Pennsylvania állam egyik legkülönösebb és legmegdöbbentőbb helye Centralia, az egykoron virágzó amerikai kisváros, amely mára már szinte teljesen elnéptelenedett.
A település az 1800-as évek elején alakult ki, amikor felfedezték a térségben található gazdag szénlelőhelyeket. A város gyors növekedésnek indult, s hamarosan a szénbányászat egyik fontos központjává vált az Egyesült Államokban. A 19. század végére Centralia lakossága több mint kétezer főre duzzadt, és a város gazdasága virágzott, hála a bányászat által generált bevételeknek. A városban iskolák, templomok, üzletek és közösségi központok épültek.
1962-ben azonban Centralia városvezetése úgy döntött, hogy megtisztítja a szeméttelepet a felszaporodott hulladéktól, azaz elégetik. A probléma viszont abban gyökerezett, hogy a szeméttelep egy régi, használaton kívüli bánya bejárata közelében volt, s amikor a szemét lángra kapott, a tűz rövidesen átterjedt a felszín alatt húzódó szénrétegekre. Bár a tüzet próbálták eloltani, de az hamar megfékezhetetlenné vált, s elért a bánya mélyben húzódó járataira is.
A város hosszú ideig dacolt a tűzzel, probléma egyik fő oka az volt, hogy a szén rendkívül magas égési hőmérsékletet ér el, s ha egyszer begyullad, szinte lehetetlen megállítani. A Centralia alatt húzódó szénrétegek a felszíni tüzek miatt kaptak lángra, és a tűz fokozatosan tovább terjedt a bányajáratokban. A hatóságok számos módszert kipróbáltak a tűz megfékezésére: vízzel való elárasztás, különféle vegyi anyagok alkalmazása, sőt még a föld megbontásával próbálták megszakítani a tűz útját. Azonban mindezek a kísérletek kudarcot vallottak, mivel a szén tovább égett a felszín alatt, és a tűz folyamatosan újabb és újabb járatokat ért el, miközben az addig idilli kisváros egyre élhetetlenebbé vált. A lakosok eleinte csupán a furcsa szagokra és a földön keletkező repedésekből felszálló füstre lettek figyelmesek.
A helyzet azonban a hetvenes évek végére drasztikussá vált. A várost mérgező gázok lepték el, a talaj kiszámíthatatlanná vált, utak, s házak rongálódtak meg végzetesen a mélyben dúló tűzvész okozta földmozgások miatt. 1981. február 14-én egy 12 éves kisfiú alatt nyílt meg a föld, a házuk mögötti kertjükben, s egy kráterbe zuhant, melyből forró gázok törtek fel. A fiúnak elképesztő szerencséje volt, mivel unokatestvére is jelen volt a kráter felbukkanásakor, s még az előtt ki tudta húzni a gyermeket a forró gázok közül, mielőtt belefulladt volna.
Huszonegy évvel a tűzvész kezdete után, 1983-ban ismerte el az Egyesült Államok kormánya, hogy a helyzet tarthatatlan, s ekkor kezdték meg a lakosság teljes evakuálását.
A lakosság házait az állam felvásárolta, s igyekeztek mindenkit kártalanítani, viszont voltak, akik nem tudtak elszakadni szeretet otthonaiktól. A város a ‘60-as években több, mint ezer lakossal rendelkezett, mára alig maradtak néhányan, ők is külön engedélyt kaptak, amikor megtagadták az otthonaikból való kiköltözést, de új lakosok nem telepedhetnek le, hiszen a város több, mint hatvan év elteltével is, a mai napig ég.
Napjainkban Centralia gyakorlatilag egy szellemváros, ahol a régi utcák nagy részét már visszafoglalta a természet. A városban található utak egy része még mindig járható, de sok helyen láthatók az egykori tűzvész nyomai: megroggyant épületek maradványai, omladozó falak, és a földből továbbra is felszálló füst. A tűzvész miatt a város alatt még mindig ég a szénréteg, és a tudósok becslései szerint akár több száz évig is eltarthat, mire teljesen kiég.
Szücs Réka
Olvasd el ezt is!
