Az interneten manapság egyre több videó és kép kering valósághű szilikon babákról, melyek árai a pár tízezertől milliós értékekig kúsznak fel. De mi a létjogosultságuk ezeknek a túlárazott játék babáknak? Vizsgáljuk meg a reborn babákat közelebbről!
Biztos vagyok abban, hogy az olvasóink közül sokan találkozhattak már népszerű videómegosztó oldalakon valódinak tűnő csecsemőkkel, amik műviségéről már csak az után szereztünk tudomást, hogy az alkotó lecsatolta a fejét, vagy más végtagját cserélte ki művének. Bizarr és sokkoló látvány. Más elvetemült tartalomgyártók pedig a megdöbbentően valósághű bábuikat különböző, valódi gyermeknek végzetes manővereknek vetették alá, repítették akár több méter magasba vagy ejtették le hasonló mélységekbe, kisebb szívritmuszavart okozva a gyanútlan nézőnek.
Szemben a nézettségvadász videókkal, ezeknek a babáknak valóban piaca van, s csak nagyon elhanyagolható mértékben veszik meg a luxus minőségű rebornokat gyermekeknek játék gyanánt. A reborn bébik gyűjtőknek, felnőtteknek, többnyire nőknek készült, méregdrága termékek. De mi sarkall egy felnőtt embert arra, hogy egy kisebb vagyont költsön egy csecsemő replikára?
Ezen a ponton szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét arra, hogy a reborn babák forgalmazásáról rendkívül megoszlanak a vélemények, sokakban morális kérdéseket vet fel létezésük. A cikkem kizárólag informatív jellegű, mindenki döntse el maga, miképp vélekedik a megszólalásig emberinek tűnő, szilikon alkotásokról.
A vevőkör két felé oszlik, az első táborba azon nők, férfiak tartoznak, akik nem szeretnének gyermeket vállalni, ellenben nem kívánnak lemondani a babázás élményéről. Ők az élettelen játékbabát valódiként gondozzák, öltöztetik, játszanak velük. Egyes alkotók képesek utánozni a valódi bőr melegségét, tapintását, sőt olyan illatanyagokkal vonják be a bábut, amitől az rendelkezik a jellegzetes kisbaba illattal. Tulajdonképpen a “valódiságának” csak a megrendelő képzelete és az anyagi ráfordítása szab határt. Egyes babák tudnak lélegezni, tapintható szívverésük van, képesek lehetnek sírni és gügyögni is.
Az említett vevőkör második fele szorosan egybevág azzal a névvel, amin a szilikon gyerekek futnak. A reborn baby / reborn doll újjászületés nevét azért kapta, mert gyermekeiket elvesztett szülőknek képesek elkészíteni néhai gyermekük szinte tökéletes másolatát.
A készítők szándéka ezen a ponton megkérdőjelezhető, hiszen, ha a szülők igényt tartanak rá, s ha az eredeti mű babát öregíteni nem is képesek, de újabb és újabb idősödő példányokkal mesterségesen modellezhetik megboldogult gyermekük növekedését is. Természetesen súlyos összegeket megfizetve példányonként.
A szubjektív véleménynyilvánítást megkerülni igyekezve kívánok még pár szót hozzáfűzni a témához, a vásárlások lelki hátterével foglalkozva.
Egy gyermek elvesztése a legnagyobb fájdalom, amit a szülők megélhetnek. Az anya szíve darabokra hasad, önbizalma elporlik, szégyent érez, és sok esetben önmagát hibáztatja. A halál hírét közölni a hozzátartozókkal, barátokkal a gyermek életkorától függetlenül is elképesztően nehéz. Megannyi izgatott rokon, megannyi kérdéssel a baba érkezéséről, neméről. A baba, aki tegnap még benned fejlődött, s a nevén dolgoztatok projektszerűen, a baba, akinek a szobájában, habár még bútorok sincsenek, de már pontosan tudjátok, hogy fog kinézni, a baba, akinek már a keresztszüleit is kiválasztottátok – a baba másnap nem mutat szívhangot.
A gyászterapeuták szinte egyöntetű véleménye az, hogy a reborn babák megvásárlása megszakítja a gyászfeldolgozást, s a szilikon csecsemő hazavitelével a szülők tagadásba száműzik magukat. Szintetikus anyagokkal etetni, ringatni az elhunyt gyermek képmását, a megálmodott nevével illetni a műanyag klónt, s tettetni a veszteség meg nem történttét káros és lélekpusztító.
Szücs Réka
[i] Ha érdekesnek találtad a cikket, pillants rá erre is: https://infozio.1367.hu/2022/12/28/kifejuseg/
