A közelmúlt eseményeinek hatására, reflektorfénybe került egy olyan szabadon élő egysejtű, mely a meleg, édesvízi környezetben fő táplálékát, a baktériumokat fogyasztva éldegél békésen. Azonban, ez az ártalmatlannak tűnő lény, könnyen okozhat rémálmokat annak az embernek, aki összefut vele. Ez az egysejtű a Naegleria fowleri, vagy közismertebb nevén az agyevő amőba.
Egy ártalmatlan amőba:
Az agyevő amőba alapvetően egy teljesen ártalmatlan, nem emberi agyakra vadászó élőlény, mely a meleg, édesvízű tavakon és folyókon kívül megtalálható a talajban, illetve rosszul karbantartott vagy helytelenül klórozott medencékben is.
Az étlapján a bevezetőben említett baktériumok szerepelnek, melyek közül is leginkább a gramm-negatív baktériumok közül szeret szemezgetni, melyek közé a Pseudomonas vagy épp az Escherichia coli is tartozik.
Azonban, egy természetes vízben történő lubickolás, vagy egy elhagyatott medencében való úszkálás, fürdőzés könnyen elintézheti számunkra a randevút az amőbával. Legrosszabb esetben a randi odáig fajulhat, hogy az orrnyílásainkba bekerülő vízben, az amőba eljuthat az agyunkhoz is, mely igen súlyos következményeket von maga után.
Hiába nem vadászik az emberre, azonban a megváltozott környezet miatt az amőba – a szokásos baktériumok híján – a hely specialitását kénytelen felvenni az étlapjára. Az idegszövetek majszolása közben, képes lebontani a szövetek fehérje és zsírszerkezeteit, melynek következtében egyenes utat biztosít a gyors, fájdalmas és súlyos agykárosodás felé.
A halálos véletlen tünetei:
Az amőba lakmározása közben, egy gyors lefolyású, halálos agyvelőgyulladásban képes részesíteni az embert, melynek tünetei igen hamar, 1-12 napon belül kiütköznek.
A betegség általános gyengeséggel, fáradtsággal, erős fejfájással kezdődik, mely igen gyorsan rosszabbodik nyaki merevséggé, zavartsággá. Előfordulhatnak hallucinációk is, illetve fokozott aluszékonyság is tapasztalható ebben a stádiumban. Ha a probléma továbbra is fennmarad, pár napon belül erős görcsök keletkezhetnek, melyek kómában vagy halálban csúcsosodhatnak ki.
Az agyvelőgyulladás túlélőinek száma igen alacsony, hiszen maga a fertőzés igen gyorsan és erőszakosan képes tovaterjedni, ezáltal megnehezíti a megfelelő terápia kialakítását és magát a probléma felismerését, diagnosztizálását. Általában 5-7 napon belül, a szervezet feladja a harcot és a történet tragikus véget ér.
Versenyfutás az idővel:
Mint nagyon sok betegség, fertőzés esetében, itt is kiemelten fontos faktornak számít az idő, mely könnyen megpecsételheti az érintett páciens sorsát. Így az időben elkezdett gyógyszeres terápiával (antibiotikum, miltefosine), illetve a kiegészítő hypotermiás kezelés segítségével, esély van a fertőzés gyógyítására.
Azonban erre az esély sajnos igen kevés, hiszen az előző bekezdésben említettek alapján, a gyorsan és erőszakosan terjedő fertőzés előbb is végezhet a beteggel, minthogy fel lehessen ismerni a tünetek kiváltó okát.
És ha véletlenül benyeltem a vizet?
Maga az amőba, csak úgy képes a véletlen folytán az agyba kerülni, ha az orrnyíláson keresztül kerül be a szervezetbe, így magában a víz benyelése nem jár a fertőződés rizikójával. Ez viszont nem is azt jelenti, hogy tanácsos lenne inni ismeretlen vizekből, hiszen ha az amőba nem is, de számtalan más baktérium, vírus, vagy épp más mikroorganizmus juthat ezúton a testünkbe, melyek különféle betegségeket is okozhatnak.
Mégis mit tegyek ebben az esetben?
Szerencsére azon esetek, mikor az amőba az orron át az agyba jut ritkaságszámba megy. Így nem kell remegő térdkalácsokkal rettegnünk az ismeretlen, természetes vizektől, de azonban az óvatosság sosem árt!
A legjobb, amit tehetünk az pontosan az, hogy megelőzzük az amőbával való találkozást. Mindig legyünk körültekintők azzal kapcsolatban, hogy pontosan hol is szeretnénk megmártózni, különösen a nyári hónapokra való tekintettel, ahol az amőba igen aktívnak számít.
Kerüljük el az ismeretlen, sekély, meleg, édesvízű tavakban, folyókban való búvárkodást, főleg a meleg hónapokban! Megelőzésként, búvárkodáshoz használhatunk orrcsipeszt vagy búvármaszkot az orrnyílásaink védelme érdekében. Viszont fontos kihangsúlyozni, hogy sem az orrcsipesz, sem a búvármaszk nem garantál 100%-os védelmet!
A természetes vizekben való lubickoláson kívül, fordítsunk figyelmet arra, hogy ne a csapvizet használjunk orrmosáshoz. Szakirodalmak szerint, a desztillált víz vagy az előzőleg felforralt, vagy lehűtött vizek alkalmasak erre a célra.
Amitől nagyon sokan tartanak, azok a különféle fürdőkben található medencék, melyekben a helytelen karbantartás és klórozás következményeképp szintén megjelenhet az egysejtű. Így mielőtt nyaralni indulunk, érdemes megbizonyosodni a választott hely megbízhatóságáról, illetve arról, hogy a medencék állapota és vegyszerezése megfelelő.
Plessek Marcell
Képek forrása: ChatGPT
Érdekel pár hasonló érdekesség? Lesd meg ezt a cikket is:
