A farsangi időszak ünneplése, majd annak lezárása világszerte különböző módokon történik, de a közös vonás mindenhol a tél búcsúztatása és a tavasz köszöntése. A mulatság általában színes maskarában, vidám álarcok mögé bújva, zenés-táncos keretek között kerül megrendezésre, sőt, néhány városban többnapos karneválokat tartanak ilyenkor. A télűzés lényege, hogy a hideg, sötét téli hónapokat elbúcsúztassák és a természet újjászületését, a tavasz érkezését ünnepeljék. Ez az ősi szokás számos kultúrában megtalálható, és gyakran összekapcsolódik a termékenységi rítusokkal, a gonosz szellemek elűzésével és a bőség biztosításával. A kereszténység térhódításával a farsangi időszak egy utolsó mulatság lehetőségét jelentette a böjt kezdete előtt.
Magyarországon a busójárás talán a legismertebb télűző hagyomány, amely a török hódoltság idejéhez kötődik. A busók ijesztő fából faragott maszkokat és birkabundát viselnek, kereplőkkel és zajkeltő eszközökkel vonulnak végig a városon, majd elégetik a telet szimbolizáló szalmabábut. Hasonlóan látványos és zajos szokás az elsősorban Magyarország nyugati részén és a környező országokban – Ausztriában, Szlovéniában – elterjedt rönkhúzás. Egyes néprajzkutatók szerint a rönkhúzás a termékenységvarázslás egyik formája volt: a földhöz kötődő mozdulatok és a nehéz rönk húzása a tavaszi mezőgazdasági munkák megkezdésére utalt. Emellett a közösségi összetartozást és a tél végének ünneplését szimbolizálta, majd idővel átalakult egy tréfás falusi ceremóniává.
Maga a rönkhúzás eseménye egy bolondesküvőt mutat be, amely eredetileg egyfajta tréfás büntetés volt az eladósorban lévő, de még párt nem találó fiatalok számára. A szervező közösség egy nehéz farönköt mindenféle színes szalaggal feldíszít, majd fiatal lányok és legények húzzák végig azt a falun hangos kiabálás, éneklés és vicces rigmusok kíséretében. Különböző szerepeket vesznek fel ekkor a falubeliek: adott a menyasszony és a vőlegény, akik az esemény középpontjában állnak és végig a rönkön utaznak. Őket összeadja a püspök és a pap, valamint az egész menet levezénylését vállalja egy bíró, aki humoros ítéleteket hirdet ki a falubeliekről. Mellettük a többiek népviseletben kísérik végig a rönk útját egészen a célpontig, ahol bőséges lakomával és hajnalig tartó lakodalommal zárják a rendezvényt.
A hagyomány ma is él néhány hazai és osztrák településen; például Vas megyében és más határmenti területen rendszeresen megrendezik a rönkhúzást hagyományőrző csoportok és néptáncosok szervezésében. Napjainkban a rönkhúzás inkább egy látványos folklór esemény, amely múltbeli szokásokat idéz fel, de továbbra is a farsangi vidámság meghatározó eleme maradt. Egy hagyományos rönkhúzáson való részvétel igazán különleges és emlékezetes élményt nyújthat, akár aktív résztvevőként, akár csak nézőként csatlakozik valaki. Lehetőséget ad arra, hogy egy kicsit belecsöppenjünk a régi idők falusi életébe, valamint átéljük a múlt világát a népi viseletek és rigmusok segítségével. Egy ilyen eseményen minden generáció együtt ünnepelhet, ezért a családok számára is remek program, emellett pedig tele van humorral, bolondozással és kreatív tréfákkal, így garantált a jókedv.
Dervalics Panna
Ez is érdekelhet:
