Szinte teljesen biztos vagyok abban, hogy mindenki, aki korunkbeli, hallott már a PTSD-ről valamilyen formában – sok ember ismerősei közül van olyan, aki ebben szenved, mások magukon tapasztalják a tüneteket, de az is lehet, hogy csak valaki „vicceskedő” kommentjéből hallunk erről a kórképről először – például egy „Jaj, ettől előjött a PTSD-m!” hangzatú, ártatlannak tűnő megjegyzés okán. Attól függetlenül, hogy (szerencsére) egyre több ember szakemberhez fordul a panaszaival és sikeres diagnosztizálás után megkezdi a terápiás kezelést, még rengetegen vannak, akik nem tudják, hogy pontosan mit is takar ez a rövidítés – ezeknek az embereknek szánom ezt a cikkemet.
A poszttraumás stressz szindróma, vagyis a PTSD, egy olyan mentális állapot, amelynek kialakulásáért egy traumatikus esemény/megrázkódtatás átélése vagy végig nézése felelős. A betegség kialakulásának kockázatát az csak még tovább növeli, ha a stresszhatás alatt az illető alapból is nehéz életszakaszban van. Bár a legtöbb ember, aki valamilyen lelkileg megterhelő eseményt él át, tapasztalja a kórkép tüneteit, azok általában 1 hónapon belül elmúlnak (a megfelelő eszközök segítségével). Amennyiben a tünetek több hónapon/éven át keserítik meg a páciens életét oly módon, hogy az a mindennapi tevékenységeit korlátozza, akkor PTSD-ről beszélhetünk.
Természetesen a kórkép tünetei egyénenként nagyon eltérők lehetnek, sőt, a tünetek csoportosítására is több lehetséges verzió létezik, a fő ismertetőjegyeket legtöbbször 4 csoportba osztják: intruzív emlékek, elkerülési módszerek, negatív változások a gondolkodásban és a hangulatban, illetve változások a fizikai és emocionális reakciókban.
Az intruzív emlékek, mint ahogy maga a kifejezés is mutatja, olyan tolakodó gondolatok, amelyek miatt a páciens szinte újra átéli a stresszhatást. Ide tartozik minden olyan gondolat, amely „hívás nélkül” csak előtör az eseményről, minden nem kívánt visszaemlékezés (vagy flashback), minden olyan álom, ahol az esemény történéseit újraéli a beteg, valamint minden olyan emocionális vagy fizikai válaszreakció, amelyet valami olyan tárgy/esemény vált ki, ami a traumára emlékezteti a pácienst. Az elkerülési módszerek kategóriájába tartozik az, ha valaki szándékosan próbálja kizárni az eseménnyel kapcsolatos gondolatait, esetleg azt, hogy beszélnie kelljen a traumáról, valamint az is, ha a páciens direkt kerüli azokat a helyeket/embereket, akik a stresszhatásra emlékeztetik. A gondolkodás és a hangulat negatív változásai sok módon bemutatkozhatnak: ide sorolunk többek között minden önbántó gondolatot, a régen szívesen végzett tevékenységek felé mutatott közömbösséget, a pozitív gondolatok korlátolt kifejezését, a közeli kapcsolatok nehézkes fenntartását, sőt, a memóriaproblémákat is (amelyek miatt sokszor nehéz lehet visszaemlékezni a traumára). A fizikai és emocionális reakciók változásának csoportjába tartozik, ha az egyén az esemény után nagyon könnyen megijed, esetleg állandó készenlétben áll, hátha megint megtörténik vele az esemény, ha nehezen tud aludni/koncentrálni, ha rá addig nem jellemző agresszív viselkedést mutat, de az is, ha megmagyarázhatatlanul nagy bűntudatot vagy szégyent érez az esemény után. 6 évnél fiatalabb gyermekekre jellemző tünet még, hogy játék közben a megrázó esemény részleteit játssza újra, illetve az olyan rémisztő álmok, amelyek lehetséges, hogy nem tartalmazzák a trauma eseményeit, mégis azzal asszociálja őket a gyermek.
Bár abban szerintem mind egyetérthetünk, hogy a kórkép gyötrelmesen hangzik, szerencsére pszichológiai módszerekkel a kezelés nagyon célravezető. A kezelés egyik első lépése általában az emlékezés, amelynek segítségével a páciens fel tudja oldani a magában lévő gátakat és az önvádat. Mint a legtöbb kórképre, erre is igaz, hogy minél korábban jön a segítség, annál biztosabb a gyógyulás, így ha észleljük magunkon/szeretteinken az előbb felsorolt tüneteket egy megrázó esemény után, ne habozzunk segítséget kérni egy szakembertől!
Varga Roxána
Képek forrása: Unsplash
[i] Ha szívesen olvasgatnál még pszichológiai témában, katt a linkre: https://infozio.1367.hu/2022/01/18/ocd-a-tokeletesseg-kenyszere/
