Sajnos a manapság egyre komolyabb problémának számító emberek közötti gyűlölködés rengeteg olyan téma körül forog, melyek mögött inkább tudatlanság, mintsem megfelelő ismeret áll. Szinte minden nap szembejön velem a közösségi média különböző platformjain egy-egy videó vagy kép határokat nem tisztelő kommentszekcióval, ráadásul sokszor alapos utánajárást igénylő egészségügyi témában. Ennek a cikknek az ihletét is egy ilyen videó adta, éppen ezért szerintem kellően hasznos lehet bárkinek. Lényege, hogy tanuljunk meg bizonyos dolgok háttere között különbséget tenni, mielőtt mást oktalanul megbántva hozzászólunk egy olyan témához, amiről azelőtt se nem hallottunk, se nem olvastunk eleget. A genetikai problémákról általában nem tehet az ember, hiába próbál helyes életvitelt követni. Igaz ez a cukorbetegség esetében is, aminek két típusa pontosan ezen a két tényezőn alapszik: genetika vagy életmód.
Biztosan mindenki hallott már az inzulinról. Ez a hormon a hasnyálmirigy béta sejtjeiben termelődik és onnan közvetlenül a véráramba jut. Legfőbb feladata, hogy a sejtek felületén lévő receptorokhoz kapcsolódva elősegítse a cukor bejutását, majd felhasználását a sejtek belsejében, ami a test energiatermelő folyamataihoz szükséges. Tehát ahhoz, hogy a szervezetünk hasznosítani tudja az étkezések során bevitt cukrot, inzulin kell, különben túlzottan megemelkedik a vércukorszintünk. A cukorbetegségek 1-es és 2-es típusa a hasnyálmirigy béta sejtjeinek inzulintermelése alapján van elkülönítve: ha egyáltalán nincs inzulintermelés, akkor 1-es típusú, ha pedig van, de nem működik megfelelően, akkor 2-es típusú diabéteszről beszélünk.
Az 1-es típusú diabétesz örökletes, genetikai eredetű megbetegedés, amelyben a rosszul működő immunrendszer elpusztítja az inzulintermelő béta sejteket. Így előbb-utóbb teljes inzulinhiány alakul ki, ennek következményeként pedig a cukor nem tud bejutni a sejtekbe, a vércukorszint egyre emelkedik, a sejtek viszont „éheznek”. A szervezet ilyen körülmények között a raktárokhoz nyúl, a zsírokból és a fehérjékből nyer energiát. Ez a magyarázata annak, hogy a kezeletlen 1-es típusú cukorbetegek viszonylag jó étvágy ellenére is fogynak. Számukra az élethosszig tartó külső inzulinadagolás nyújt csak megoldást, amire ma már szerencsére egyre modernebb eszközök állnak rendelkezésre.
A 2-es típusú cukorbetegség lassan, évek alatt alakul ki, és összefügg a napjainkat jellemző mozgásszegény életmóddal, egészségtelen táplálkozással, elhízással. Az egészségtelen ételek elfogyasztásával sok gyorsan felszívódó szénhidrát kerül a szervezetbe, aminek lebontására gyorsan meg is kezdődik az inzulintermelés. A mozgásszegény életmódból adódóan azonban az izmoknak nem lesz szüksége energiára, így cukorra sem, ezért az a vérben marad, aminek következménye a megemelkedett vércukorszint. Egy idő után a sejtek, amik átengednék a cukrot a vérből az izmokba ellustulnak, mert tudják, hogy úgysem kerül majd ott felhasználásra, ezért csökken az inzulinérzékenységük, és a sejtek ezután már nem fognak jól reagálni az inzulinra. A 2-es típusú cukorbetegek 80–90% százaléka túlsúlyos vagy kövér, az egész világon népbetegségnek számít, hazánkban kb. egymillió ember érintett. Ennek ellenére azonban sok esetben jól kezelhető betegség, ami szigorú életmódváltást követel.
A cikk bevezető részére visszakanyarodva tehát az egész ismertető célja az lenne, hogy mielőtt egy a betegségének előidézéséről nem tehető embert a helyes életmóddal kapcsolatban okítunk, először legalább olvassunk utána a betegség hátterének. Sajnos rengeteg olyan rossz genetikai hajlam van, amit az életmódunk nem tud befolyásolni, bármennyire is teszünk érte. Azonban, ha van lehetőségünk a megelőzésre, mindig törekedjünk rá, hiszen sokkal egyszerűbb, mint a már kialakult problémát kezelni. Gondoljunk csak arra, genetikájából adódóan nem mindenki olyan szerencsés, hogy ezt a lehetőséget neki is tálcán kínálta fel az élet.
Dervalics Panna
Ha olvasnál még a témában, ajánlom ezt a cikket:
