Idén a tavaszi szünetet külföldön élvezhettem, egy itthoninál jóval melegebb klímával rendelkező országban, Cipruson. Nem csak amiatt volt különleges ez az egy hét, mert életemben először a húsvéti ünnepeket sem otthoni körülmények között töltöttem, hanem a páratlan kultúrának, az elképesztő természeti látványosságoknak és a hihetetlen békességnek köszönhetően is. Mielőtt útnak indultunk volna, többen is óva intettek a szomszédos országokban folyó vészhelyzet miatt, azonban néhány kint élő honfitársunktól szerencsére megnyugtató visszajelzéseket kaptunk, így gond nélkül vághattunk bele az egyhetes kalandba.
Néhány szó a helyiek – vagyis a ciprióták – történelméről. Ciprus az Európai Unió része, pontosan ugyanabban az évben csatlakoztak, mint Magyarország. Érdekesség azonban, hogy földrajzilag teljes mértékben Ázsiához tartozik. Annak ellenére, hogy egyedi hagyományokat is fellelhetünk, hasonló mértékben találkozhatunk brit vonásokkal az országban. Ez nem véletlen, hiszen 1960-ig Nagy-Britannia fennhatósága alatt állt a sziget. Ciprus a Földközi-tenger harmadik legnagyobb szigete, fővárosa Nicosia, amelyet az úgynevezett zöld vonal kettéoszt a görögök uralta déli-, valamint a törökök által megszállt északi részre. Ez a konfliktus a két etnikum között hosszú évekre nyúlik vissza, melynek a jelenben is vannak kihívásai. Ettől eltekintve a Ciprusi Köztársaság egy független állam és a turisták számára a belső vitából szerencsére nem észlelhető semmi. Hozzá kell tennünk, hogy az odalátogatók főként a békésebb, ciprusi görögök lakta városokba érkeznek üdülni.
A nyugati régió, Páfosz környéke a nyugodtabb tempója, történelmi látnivalói és a természetközelsége miatt népszerű. Ez különösen azok számára ideális, akik szeretnék a pihenést kirándulásokkal, tengerparti sétákkal és kulturális programokkal kombinálni. Mi is ezt választottuk. A szigeten rengeteg magyar él, akik főként turistáknak szerveznek tengerjáró, szafari jellegű vagy éppen a helyi gasztronómiával kapcsolatos programokat. Bár mi nem voltunk annyira bátrak, hogy belemerészkedjünk a 17 fokos tengervízbe, sokaknak ez nem jelentett problémát, sőt, már a legtöbb strand élettel teli volt. A levegő hőmérséklete azonban kiváló volt. Ilyenkor tavasszal sem lehet otthon felejteni a naptejet, hiszen akár pár perc fényvédelem nélkül is rákvörösre éghet az ember bőre.
A szigeten busszal közlekedtünk, de aki elég vakmerő, az a baloldali közlekedés szabályainak megfelelően autót is bérelhet, ami sokkal költség-és időhatékonyabb módja az úticélok megközelítésének. Páfoszról indulva gyönyörű természeti látványosságok tárultak elénk az Akamas Nemzeti Park felé tartva, amely sokak szerint a sziget egyik legvarázslatosabb helye. Sziklás magasparti barlangok, zord hullámok, égkék tengervíz, látványos hajóroncs, zöldellő erdők kis patakokkal és vízesésekkel. Tényleg kihagyhatatlan volt. A környék egyik legszebb természeti kincse szerintem a Pissouri falu közelében lévő Cape Aspro, avagy a Fehér-fok volt. Nevét a hófehér mészkövekről kapta, amelyek drámaian emelkednek 200-250 méterre a türkizkék tenger fölé, így létrehozva Ciprus legmeredekebb fehér sziklafalait. A partról körülbelül egy félórás túra vezetett fel a sziklák peremén a csúcsra, ahonnan elképesztő panoráma tárult elénk. Innen visszafelé pedig megcsodáltuk Aphrodité kőszikláját is, ahonnan a mitológia szerint születésekor kiemelkedett a habokból. Amellett, hogy romantikus legendák helyszíne, lenyűgöző sziklaalakzatokkal várja látogatóit.
Ne menjünk el szó nélkül az ételek mellett sem, amelyek bár nagyon hasonlítanak a görög konyha elemeire, de közel-keleti, ázsiai és brit jellegzetességeket is hordoznak. Alapvetően a gasztronómiája mediterrán jellegű és a helyben érlelt gyümölcsök, zöldségek, élelmiszerek kerülnek benne felhasználásra. Talán a legkülönlegesebb mind közül a ciprióták nemzeti eledele, a meze, melynek elfogyasztása is külön művészet. A meze ugyanis nem egyetlen fogás, hanem több apró fogásból tevődik össze, vagyis egy ízelítő mind abból, ami az adott taverna konyhájában aznap megtalálható. Éppen ezért mindig friss és sosem unalmas. Az előétel mindig görögsaláta, majd jönnek a friss mártogatósok – humusz, tahini, tzatziki – ropogós ciprusi pitával. Ezt követően a pincérek folyamatosan újabb és újabb tányérokkal jelennek meg az asztalnál, rajtuk grillezett húsokkal, tengergyümölcseivel, sültkrumplival és sokféle helyi különlegességgel. Szinte végeláthatatlan a menüsor, ezért nem szabad elkövetni azt a tipikus hibát, hogy már az elején jól lakunk. A meze végül desszerttel zárul, ami friss gyümölcsöket, süteményt és likőrt tartalmaz.
Dervalics Panna
Képek forrása: Google képek
Ha tetszett a cikkem, ne hagyd ki ezt sem:
