Blog

Szivárvány babák – A reményteli új kis életek

0
1-Szivarvanybaba

Egyre több oldalon, fórumon, Facebook csoportban szembe találkozhatunk a „Rainbow baby” kifejezéssel. De vajon kik is azok a szivárványbabák?

Szivárványbabáknak hívjuk azokat az egészséges csecsemőket, akik egy vetélés, halvaszületés vagy kisbaba elvesztése utáni gyermekként jönnek a világra. Az elnevezés mögött egy nagyon megható gondolat áll: az egészséges újszülött érkezése olyan, mint a szivárvány előbukkanása az égbolton a vihar után, amit az elvesztés és a gyász okozott.

A csecsemőhalandóságot a régi világban, bármennyire is szörnyen hangzik az élet velejárójaként kezelték, ahogy erre a régi magyar mondás is utal: „Isten adja, Isten elveszi.” Ma, amikor az élet minden területén egyre inkább előtérbe kerül saját véleményünk és érzéseink felvállalása, az őszinteség, a kendőzetlen, csupasz igazság leleplezése a vetélés témaköre még mindig tabu. Pedig sajnos sok nő él körülöttünk a világon, akik valamilyen okból kifolyólag spontán elvetélnek, arra kényszerülnek, hogy elvetessék beteg magzatukat, már holtan kell a világra hozniuk gyermeküket vagy csecsemőjük nem sokkal születése után meghal.

Az ilyen édesanyáknak és pároknak komoly, nehéz érzelmi mélységeket kell végig járniuk ahhoz, hogy később újra belevágjanak a gyermekvállalásba. A szülővé válás folyamata egyébként is megszámlálhatatlan aggodalmat és kételyt hordoz magában, ami csak hatványozódik a veszteség utáni újabb várandósságkor.

Egyre többen vannak azok, akik saját platformjaikon bátorkodnak megosztani történetüket, ezzel is támogatva hasonló helyzetben lévő nőtársaikat, éreztetve velük, hogy nincsenek egyedül.

Egyik úttörő a témában Healther Spohr, hatalmas népszerűségnek örvendő The Spohrs Are Multiplying blogja. Az erre a felületre való írást 2007 júniusában kezdte, amikor családja és barátai számára szeretett volna tájékoztatást adni koraszülött kislányáról, Madelineról. Részletesen beszámolt az újszülött intenzíven töltött 68 napról, majd a hazatérést követő boldogabb időszakról is. A család sajnos végül elveszítette a kislányt. Azonban a gyász időszakában sem némult el, aktuális lelki állapotát a továbbiakban is megosztotta a világgal. Azóta 2 szivárványbabának is büszke anyukája. Anabel Madeline halála után született kisfia James születését pedig egy vetélés előzte meg. A Huffington Postnak néhány éve megjelent egy cikke a témával kapcsolatban ahol sok szempontból megközelítve mesél az új élet születését kísérő érzelmi hullámvasútról. Az ujjongás és a bűntudat bonyolult keveréke ez. Az ember érez egy természetes izgatottságot az érkező új kis élet miatt, miközben felhőtlen boldogságát beárnyékolja, hogy tisztelettel legyen az iránt, aki már nincs. Heather úgy fogalmaz: „Ez egy kötéltánc, ami az egész hátra lévő életben tart. De könnyebb lesz.”

Ez egy olyan rendkívüli, traumatikus esemény az ember életében, ami után nem szégyen rosszul lenni, segítséget elfogadni és segítséget kérni, ha úgy érezzük, szükség van rá.

Ő például azt is leírja, hogy a történtek után csak akkor tudott elaludni, ha megkért valakit, hogy amíg ő pihen, üljön ébren a babával, és egy pillanatra se vegye le róla a tekintetét, nehogy valami baj történjen.

Jelenleg olyan világban élünk, ahol amellett, hogy saját kételyeinkkel és szorongásainkkal kell megküzdenünk nap mint nap, könnyen a hatalmába keríthet minket a megfelelni akarás más emberek elvárásainak, véleményének is. Ha felröppen a hír, hogy új baba érkezik a családba, az emberek elkönyvelik, hogy az anyuka már jól van, és nem értik, hogy lehet még mindig olykor szomorú. De nem ritka a „szörnyű ember vagy, amiért mered folytatni az életed” jelenség sem, vagy amikor azt mondják, hogy pótolni próbálod, aki már nincs. Heather erre csak annyit mond: „Ezek az emberek soha nem fogják megérteni. Hát nem szerencsések? Ne törődj velük!”

Egy rövid kis üzenet a szivárvány babák szüleihez: „Minden nap egy kicsit jobban fogod szeretni a babáidat- mindannyiukat-, amíg egy nap ez a szeretet felül nem kerekedik a fájdalmon.” A legfontosabb, de talán egyben a legnehezebb dolog is, hogy az ember ne csak másokkal, de saját magával szemben is legyen türelmes, megértő és elfogadó. Engedjen teret a rossz gondolatoknak is, élje meg a fájdalmát, majd, amikor eljön az ideje, merje átadni magát újra a boldogság meleg, simogató érzésének is bűntudat nélkül.

Mert minden egyes új kis élet érkezése épp olyan csodálatos, ragyogó és reménykeltő, mint a szivárvány.

Szabó Johanna

[1]


[1]A következő írás is érdekes lehet számodra:

Talán ezek is érdekelhetnek …