A feladatok okozta teher, valamint a megfelelési kényszer árnyékában gyakran elforduló mechanizmus és folyamat, hogy az ember hibázik. Azonban a hibalehetőségre adott válaszreakció minden egyén esetén eltérő lehet, ennek oka a személyi egyediség, amely az adott embert formálja. Ezen kívül az sem mindegy, hogy ki felé irányul a kritika, hiszen másokkal sokkal kíméletesebbek olykor elnézőbbek vagyunk, azonban, ha önmagunkról van szó gyakran nem ismerjük a könyörületesség fogalmát.
Ahány ember, annyi féle kritikusság, de egy biztos csoportosíthatjuk a jellege szerint, azaz pozitív építő jellegű egészséges kritika, avagy a túlzó, kényszeresen káros folyamat. Az egészséges forma esetén a hiba ejtését követően egy hibakereső analízis indul az emberi szervezetben, ami belső motiválóerőként ösztönzi az embert, hogy legközelebb körültekintőbben, hibákat elkerülve végezze a munkáját. Az említett csoportba tartozó emberek nem félnek segítséget kérni, hogy megoldhassanak egy élethelyzetet, hiszen mások tapasztalatait meghallgatva építkeznek lépésről-lépésre.
Míg a másik csoport tagjai teljesen negatívan, szinte lealacsonyító jelleggel kezelik magukat, ha elhibáznak valamit. Önmaguk felé elkezdenek undort, megvetést sugározni, amely tovább taszítja őket a selejtesség, a haszontalanság, a céltalanság és az életre történő alkalmatlanság érzése felé. Minél jobban azonosulnak a belső negatív gondolatokkal, annál inkább befolyásolja az élethez való viszonyukat.
Az eltolódott kritikusság gyökerei egészen a gyermekkori szocializációs viszonyokhoz és tapasztalatokhoz nyúlnak vissza. Tehát azon emberek esetén, akik megértő, melegszívű, szeretetteljes és barátságos építő közegben nőttek fel, azok esetén az egészséges önelfogadás és a kritikusság is megfelelő határok között van. Akiknél ezen paraméterek inkább negatív pólus felé húznak, azok jelentős mértékben becsülik magukat alá, irreális követelményeket állítanak maguk elé, valamint elégedetlenségük miatt hatékonyságuk erős csökkenést mutat az évek előrehaladtával. A belső kritikus gondolatok mellé aggodalom is társul, hogy vajon a külvilág mit gondol róluk, milyennek ítéli meg őket. Ezek miatt esélytelennek látják meglelni a nyugalmat a pörgős világ rejtekében.
Amellett, hogy befolyásolja a megítélésünket, még számtalan tartós élettani hatást is okoz az önmagunkkal szembeni elégedetlenség. Fokozódik a szorongás, a stressz, az elveszettség érzése, amely durva depressziós állapotba sodorhatja az embert. Érzelmi labilitás alakulhat ki, ami által teljes mértékben ellehetetlenülnek az emberi kapcsolataik. Teljesen képtelenek lesznek feldolgozni, ha valaki jól bánik velük, mert a jó szavakban is a kritikus támadást látják. A szégyenérzet elhatalmasodása még mélyebb állapotba hajszolja a túlkritikus embert és ez a megjelenő pszichés tüneteket tovább és tovább erősíti.
A témával érdemes kiemelten foglalkozni, mivel minimális pozitív érzelmek megjelenése is jótékony hatással lehet a szervezetre. A folyamat jóirányba fordulásával növekszik a rugalmasság, hatékonyabbá válik az életvezetés, megbízhatóvá válik a munkavégzés és javuló tendenciát mutathat a mentális egészségünk is. A pozitív töltetű érzelmeket önmaguk és a világ felé is fordíthatják, ez azonban függ a fejlődés szakaszától.
Mint ahogy ebből a rövid összefoglalóból is jól látszik érdemes apró lépésekkel dolgozni a túlzott kritikusság állapotán. Hogyan segíthetünk a csökkenteni az önkritikusság folyamatát?
- támogató magatartás felvétele a támadó jellegű gondolatok helyett
- kudarc esetén a megoldáskereső magatartás előtérbe helyezése
- koncentráljunk a kiemelkedő tulajdonságainkra és erősségeinkre
- együttérzés mellett az önegyüttérzés magatartásának rendszeres gyakorlása
- vezessünk probléma lapot/naplót, ahol leírjuk az aktuális körülményeket és a végcélt
- kérjünk bátran segítséget
- nyissunk a támogató környezetünk felé
Remélem hasznosnak találtad a cikkem és a jövőben kíméletesen alkalmazod majd az önkritika számtalan formáját, mert csak is kizárólag a pozitív önkritika visz csak hosszútávon előre, hiszen velünk együtt fejlődik a magatartásunk, megoldóképességünk és a környezethez való viszonyulásunk![i]
[i] Orbán Nikolett
