Egyre csak drágul, a szaga kellemetlen és egészségtelen is. Hova tovább minden egyes dobozán szerepel egy figyelmeztető kép, felirat, miszerint a termék megöl – mégis világszerte közel 1,3 billió ember gyújt rá nap, mint nap. „De mégis miért?” – teszi fel a kérdést minden nem dohányzó, vagy éppen az önelemzés kapujába lépő dohányzó ember. Ahogy sok más destruktív szokásnak, a dohányzás miértje is, többségében a kognitív disszonancia jelensége mögött keresendő.
A Leon Festinger által 1957-ben megalkotott pszichológiai elmélet röviden leegyszerűsítve magába foglal minden olyan helyzetet, amikor egy adott személy hiába rendelkezik racionális ellenérvekkel egy általa folytatott viselkedéssel szemben, azt mégis tovább gyakorolja. S mivel megteszi és tökéletesen tudatában van annak, hogy amit tesz az helytelen, erkölcstelen vagy éppen káros, egy hatalmas súrlódás alakul ki benne saját önképével kapcsolatban, s ezzel egyidőben szorongás lép fel. Erre a szorongásra többféle reakciója is lehet az agynak, de ami biztos, hogy meg kell szűntetni.
A legegyszerűbb és leglogikusabb döntés az ilyen belső vívódások megszüntetésének érdekében az volna, ha emberünk elfogadná a racionális nézeteit és ennek függvényében megváltoztatná a viselkedését – ez az opció azonban roppant ritkán kerül választásra.
Csak, hogy visszatérjünk eredeti témánkhoz – nézzük a dohányzás esetét. Dohányzó és nem dohányzó embereket állítunk egymással szembe, megkérjük őket, hogy soroljanak fel érveket és ellenérveket. A nem dohányzó emberek akár a legfrissebb, akár a legmegbízhatóbb kutatások eredményeit is felmutathatnák ellenérvként, egy dohányzó ember agya inkább fog fals kiskapukat generálni, mintsem belássa, hogy attitűdje az észszerűség birodalmán belül fenntarthatatlan.
Hogy miként? Leértékelheti a kapott információ forrását, kereshet a kapott információval ellentétes véleményeket, megpróbálhat az ellenérvekkel szemben pozitívumokat felhozni, amelyek ellensúlyozzák, vagy akár el is nyomják a hallott negatívumokat, továbbá kereshetnek speciális (és roppant kifogásolható) indokokat annak érdekében, hogy bebizonyítsák miért is nem helytálló az ő egyedi esetükben bármely törvényszerűség.
„Miért is halnék bele? Nagyapám már tíz éves korában is dohányzott, mégis kilencven évet élt tisztességben, egészségben.” – abba meg már bele se menjünk, hogy a papa milyen óvatlan volt még füstszűrőt sem használt, emberünk meg igen, szóval, a genetikából származtatott kockázati hányadosát még tovább enyhíthetné azzal a ténnyel, hogy ő még milyen spéci dupla szénszűrőt használ, ami megkíméli őt az égéssorán keletkezett károsanyagok százaitól, sőt ezreitől…
Végezetül szeretném Popper Péter, pszichológus egy gondolatát megosztani veletek:
„…Nehéz egy dohányos ember helyzete, mert van valami megalázó a dohányzás tiltásában és üldözésében. Nem lehet úgy kezelni egy cigarettázó embert, mint egy alkoholistát vagy mint egy drogost. Persze, lehet tőle infarktust kapni, tüdőrákot – egyik dohányos sem olyan hülye, hogy ezt ne tudná –, de az sokára lesz. Ez egy nagyon fontos kérdés. Mondok egy egész más példát. Szólok egy gyárosnak, hogy ne szennyezze a vizet, mert 40 év múlva nem lesz természetes ivóvíz Európában vagy Magyarországon, és óriási összegekért kell majd előállítani. Ezt ő érti, de ez 40 év múlva lesz. A profit meg most jön… A most mindig erősebb, mint egy jövőbe vetített szorongás.”
Segítség a leszokáshoz:
06 80 200 493, www.leteszemacigit.hu
Szücs Réka
