A modern társadalom legrettegettebb megbetegedései közül talán a daganatos panaszok keltik a legnagyobb riadalmat. Ez korántsem alaptalan, hiszen a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2020-as adatlapján a második leggyakoribb halálokként vannak feltüntetve, lemaradva a kardiovaszkuláris megbetegedések mögött. Azonban pontosan micsodák a daganatok? Erre keressük a választ.
Miért is veszélyes ez?
A szervezet működése dinamikus egyensúlyban zajlik, mely harmóniát teremt a belső és a külső környezettel egyaránt. Így az összehangolt működés, a szervezet legalapvetőbb feladatainak ellátásához elengedhetetlennek, sokszor létszükségletnek bizonyul. Az egyensúly kicsiny megbomlása következtében a külső és belső környezet harmóniájának egyensúlya megszakad, és a következmények sokszor beláthatatlanok. Az illető személy számára a makroszkópos, felfedezhető tünetek vészjelzésképpen, az utolsó pillanatokban bukkannak fel. Mondhatni a daganat megelőzés egy vesszőfutás az idővel.
Mik is a daganatok?
Neoplasiák, köznapi néven a daganatok vagy tumorok alatt, valamilyen sejt vagy szövet abnormális túlszaporodását, elburjánzását, kontrollálatlan növekedését értjük, melynek következményei életet veszélyeztetők lehetnek. A kialakult tumor típusokat jellemzően benignusként, azaz jóindulatúként és malignusként, vagyis rosszindulatúként jellemzik.
A születés bölcsője:
Kialakulásuk megértéséhez kiindulhatunk az elnevezésükből. A neoplasia szó, a latin „neo” – azaz új és a „plasia” – azaz képződés szavak összetétele. Ebből, illetve a bevezetőben említett információk alapján könnyen kitalálható, hogy a fő probléma egy sejt vagy egy szövettípus kóros szaporodása lesz, mely többféle külső, illetve belső tényezők miatt is kialakulhat. Ilyen esetekben a fejlődő sejtekben, szövetekben felborul a fejlődést serkető és fékező mechanizmusok egyensúlya, ami miatt az osztódás és a növekedés ijesztő mértékben is elfajulhat. Először tumorokat, majd később más helyszínre szóródva áttéteket képezhetnek, amik még tovább ronthatják a beteg esélyeit a túlélésben.
Természetesen a DNS mutációk igen gyakoriak egy ilyen bonyolult és összetett rendszerben, mint a szervezet, így nem is minden mutáció jelenti feltétlen egy sejt vagy szövet esetleges „elrákosodását”. A daganatos betegségekhez vezető génhibák tekintetében kulcsfontosságú, hogy a sok hiba egymásra halmozódva abnormális, kóros mértéket öltsön.
A rosszindulatú sejtviselkedés kialakulásához a kettős találat elmélet beigazolódására van szükség. Ilyen esetben az első a hiba, a genetikai állományban a hibák kijavításáért felelős funkciót gátolja meg feladatában, így kvázi folyamatosan hibát hibára halmozhat a sejt.
Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a daganatképződés a sejtek szintjén végbemenő, mikroevolúciós folyamat, melyben a daganatos sejtek kóros szaporodási előnye a szervezet kárát okozza.
Benignus vs Malignus:
A jóindulatú és rosszindulatú besorolás mellett ismeretes még két besorolási csoport, mely alapján osztályozhatjuk a neoplazmákat. Az egyik az „in situ neoplazmák” csoportja, melyben a sejtek kóros elváltozása rosszindulatú genetikai problémákra utal, azonban a daganat viselkedése még nem agresszív, és nem is terjed tova, hanem egyhelyben marad. A fennmaradó utolsó csoportba a bizonytalan, avagy ismeretlen viselkedésű daganatokat sorolják.
A jóindulatú és rosszindulatú daganatok közötti fő különbsége a terjedésben és az őket borító kötőszövetes tokban rejlik. Még a benignusok tumorjait kötőszövetes tok borítja, addig a malignus tumorok felszínét semmiféle tok nem fedi, így lehetőséget kapnak arra, hogy metastasisokat (áttéteket) képezve a környezetükbe tovaterjedjenek. Ellentétben a jóindulatú daganatok, áttétet nem adva, respektálják a szöveti határokat, azaz egyhelyben maradnak.
A malignus daganatok metastasisai igen veszélyesek, hisz hematogén úton, illetve a nyirokrendszer és a savós hártyák segítségével képesek a kiindulási szervtől messzire is szétszóródni. Jól igazolja kiszámíthatatlanságukat az is, hogy jellemző rájuk a sejtek sokfélesége, azaz kevésébe hasonlítanak arra a szövetre, amiből kiindultak, ezzel megnehezítve a diagnosztizálás folyamatát.
Megkülönböztethetők képződési helyük szerint is, mely alapján nevezhetők karcinómának, avagy szarkómának is. Különbség közöttük csupán annyi, hogy ameddig a karcinómák a hámszövetből fejlődnek ki, addig a szarkómák a lágyrészekből indulva kezdenek neki a kóros sejt proliferációnak.
A jóindulatú daganatokat sem érdemes alábecsülni, mivel igazán veszélyesek lehetnek malignus társaikhoz hasonlóan, ha létfontosságú szerveket nyomnak, vagy épp hormonokat termelnek. Ilyen esetekben jellemzően sebészi úton kerülnek ezek az elváltozások eltávolításra, melyeknek kiújulási esélye általában igen kicsi, a malignus daganatokhoz képest.
Rizikófaktorok:
Hajlamosító tényezőkkel kapcsolatban számos külső, illetve belső tényezőt is érdemes számba vennünk, melyek fokozzák a daganatos betegségek előfordulását. Az egészségtelen életvitel, a fizikai inaktivitás, az elhízás, a káros élvezeti szerek mértéktelen használata, fogyasztása nagy mértékben növeli a rákbetegség kockázatát. További hajlamosító ok lehet még a fokozott sugárterhelés mellett, egyes kémiai vegyszerekkel, fertőző betegségekkel való érintkezés is.
Fertőzéseket a baktériumok és az élősködő férgek mellett vírusok is okozhatják, melyek közül kifejezetten veszélyesnek számítanak a humán papillomavírusok (HPV), Az Epstein-Barr vírus (EBV) és egyes hepatitis vírusok.
Az esetek kisebb százalékában szerepet játszhatnak a daganatok kialakulásában az örökletes tényezők. Szüleinktől olyan örökletes mutációk maradhatnak ránk, melyek nagyban hajlamosíthatnak daganatok képződésére. Azonban, ez inkább csak a hajlamot adhatja. A kialakuláshoz szükség van még a külső környezeti tényezők hatásaira, vagy esetleges spontán mutációkra is. Így, egészségmegőrzés szempontjából javasolt a szűrővizsgálatokon, illetve genetikai tanácsadáson való részvétel.
Konklúzió:
Daganatos betegségek miatti félelem korántsem alaptalan, hiszen a leggyakoribb halálokok között az előkelő második helyen szerepelnek. A fő probléma a sejtszintű hibák kóros mértékű felhalmozódása, mely tumorok, majd később áttétek képződéséhez is vezethet, melyek jelentősen csökkenti a túlélési esélyeket.
Daganatok típusai közül 4 darabot különítünk el, melyek a jóindulatú, a rosszindulatú, az in situ és a bizonytalan viselkedésű daganatok lesznek. Fontos különbséget a malignus és a benignus között tehetünk, mely az áttétekben és a határok respektálásában rejlik.
Fő kockázati tényezők közé tartozhatnak a vírusok, baktériumok, élősködők által okozott fertőzések, melyek mellett az egészségtelen életmód, az örökletes hajlam és a külső környezeti tényezők hatásai is fokozhatják a daganatok kialakulásának esélyeit.
Plessek Marcell
Képek forrása: Pexels
Ha szeretnél hasonló cikkeket olvasni lesd meg ezt is:
