megküzdési mechanizmusként” is értelmezhetjük, mely megvéd minket egy erőteljes mentális károsodástól.
Továbbá, ezen a félelmetes helyzetek hatására olyan mechanizmusok indulnak el bennünk, melyek az agyra stimulálóan hatnak, ezáltal elevenebbé válunk. Így, akár a szorult helyzetekben is tudunk találékonyak és ötletesek maradni.
Ebből a szemszögből könnyen tekinthetünk egy pozitív ingerként is a félelemre, vagy inkább egy szükségtelen rossz ingerre, mely még a legkilátástalanabb helyzetekben is ösztönöz minket a kitartásra és a küzdelemre, olykor akár a túlélésre is.
Horror tünetek:
A rémisztő képsorok lepergése alatt számos olyan tünetet tapasztalhatunk magunkon, melyeket egy fokozott stresszes helyzetben is megélünk.
Ilyen lehet például a fokozott tenyérizzadás, a megnövekedett vérnyomás, a szarpora légzés vagy épp a hirtelen lecsökkent testhőmérséklet. Ezek a tünetek mind az adrenalinszintünk növekedésének köszönhetők, melyek ugyanúgy érvényesülnek a kanapén elterülve is, mint akkor mikor éppen száguldunk egy hullámvasúton, vagy épp elrugaszkodunk a magasból egy kötélpályán lecsúszva.
Sokszor azonban az a tudat is segíthet minket, hogy a rettegett képsorok bármikor kikapcsolhatók, mely csökkenteni tudja a magas stresszből fakadó tüneteket és a rettegés kockázatát.
Ennek nagyon egyszerű magyarázata az, hogy az irányítás biztonságot ad. Ha tudjuk, hogy a kezünkben van az irányítás, és hogy mi uralhatjuk az érzéseinket és a körülöttünk lévő környeztet, sokkal magabiztosabban és félelemmentesebben vághatunk bele a stresszfaktorokkal telizsúfolt helyzetekbe.
Az irányítás és a pozitív izgalom megélése mellett sokszor segít minket a habituálódás is. A sokszor látott filmes fordulatokhoz, jumpscare jelenetekhez az ember képes hozzászokni, így már nem válthatnak ki olyan heves reakciót a nézőből, mint előtte.
Viszont a megszokás sajnos az élvezet és az izgalom csökkenésével járhat, ami azt szorgalmazza, hogy az elkövetkezendő filmek még brutálisabb és még durvább képekben mutassák be történeteiket, kielégítve ezzel a nézői igényeket és újra, egy nagyobb dózis segítségével kiváltani a várt félelem hatását.
Végezetül a filmek végén lévő „happy end” is segít a pozitív megélésben. Ugyanis a szervezetünk egyfajta jutalomként éli meg azt, hogyha az órákon át tartó rettegés és bizonytalanság után a félelem eloszlik, a szürke köd elvonul és a béke státusza veszi át az uralmat a stáblisták lezúdulása előtt.
A szórakoztatás neurózisa:
A pozitív hatások mellett fontos beszélnünk a filmek által kiváltott negatív hatásokról is, melynek legnagyobb rizikókorcsoportja a gyerekek. Ugyanis ők még egy korai életkorban látott sokkoló jelenettel szemben nem rendelkeznek megfelelő védekezési stratégiákkal, így nem képesek feltétlenül azt megfelelően feldolgozni.
Így fokozottan érdemes odafigyelnünk a gyerekekre, annak érdekében, hogy ne válhasson éveken keresztül tartó rémálommá és lelki sérüléssé egy pár másodpercnyi snitt, vagy épp egy vérfagyasztó jelenet.
A gyermeki traumákon túl fontos azt is kiemelni, hogy felelőséggel érdemes a horrort is fogyasztani. Ugyanis, a megküzdési mechanizmusok ellenére is képes tartós pszichológiai károsodásokat okozni. Ezeket a traumás, pszichológiai sérüléseket horrorfilm-neurózisnak nevezzük.
Ilyen esetek egyre több film esetében fordulnak elő, mely összefügghet az egyre rémisztőbb témák előkerülésében. Ilyenkor az illetőt, a vetítés után rémálmok kínozzák, álmatlanság gyötri azontúl, hogy nagyfokú lehangoltság, étvágycsökkenés, feszültség és szorongás veszi át az uralmat felette. A traumás neurózisban szenvedők gyakran számoltak be arról is, hogy a látott képek gyakran leperegnek a szemük előtt, melyek állandó rettegésben tartják őket.
Így, ezek ismeretében nem árt vigyázni, és mértékkel, felelősséggel élvezni a félelmek művészetét, a rettegés kiemelkedő alkotásait, mint például az Ördögűző, mely számos traumás neurózist okozott már a közönsége számára.
Plessek Marcell
Képek forrása: Pexels
Mélyebb betekintést szeretnél a horrorfilmek közkedveltségébe? Akkor olvasd el te is Orbán Nikolett cikkét, melyben mindent megtudhatsz a témáról:
