Blog

Élőlánc a Tanárokért

0
1-elolanc

Hűvös reggelre ébreszt az óra ötkor. Óriási tanakodás veszi kezdetét. Mikor induljak futni, hogy minden kötelező beleférjen a napba. 7 órakor elindulok. Hirtelen, mintha Olaszországban lennék, folyamatosan dudálnak. Nem értem, hova ez a nagy sietség.

Kiérek az alkotmány utcába és különböző feliratú táblákkal a kesztyűs kezükben alkotnak végeláthatatlan láncot az emberek. Nem csak a kartonlapokon szereplő sorok, de a személyek felhozatala is rendkívül színes. Az általános iskolástól, a babakocsis anyukán át egészen a nagyszülőkig láthatunk változást akaró személyeket.

„Dudálj a Tanárokért”. Megkaptam a választ, ezért olyan „ideges” mindenki ma reggel. Nem sietnek és valójában nem is idegesek, csak kiállnak valamiért, vagy inkább valakikért.

A feliratokból nem sokat látok, annyira könnyes a szemem. Jönnek-mennek a gondolatok, eszembe jut sok-sok emlék. Az általános iskolai testnevelőtanárom, aki életem első szerelmével hozott össze, az atlétikával. A gimnáziumban lévő tanáraim, akik emberséget mutattak csupán annyival, hogy megkérdezték „Hogy vagytok ma?”. A külön tanárom, aki a biológián kívül fanatizmust is tanított, és valamelyest a mai napig segít abban, hogy ne felejtsem el a nehezebb pillanatokban sem, hogy igenis szeretem azt, amit tanulok. A barátnőm és a csapattársam, akik a jövő tanárai. Ők azok, akikkel kapcsolatban, ha megtudjuk, hogy milyen pályát választottak, az jut először eszünkbe, hogy mégis miért hoztak ilyen „buta” döntést. Vajon nem látják milyen a fizetés, milyenek az oktatási körülmények, mennyire nehéz a gyerekekkel és persze a szülőkkel? De látják! Mégis arra szánták magukat, hogy 6 évet üljenek az egyetemen hétfőtől péntekig azért, hogy a Te és az Én gyerekemnek ne csak a tananyagot, hanem annál valami sokkal többet, emberséget tanítsanak, netalán utat mutassanak.

Nem utolsó sorban (sokkal inkább elsőként, de mégis milyen lenne vele kezdeni), eszembe jut anyukám, akinek hála másodkézből én is megtapasztaltam valamelyest a pedagógus lét előnyeit, hátrányait. Aki 35 éve dolgozik a szakmájában, és a mai napig látom rajta a lelkesedést. Emlékszem, mikor kicsi voltam, szinte nem tudtunk az utcán végigmenni úgy, hogy ne jöjjön oda hozzá mosolyogva egy volt, vagy jelenlegi tanítvány. Az én méretem változott, picit nagyobb lettem, sajnos már kevesebbet sétálunk az utcán együtt, de a tanítványok ugyanúgy jönnek, mosolyognak és mesélnek. Sőt, ma már a különböző social media platformokon is megjelölik, vagy elküldik neki, mikor futóversenyen indulnak, vagy épp Ironman-t nyernek, hogy nélküle nem lennének ott, ahol. Ez engem természetesen óriási büszkeséggel tölt el, és persze el is gondolkodtat, hisz biztosan mindannyian kaptunk legalább egy, ennyire meghatározó pedagógust az életünkbe.

Felérek a TTK pályára, a dudaszó fél 8 környékén egyre csak hangosabb. A könnyeim még mindig potyognak. Már nem atletizálok versenyszerűen, mégis itt résztávozok péntek reggel, mi ez, ha nem igaz szerelem? 8 órához közeledve a dudaszó halkul. Mire végzek az aznapi adaggal, már csak sétáló embereket látok. Mindenki megy a dolgára. A tanár hallgató az egyetemre, a jelen tanára az iskolába, megalapozni a jövő mérnökeinek matematika és a jövő orvosainak biológia tudását.

Tanítani emberséggel, az iskolapadban ülni pedig csak tisztelettel!

Szerb Kata

Pedagógusjog? [i]


[i] https://infozio.1367.hu/2022/10/05/pedagogusjogok-vilagnapja/

Talán ezek is érdekelhetnek …