A Squid Game első évadának sikerességével és az idegeket felborzoló második évad megjelenésével, megalapozta a harmadik évadot körülölelő hype-ot, mely őrjítő kíváncsiságban és temérdek izgalomban tartotta a nézőket, egészen a megjelenés pillanatáig. A várt hatás egyáltalán nem maradt el, melyet tökéletesen igazol az is, hogy csak az első három napban 60,1 millió megtekintést produkált a koreai produkció a Netflixen.
Már az első évad megjelenése óta nagy rajongója vagyok a sorozatnak, így én is hatalmas izgalmak közepette vártam a harmadik évad indulását, melyről szeretném most megosztani veletek a tapasztalataimat.
Figyelem, a cikk SPOILEREKET tartalmaz így, ha nem láttad még a Squid Game-et és szeretnéd megélni minden pillanatát, akkor most ne olvasd tovább ezt a cikket!
A „mikrós kalmárfogó”:
A sorozatban mindig a játékokat vártam a legjobban, melyek számtalan izgalom ígéretét hordozták magukban. Nagy boldogan mondhatom, hogy ez ebben az évadban sem maradt el. Mindhárom visszamaradó kihívás képes volt odaszögezni a képernyő elé azokkal a kiemelkedő fordulatokkal, feszültséggel teli percekkel, melyeket az első két évad során is tapasztaltam.
Habár mindegyik játékban lenyűgöző volt a látványvilág részletessége, a megvalósítás monumentalitása, mégis olyan érzésem volt, mintha elfogytak volna az ötletek, elfogytak volna a kreatív megoldások. Ez az érzés leginkább az utolsó játéknál fogott el, mikor a lezárásnak afféle keretes szerkezeteként, ismét kalmárfogót játszottak a túlélők.
Valahogy nagyobb csattanóra, izgalmasabb percekre számítottam. Olyan érzés volt, ez mintha az első évad receptjét mikrohullámos sütőben melegítettük volna fel, de az újdonság kedvéért más körettel, de ugyanabban a tányérban szolgáltuk volna fel. Aztán a játék lezárásának percei – a testvér szál tetőfoka – is külön sorokat érdemel, melyre a későbbi bekezdésekben térnék ki.
Gi-hun visszavonulása:
Karakterek szempontjából, az első két évadban egyértelműen Seong Gi-hun-nal tudtam igazán azonosulni, ami azonban a harmadik évadban gyökerestől megváltozott. Több esetben is észrevettem, hogy sokkal jobban élvezem a sorozat többi főszereplőjének, mellékszereplőinek történetvezetését és karakterfejlődését, mint Gi-hun-ét. Magával ezzel a ténnyel nem is lenne baj, hiszen nagyon örvendetes dolognak ígérkezik, ha egy produkció sokat foglalkozik a többi szereplő jellemfejlődésével és személyiségépítésével, azonban ebben az esetben ez erősen Gi-hun karakterének elnyomásával valósult meg.
A harmadik évad tökéletesen ábrázolja Gi-hun megtörtségét, reményvesztettségét külső szemszögből, mely már annyira külső szemszöggé alakult, hogy a sorozat elején inkább éreztem mellékszereplőnek a legendás 456-os játékost. Szerencsére a későbbi részek során kicsit javultak a megítéléseim ezzel kapcsolatban, de még mindig sokkal jobban foglalkoztatott a rendszer ellen küzdő Kang No-eul, az Észak-Koreából megszökött katona motivációja, vagy akár a 222-es játékos, aki az életét feláldozva hagyta versenyszámát az újszülött gyermekére.
Sétahajózás a történet peremén
A történet magában két fő szálon mozog. Az egyik maga a játékban résztvevők története a visszatérő, beszivárgó Seong Gi-hun-nal. A másik pedig a nyomozó és a Frontember közti testvéri szál, mely a nyomozó szerencsés túlélésének köszönhetően egy új esélyt kaphatott a második és a befejező évadra.
Számomra az izgalmakat az elsőként említett szál szolgáltatta. Az új játékok, a lázadás utáni állapotok, a karaktermotivációk, az érzelmek mesteri ábrázolása és a feszültség kiválóan finomhangolt fokozása abszolút elvitte a prímet minden egy-egy helyen előforduló negatívum ellenére.
Azonban a testvéri szál életre keltésének értelmét sajnos hiába kerestem, őszintén nem találtam. Bármennyire is érződik, hogy a harmadik évad – már szinte drasztikusan, erőteljesen – igyekszik minden elvarratlan szállal kezdeni valamit, mégis az egyik fő szál egyszerűen értelmét vesztetté, szinte feleslegessé vált a sorozat történetében.
Természetesen a történet egészét a hajós jelenetekkel, a kapitány árulásával kapjuk meg, azonban ennek dacára, a testvéri szálnak semmiféle végkimenetele nem lett. Hiába álltak egymással szemben a főszereplő halálának pillanatában, egyszerűen a Frontember tudomást sem vett testvéréről, aki ezt látva annyiban is hagyta a dolgot. Mintha ő is megunta volna a sok hajókázást, tervezgetést és azt a logikátlanságot, aminek oltárán feláldozták ezt a szálat.
Teljesen random, kiszámítható módon pakolgatták egymás után az eseményeket, különösebb felhívó tényezők nélkül. Mintha a szereplők csak azért jönnének rá lassan-lassan a hajón lévő áruló kilétére, mivel a fülükre súgták, hogy most már lassan végét járja az évad és pörögnek az értékes percek.
Összességében:
Összességében úgy gondolom, hogy az emberek megosztottsága nem véletlen ezzel az évaddal kapcsolatban. Szerintem elképesztően nehéz vállalkozás egy ekkora „hype-nyomás” alatt, egy kasszasikert megélő sorozatot újra megújítani és fejleszteni úgy, hogy a nagy közönség minden igényét kielégítse. Azonban, ettől függetlenül szerintem sikerült venniük az akadályokat.
A Squid Game harmadik évada egyáltalán nem rossz, sőt én kifejezett élvezettel néztem végig minden percét, még azon hajós jeleneteket is, melyeket később teljesen feleslegesnek és lezáratlan szálnak ítéltem.
A történet alakulása, habár izgalmas és figyelemfelkeltő, azonban eléggé kiszámítható is, ami sokszor elvett abból a valóságot feledtető varázsból, amitől igazán megszerettem a tréningruhások szenvedésének világát.
A játékok környezetének monumentalitása, a látványvilág határainak elképesztő feszegetése és művésziessége viszont abszolút kárpótlást kínált, mellyel a mai napig sem tudok betelni.
A feladatok feszültségkeltő aurájukat jól megőrizték a korábbi évadokból, melyek a kötelezőket hozva termelik a szerencsétlenebbek vérét és gyarapítják a túlélők könnyeit, melyek tökéletesen teremtik meg az ismeretlen veszélytől való félelem, a reményvesztettség, a megosztottság veszélyének és veszteségek fájdalmának auráját, mely továbbra is az élet allegorikus megfelelőjeként mutat görbetükröt társadalmunk irányába.
Plessek Marcell
Képek forrása: Unsplash, Pinterest
Szerinted a Squid Game sorozatot valós, megtörtént események ihlették? Ha kíváncsi vagy, hogy ez valóban igaz-e akkor olvasd el a Brothers Home-ról szóló cikkemet is:
