A közelmúlt immáron megerősített hipotézisei számos eredményt közöltek, az evészavar megjelenési formái, illetve különböző személyiségjegyek összefüggéseinek vonatkozásában. Bizonyított adat, hogy egyes személyiségfaktorok számos betegség kezdetét, lefolyását, kórisméit, akár terápiás eredményességét is befolyásolhatják, mind anorexia, mind bulimia tekintetében.
Prediszpozíciós modell:
A modellben alkalmazott megközelítési szempont szerint a személyiségszerveződés az elsődleges, amely növeli a másodlagosan lehetséges kialakuló evészavar rizikóját. A szemlélet az evészavart és a személyiséget két, egymástól független entitásként sorolja be. Brunch 1973-as kutatásai publikálják a tényt miszerint: az anorexia rendszerint megfelelési kényszerrel és perfekcionizmussal társul, Strober (1991) pedig a magas ártalomkerüléssel és jutalomfüggőséggel hozza összefüggésbe, különösen serdülő korú kliensek esetében.
Következményes/ Complication modell:
A személyiségjegyek és az evészavar itt is külön tényezőként vannak számon tartva, ám ebben az esetben nem a jellembeli elváltozásokat hangsúlyozza ezen szemléletmód. Ellentétben az előző modellel ez a nézőpont az evészavar személyiségre irányul, hatásait forszírozza, amolyan kóros táplálkozásbéli komplikációnak tudja be a jelenséget. Keys 1950-ben figyelte meg először, hogy a hosszútávon éhínségnek kitett emberek olyan kényszeres tüneteket kezdenek produkálni, melyek tartós fennállása jellembéli elváltozásokat von maga után.
Közös etiológiai modell:
Itt a személyiség és táplálkozási zavarok különálló konstruktumokként jelennek meg, melyeknek pusztán etiológiai gyökereik azonosak vélhetőleg. Ez nem más mint a genetikai háttér a tünetek és a zavarok összefüggései között. A modell szerint egy másik közös gócpontra adhat magyarázatot a korai trauma, vagy egyéb krízis, pszichoszociális faktor.
Patoplasztikus modell:
Nem kimondottan ok-okozati összefüggéseket vizsgáló képlet. Sok szempontban hasonlít a Prediszpozíciós modellre, a különbség csupán abban található, hogy a jellemvonások és az evészavaros tünetek szintén különálló elemek, azonban befolyásolják, módosítják egymás hatását. Tökéletes klinikai példa erre a bulimia kezelése diagnosztizált pszichés zavar meglétében (kényszeresség, vagy impulzivitás), mint egy alapjáraton egészséges kliensnél. Lilenfeld szerint, ha egy személyiségjegy prediszponáló rizikófaktorként jelen van, akkor az valószínűleg folyamatos hatással lesz patoplasztikus faktorként is a klinikai képekre, bár hatása változhat az idő múlásával, a tünetek kialakulásával.
Számos kutatás és modell sugallja, hogy az evészavarok és pszichés kórképek közötti összefüggések nem pusztán a véltlen művei. Végezetül elmondhatjuk, hogy számos vizsgálat utal a kóros személyiségelváltozás és táplálkozási zavarok gyakori társulására. Ezek diagnosztizálása kiemelkedően fontos, nem csupán prognosztikai megfontolások végett, de terápiás intervenciók szempontjából is. [1]
Hegedüs Fatime Réka
[1] Amennyiben érdekelnek a nem mindennapi pszichés betegségek kérlek olvass bele egy korábbi cikkembe: https://infozio.wordpress.com/2021/08/11/az-elme-fogsagaban-szemelyisegzavarok-i/
