A manuálterápiáról először az egyetem hallottam, egy tantárgy keretein belül. Már az első órán felkeltette az érdeklődésemet, hiszen az általam ismert csontkováccsal ellenben, ebben a terápiában alig látható mozdulatokkal dolgoznak a szakemberek. A manuálterápia fogalma a latin manus=kéz szóból származik, kézzel végzett kezelést jelent. Akik gyógytornászt kerestek, talán sokszor találkoztak már ezzel a kifejezéssel is. De vajon miért olyan hasznos ez a kezelés, és mit tudunk vele pontosan elérni?
A manuálterápia története évezredekre nyúlik vissza, és a gyógyító tulajdonságait már az ókorban is ismerték. Az antik Görögországban és Rómában is alkalmazták a különböző kézi kezeléseket, mint a masszázs és a manipuláció. Az orvostudomány fejlődésével a manuálterápia külön tudományággá vált, mely átveszi a modern fizioterápia elveit és módszereit.
A manuálterápia alapvetően a fizikoterápia egyik ága, és célja a támasztó- és mozgatórendszer fájdalmainak, akut és krónikus elváltozásainak, degenerációinak kezelése, következményeinek és tüneteinek enyhítése. Kezelés során a kezelő ellazítja a görcsös izmokat és feloldja a beszűkült testrészeket. Habár a páciensnek a kezelés sokszor masszázsnak tűnhet, a manuálterápia több technikai megoldással dolgozik. Ilyen lesz például a mobilizálás, a manipuláció, a nyújtás és a különböző pihentető gyógyító masszázsok, amelyek segítik a vérkeringést és a relaxációt. A mobilizáció alapvetően egy lassú és kontrollált mozgás, amellyel növelhető a beszűkült ízület mozgásterjedelme. A nyújtás az izmokban lévő feszültség feloldására irányul. Holisztikus megközelítése révén figyelembe veszi a páciens életmódját, stresszfaktorait és a pszichés állapotát is. Ezért sok esetben, a manipuláción kívül, az életmódbeli tanácsok is kulcsszerepet játszanak a kezelésben. A terapeuták javasolhatnak gyakorlatokat, nyújtásokat a pácienseknek a gyógyulás elősegítése érdekében.
Manuálterápiát több mozgásszervi problémára is javasolt végezni, így kifejezetten hatékony lehet például nyaki-, háti- és derékfájdalomra, befagyott vállra, mozgáskorlátozottságokra, váll-, könyök-, kézpanaszokra, teniszkönyökre, mozgásszervi eredetű fejfájásra és szédülésre, porckorongrendellenességekre, valamint gerincferdülésre. Használata elősegíti a gyógyulást, így alkalmazzák a gyógytorna mellett terápiaként. Hatásosságáért előszeretettel használják a sportrehabilitációban is, a gyorsabb gyógyulásért.
Magát a terápiát egy alapos állapotfelmérés előz meg, ahol a terapeuta megtekinti a beteg mozgásait, a fizikai elváltozásokat, kikérdezi a tüneteket és ízületi vizsgálatot végez. A mozgás felmérése során figyelembe kell venni képalkotó vizsgálati (Rtg, MRI, CT) eredményeket. Ezek után következik a célzott terápia, ahol speciális mobilizációs technikákat alkalmaz a kezelő az ízület mozgástartományának normalizálására. Végül a beteg megtanul pár otthon végezhető gyakorlatot.
Természetesen nem minden esetben alkalmazható ez a kezelés sem, így itt is vannak kizáró okok. Nem javasolt például csontrendszeri megbetegedések (mint például csontritkulás, daganat vagy gyulladások) és kötőszöveti megbetegedések esetén. Ezen kívül nem javasolt krónikus szervi betegségek, friss traumás sérülés vagy műtéti kezelés után.
Összeségében a manuálterápia révén egy jól működő és fájdalommentes mozgásszervi rendszert érhetünk el, ami jótékony hatással van az egész szervezetünk működésére. A manuálterapeuta azonosítja és elemzi a kialakult funkciózavarokat, majd különféle technikák alkalmazásával csökkenti a fájdalmat és fokozza a mozgást. Ennek eredményeként az érintett területen nő az ízületi mozgástartomány és csökken az izommerevség. Tökéletes terápia a gyógyuláshoz!
Kaitz Réka
Amennyiben érdekesnek találtad a cikkem, ajánlom a figyelmedbe ezt is:
