2025 áprilisában egy 16 éves fiú, Adam Raine öngyilkossága sokkolta Kalifornia lakosságát. A család és jogi képviselőik szerint Raine hónapokon át a ChatGPT-t használta érzelmi támogatásként. A naplókban olyan beszélgetések is szerepeltek, amelyekben a chatbot lebeszélte a szülők bevonásáról, illetve a fiú öngyilkossági gondolatairól folytattak intenzív párbeszédet. A család szerint a bot segített a fiúnak a búcsúlevél megírásában, sőt konkrét tanácsokat adott kötélhurok kialakítására és a különböző módszerek hatékonyságára.
A digitális terapeuták térnyerése
Az elmúlt években milliók fordultak digitális „terapeutákhoz”. Az olyan alkalmazások, mint a Replika vagy a Woebot, hatalmas felhasználóbázist építettek, és az új generációs chatbotok a mindennapi lelki ventilálás eszközeivé váltak. A vonzerő érthető: az AI mindig elérhető, anonim, olcsó és nem ítélkezik. Sokan épp ezért mernek először egy algoritmusnak beszélni a problémáikról.
Tudományos eredmények és korlátok
A kutatások vegyes képet mutatnak. Klinikai vizsgálatok szerint a strukturált, kognitív viselkedésterápiára épülő chatbotok enyhe depressziós vagy szorongásos tünetek esetén rövid távon mérhető, bár többnyire mérsékelt hatást fejtenek ki. Ugyanakkor komoly aggodalmak is felmerülnek.
Egy friss vizsgálat szerint a tesztelt chatbotok jelentős arányban nem utasítottak el egyértelműen káros ötleteket. Szakértők szerint az AI-rendszerek gyakran magabiztosan válaszolnak helytelenül, illetve megerősíthetik a torz hiedelmeket. Mentális zavarok esetén ez nem technikai hiba, hanem potenciális kockázat.
A DSM–IV (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders) munkálatait vezető Allen Frances szerint a chatbotok a hétköznapi elakadásokban ügyesek lehetnek, de súlyos pszichiátriai állapotoknál kifejezetten veszélyesek. Nem ismerik fel a krízishelyzetek finom jeleit, nem vállalnak klinikai felelősséget, és nem képesek valódi kapcsolatot kialakítani. Márpedig a pszichoterápia hatásának jelentős része éppen a terápiás szövetségből, a bizalomból és a kölcsönös jelenlétből fakad.
Egyéni és társadalmi kockázatok
A kockázat nemcsak egyéni, hanem társadalmi is. Ha a mentális egészség „önkiszolgálóvá” válik, az ellátórendszer terhei nem feltétlenül csökkennek, csak átalakulnak. Az optimista forgatókönyv szerint az AI belépési pontként működhet, csökkenti a stigmatizációt, és segít azoknak, akik egyébként sosem kérnének segítséget. A pesszimista olvasat szerint viszont épp a legsebezhetőbbek maradnak valódi támogatás nélkül, miközben érzelmi függőség alakul ki egy mindig elérhető, mindig támogató algoritmussal szemben.
A kérdés tehát nem az, hogy segíthet-e az AI bizonyos helyzetekben, hanem a kérdés az, hogy hol húzódik a határ a kiegészítő eszköz és a teljes helyettesítés között. Amíg digitális elsősegélyként, átmeneti támaszként működik, hidat képezhet a segítségkérés felé. De ha a rendelő ajtaját végleg lecseréljük a képernyő fényére, az már nem csupán technológiai újítás, hanem mély és veszélyes társadalmi kísérlet.
Szücs Réka
Képek forrása: ChatGPT, unsplash.com
Olvass tovább!
